Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Értesítő 1949 - 7. rész

Múltunk tanúi > Budakeszi

2012-04-01


Értesítő-füzetek terjesztésével tájékoztatták egymást a Németországba kitelepített budakesziek a velük megtörtént eseményekről és az otthonról érkező hírekről.
7. rész: Hazai képek


II. évf. 4. szám 1949. febr. 20.
 
Hazai képek
 
Bizonyára a legtöbbünk úgy van fele: mind gyakrabban és mind szívesebben mereng vissza a múltba. Menekülünk a múltba, mert szebb volt, jobb volt. Különösen az idősebbek és otthonukat vesztett szerencsétlenek teszik, mert - kevés kivétellel - itt, idegenben, sehogy sem lelik helyüket. (Bár az idősebbek közül néhányan már meglelték helyüket: a föld alatt). 
 
Az otthon, a vidék, ahol fiatalon éltünk szebb, mint a legfenségesebb Alpesek, mint a legromantikusabb tengerpart; szebb, mert kedvesebb nekünk. Kedvesebbé teszi a sok-sok emlék, amelytől szabadulni oly nehéz, szinte lehetetlen. Lehet, sőt valószínű, hogy a kiűzöttek közül a fiatalabbak már az itteni vidéket, környezetet fogják megszokni, megszeretni és a mi otthonunkat éreznék idegennek. A fiatalok tizedrésznyit sem szenvednek, mint a nagyok: a fájó emlék kevés, a vagyon elvesztését nem fogják fel, a világ zivataros feszültségét nem érzik, ellátási gondjaikat a nagyok viselik. Õk a mostani életszakaszukról éppen úgy, mint "boldog ifjúkorukról" fognak megemlékezni, mint ahogyan azt mi tesszük a mi ifjúkorunkról. A fiatalon, gondtalanul, avagy kevés gonddal, egészségesen élt évek emléke mindig kedves, szép lesz. A fiatalság mindig optimista - hál´ Istennek. Ne is akarjuk benne megzavarni a fiatalokat, akárhányszor, akármikor is húzódunk mi, öregebbek a pesszimisztikus visszamerengés csigaházába.

Oly jó visszaemlékezni, oly nemes az ilyenkor mellünket megfekvő fájdalom! Amidőn itt, kisvárosomban megszólalnak a közeli templom harangjai, csak behunyom szememet és máris ott fekszem a budakeszi kertünkben. Az otthoni harangokkal teljesen azonos akkord elém varázsolja az egész határt: látom alattam az egész hosszú, piros tetős falut fáival, jobbra a János-hegyet, a szanatóriumot, a bergackeri utat, a Kaligbergeket, a Jenő-Telki felé vezető utat, a temetőt, a Froschlackent, a pátyi országutat, a Biai-hegyet, a páskumokat, a pincesort, a Heanahutokat, a Csiki-hegyeket, a Schulmeistergrabent, Mária Makkot....

Amilyen átkot jelent a bűnösnek, hogy nem tud szabadulni emlékeitől, oly áldás a jó ember számára az emlékezés lehetősége. Itt nincs sem selyem - sem vasfüggöny, itt nem kell útlevél, vízum: hopp, és máris otthon járok és máris ott állok az apai ház kapujánál.

Vajon tudják-e az új gazdák, mennyi kísértetjárás történik körülöttük? Lehet, hogy a kutya, amely ösztönével a tüzet és halálesetet is előre megvonyítja, érzi és vakkant néhányat, amikor a régi gazda képzeleti teste belibben a kapun és a gazda talán ki is néz ilyenkor, hogy megállapítsa: "Nem, nem jár erre senki!" Pedig járnak, járunk. Benézünk a szobákba (az új lakó nem is sejti, mitől libbent egyet lámpája.) Megismerjük talán egy-egy bútordarabunkat, megállapítjuk, van-e rend, végigjárjuk a kamrákat, istállót, pincét, padlást; felmegyünk a kertbe, leülünk a padra és figyeljük: más nesze van-e a falunak? Nézzük az ismerős gyümölcsfákat, megsimogatjuk kérgüket; elszállunk a Weichselblösre, a Páskumra; benézünk a szomszédokhoz is. És kilátogatunk a temetőbe is, mert ottan egészen biztosan találunk rokont, ismerőst. Leülünk a sírhantokra, az élethossziglan becsületes munkával miérettünk is robotolt szüleink, nagyszüleink, felejthetetlen gyermekünk, hitvesünk elgazosodott hantjára és sírunk, siratunk, vigasztalást, megnyugvást keresve és kérve tőlük.... Aztán megöleljük a sírkövet és ... újra itt találjuk magunkat és talán sóhajtva kifakadunk: "Warum doch die Wöld nit dar Schlag trifft!"Mert sokan azt sem bánnák.

Mit is ér a világ szeretet nélkül? Érdemes élni még ebben a bolondok házában? Ebben a Bábelben, ahol mindenki más nyelven beszél és mindenki mást mond, mint amit gondol? Ahol annyi a sanda mészáros, aki egészen máshova csap, mint néz és ahol mi - a legtöbben - csupán vágóállatai vagyunk a sanda mészárosnak és semmi más.

Térjünk azonban vissza a tárgyhoz: emlékezni akartunk a régi otthonunkra, ha jól tudom. A jövőben, néha-néha, kis csokrocskát összekötözünk majd belőlük és szagolgatni fogjuk; jó lesz?

Bechtold

***

...Dr. Folláth Ferencné sz. Roth Anni volt budakeszi jelenleg köngeni (Esslingen körzet) lakos február 8-án fiú gyermeknek adott életet.
 
...Fallbeck Mátyás volt budakeszi jelenleg huttenheimi (Bruchsal körzet) lakos január 27-én tartotta esküvőjét Kaufmann Magdolna lintdorfi (Düsseldorf körzet) lakossal.
 
...Frankhauser József a budakeszi Hitelszövetkezet volt igazgatója és felesége Pfendtner Mária Budakeszin január 28-án ünnepelték jó egészségben aranylakodalmukat.
 
...Oszter Ferenc (neje Fruh) volt budakeszi jelenleg heidelsheimi (Bruchsal körzet) lakos február 9-én 40 éves korában meghalt. Temetése ugyanott február 11-én volt.
 
...A heidelbergi magyar nyelvű továbbképző tanfolyam március hó 1-én veszi kezdetét. A tanfolyam hetenként háromszor kedden, csütörtökön és szombaton du. 5-7 óráig a Theater Str. 2/a (I. em.) alatt lesz megtartva. Felvételre jelentkezni lehet február 28, 29 és 30-án (szombat, vasárnap és hétfőn) a délutáni órákban Kertész Imre őrnagynál, Heidelberg, Langfried Str. 1 sz. alatt.
 
...A Németországban 1948 évben elhalt kitelepített budakesziek, valamint otthon Budakeszin elhaltak névjegyzéke beszerezhető P e n t e i  A n t a l fordítóirodájában, Karlsruhe, Welfenstrasse 11. szám alatt. A névjegyzék ára 1 DM és postaköltség.

összeállította: Albrecht György, Karlsruhe

Kapcsolódó cikkeink:
Értesítő 1946 - 1. rész
Értesítő 1948 - 2. rész
Értesítő 1948 - 3. rész
Értesítő 1948 - 4. rész
Értesítő 1949 - 5. rész
Értesítő 1949 - 6. rész


Vissza