Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A magyar táncdivat ezer éve

Kultúra > Budakeszi

2012-02-07


A 81 éves Novák Ferenc, közismert nevén „Tata”, nemzetközi hírű, Kossuth-díjas koreográfus és néprajzkutató, a magyar néptánciskola és koreográfiai iskola megteremtője, január 6-án a Bojtár Népzenei Egyesület táncegyüttesét vezető Menczinger-házaspár meghívására érkezett Budakeszire, hogy rendhagyó történelemóra keretében adjon bepillantást a magyar táncdivat ezer évébe a Prohászka gimnáziumban.

Az esten a Novák Ferenc által 1954-ben alapított Bihari-táncegyüttes táncosai és zenekara élő bemutatóval szemléltették az egyes korok zenei és táncdivatjának jellegzetességeit.

A honfoglalás tánckultúrájáról semmit sem tudunk. A kereszténység felvétele és az Európához közeledés hatására táncaink többnyire a nyugat-európai divatot tükrözik a körtáncoktól a csárdáig. A X. és a XI. században egész Európában csak körtáncot jártak. Legfontosabb fajtája a női karikázó, amit csak ének kísér. Az egyház nem is tartotta a mulatság részének, így nagyböjtben és a templomkertben is táncolhatták. A moldvai csángók a mai napig őrzik a középkori körtáncok jellegzetességeit.

A női karikázó Fotók: Bánkuti Ákos

A XIV. század közepén Olaszországból indult el egy új divat, az ugrós tánc, a szalterella, ami úgy terjedt el, mint a XX. században a rock and roll. A kötött lépéssor helyébe a rögtönzés lépett: a körtánc széthullik, s párok táncolnak egymással szemben. „Elképesztő botrány lehetett! Egy szellemi forradalom, amelyhez hasonlót évszázadokig nem láthatunk.” – mondta Novák Ferenc. Az építészetben a nagy ablakokat és a sok fényt, az irodalomban Petrarca költészetét és Boccaccio testi szerelemről írt novelláit hozta példának. Egy virtuóz zenei áramlat hatására az ugrósból alakult ki nálunk a legényes, melyet már vonós hangszerek kísértek. Akik ezt az új táncot kitalálták, a mai világban sikeres koreográfusok lehettek volna.

A török hódoltság különlegessége a fegyvertáncok megjelenése, amelyet a cigányság őrzött meg, de csak Szatmár és Bihar keleti részén, ahol Rákóczi fegyverkovács cigányai éltek. A fegyverforgatást gyakorolták a rendkívül virtuóz elemekkel, miközben középen egy nő táncolt.

A barokk hatása a forgós táncok divatja, melyek legeredetibb formában a gyimesi csángóknál maradt meg. Az igazi forgatóst azonban a székelyek táncolják.

A XVIII. századi új táncokat már a magyar nép maga alkotta meg magának. A Rákóczi-szabadságharc után bevezetett katonaverbuválás egyedi zenéjével új táncstílust hozott, a verbunkot, amelyben a magyarság és magyarosság teljesedett ki. A sarkantyú is ekkor lett népszerű.

A reformkor a ma is ismert magyaros páros műtáncok ideje, mint a palotás, a lippentős, az andalgó, a sarkantyús, a körmagyar. Ebből fejlődött ki a magyar cigányzene is. 1843-ban egy fiatal újságíró Gyöngyösről jövet egy mulatságról azt írta: mindenkinek úgy kéne táncolnia, ahogy a nép teszi a csárdában, azaz csárdást. A szabadságharc után minden tájegység a korábban gyűjtött ismeretei alapján kialakította a maga sajátos csárdását, amely rendkívüli változatosságával a Kárpát-medencében élő nemzetiségek mulatságainak legnépszerűbb tánca lesz.

Koós Hutás Katalin
Fotók: Bánkuti Ákos


Vissza