Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Értesítő 1948 - 3. rész

Múltunk tanúi > Budakeszi

2012-03-04


Értesítő-füzetek terjesztésével tájékoztatták egymást a Németországba kitelepített budakesziek a velük megtörtént eseményekről és az otthonról érkező hírekről. Valóságos krónikája volt ez akkori életüknek.
3. rész: A kitelepítettek találkozója Heidelbergben. A téma: van-e esély a visszatérésre?


1948. december
Észak-bádeni találkozó Heidelbergben

Vasárnap november 28-án ismét alkalom nyílott arra, hogy Baden északi kerületeiben élő magyarhoni kitelepítettek találkozzanak nagyobb számban egymással. Már a délelőtti órákban gyülekeztek az összejövetel színhelyén, a heidelbergi Klingenturnhalle nagytermében, a heidelbergi, mannheimi, bruchsali, sinsheimi és karlsruhei körzetekből jött érdeklődők. Csoportokban álldogálva tárgyalgatták a férfiak egymás között a megbeszélés várható anyagát és a mai nehéz élet sok kisebb-nagyobb problémáját.

Délután 2 órára a nagy terem és annak karzata zsúfolásig megtelt. Feszült várakozás közepette emelkedett szólásra Greszl Ferenc plébános Üdvözölte a megjelent honfitársakat, akiket az emberi gyűlölet vetett ki hazájukból, otthonukból. Amit azonban az elvakult ember itt a földön elront, azt csak az Úristen lesz képes majd ismét rendbe hozni. Világod okfejtéssel vázolta azt a szellemet, amely minden kitelepített ősét áthatotta és hazája földjéhez láncolta. Ez a szellem fogja majd képessé tenni az utódokat a szülőföld újbóli felépítésére is. Kemény szavakkal elítélte azon felelőtlen emberek tevékenységét, akik a hazatérés gyors lehetőségét megcsillogtatva a jóhiszemű emberektől vagyoni előnyöket csikartak ki. A magyarországi németségnek joga van hazájához, e jogát adott alkalommal az események kedvező alakulásakor gyakorolni is fogja, addig azonban kötelessége mindenkinek önmagával és családjával szemben itt mindent megtenni, hogy boldogulhasson.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dr. Léber Lajos, a Karitás kebelében alakult magyarországi németek osztályának vezetője emelkedett szólásra. Bevezetőül megállapította, hogy kötelességének tartja a valóság ecsetelését. senki ne ringassa magát álomképekbe és nézzen szembe a rideg való élettel. Miután megállapította, hogy a magyarországi kitelepítettek helyzete csak átmeneti lehet, sorra vette és fejtegette azokat a lehetőségeket amelyek a jövőben adódhatnak.

HÁROM LEHETÕSÉG

Elsőnek a hazatérés kérdését világította meg minden oldalról, szembenézve a való élettel. Hazatérésről ma szó nem lehet, egyedül a nemzetközi helyzet alakulása fogja majd lehetővé tenni a hazatérést. A reményét és jogát arra senki fel ne adja!
Szóba szokták hozni a tengerentúli kivándorlást – mondotta Dr. Leber – mint megoldási lehetőséget. Csoportos, szervezett kivándorlást eddig egyetlen állam sem engedélyezett, eltekintve attól, hogy a szállítási költségek előteremtése rendszerint elháríthatatlan nehézségekbe ütközik. Az IRO tagjai soraiba eddig kiutasítottat nem vett fel. A dolgok mai állása mellett tehát ez sem tekinthető megfelelő elintézésnek. A megszálló szervek által eleinte javasolt beolvadás a felvevő területek lakosságába, már csak azért sem jöhet szóba, mert nincsenek megadva azok az egyenrangú anyagi feltételek, amelyek mellett beolvadás lehetséges lenne. Akinek nincs sem földje, se háza, de még rendes lakása sem, akinek kereseti lehetőségei minimálisak azt az anyagi javakkal és helyzeti előnyökkel ellátott bennszülött csak legritkább esetben olvasztja magába. Eltekintve természetesen attól, hogy kitelepítettjeink erről szintén hallani sem akarnak.

Minthogy a jelzett megoldási módok egyike sem tartozik egyenlőre a lehetőségek körébe, mindenkitelepítettnek arra kell törekednie, hogy ezen átmeneti helyzetben mindent megtegyen, ami a saját és családja boldogulásához, fejlődéséhez szükséges. Mindenki úgy dolgozzon, mintha a mai helyzet végleges lenne. Így senkit sem érhet csalódás. A sors kedvező alakulása folytán beálló változást könnyen el fogja bírni mindenki. Ismeri a sok-sok sérelmet, ami itt mindannyiunknak el kell tűrni, azonban gyakorlatból tudja, hogy egy-egy felmerült ügyben ha nem tágítunk, úgy végeredményben, habár igen sok fáradtsággal, mégis csak ki lehet valamit az itteni hatóságok előtt verekedni.

TEHERKIEGYENLÍTÉS

A teherkiegyenlítés (Lastenausgleich) ügye egyenlőre még egyik részében sem lett valósággá, bár rövidesen intézkedés fog történni, hogy a munkaképtelenek, öregek kapjanak kisebb-nagyobb havi juttatásokat. A többi vagyontvesztett részére is tervbe van véve valami segítség nyújtása. Ismételten rámutatott arra, hogy aki itt netán kap valami csekélységet a jelzett u.n. teherkiegyenlítő akció folyamán, az ezen juttatás elfogadásával nem mond le a Magyarországon hátrahagyni kényszerült vagyona visszakövetelési jogáról. Aki netán kap valamit, az azt csak nyugodtan fogadja el. Amit a kiutasítottak követelnek az itteni törvényhozóktól, az az, hogy olyan segítséget kapjon minden hazavesztett, amelynek felhasználásával képes legyen úgy boldogulni, mint az idevalósiak.

Beszédje további során Dr. Leber arra az elítélendő csúnya körülményre figyelmeztette a megjelenteket, amely helyenként elharapódzott és amely abban jelentkezik, hogy egymást nézeteik miatt a hatóságok előtt, ha nem is rosszindulatból, úgy meggondolatlanságból vádolni igyekeznek. Ez senkinek nem használ, ellenben annál többet árt az összességnek. A nagy szerencsétlenségben senki se hibáztassa a másikat.

Az otthonról jövő hírek elszomorítók, az utóbbi két évben a ki nem telepített hazai németség sorsa nem hogy javult, hanem állandóan rosszabbodott. Most összetelepítésről és vagyonelkobzásról érkeznek jelentések. Végezetül megállapította, hogy az amerikai zónában élő 243 000 főnyi Magyarországról kitelepített németség meg kell, hogy őrizze egységét és a magyarsághoz való testvéri jó viszonyát.
Dr. Leber meggyőző beszédét a hallgatóság élvezettel hallgatta végig. Utána kérdés-felelet alakjában még több probléma megbeszélésére került sor.

***

Karácsonyi szám 1948.december 15.

Néhány nap választ már csak el bennünket karácsony szent estéjétől, az egész keresztény világ legmeghittebb ünnepétől. Még néhány óra és rövid időre békesség költözik szívünkbe. Eszembe jutnak ilyenkor az otthoni szép karácsonyi esték, azok minden áhítatával és minden örömével. Künn csendesen havazik. A jól befűtött meleg szobában megelégedett emberek csendesen beszélgetnek, a kicsinyek feszülten várakoznak. Majd látom a csillogó gyermek arcocskákat a gyertyák fényében villogó karácsonyfa előtt és látom a felnőttek áhítatos tekintetét. Hallom a fehér éjszakában az éjféli misére igyekvő emberek talpa alatt ropogni a havat és látom eltünedezni a távolban az imbolygó kézilámpák fényét. Mintha ezer és ezer angyal énekelne, úgy harsogott az orgona hangja. Ilyenkor békesség ömlött el a magyar vidék felett.

Azóta több év telt el és az évekkel együtt elmúltak az otthoni szép karácsonyi esték is. Hová lettek: elfújta őket a szél, a történelem vihara. És ma sok-sok százezer ember otthonától, hazájától távol száműzetésben, fogságban él. Ismét több százezren régi otthonukból kilakoltatva, máshol összezsúfolva tengetik életüket. Akiket az események ide nyugatra vetettek és itt ezer kilométerre szülőföldjüktől már a harmadik karácsonyestének néznek elébe, bizonyára el fognak gondolkodni a történteken. Ismételten fel fogják vetni a kérdést, hogy hová fog még fejlődni a helyzet, amely a keresztényi szeretet teljes mellőzésével igyekszik most más világot teremteni. Régi otthonából és környezetéből kirángatva itt él ma a magyarországi kiutasítottak tömege, kifosztottan, mindenkitől elhagyatva és tetejében kiszolgáltatva egy kicsinyes társadalom meg nem értésének. Nagy lelki erő kell mindennek elviseléséhez.

A Megváltó születésének évfordulója azonban kell, hogy bizalommal töltse el minden érdemtelenül megalázott, életlehetőségeitől úgyszólván teljesen megfosztott ember lelkét. Tényleg, mintha a sötét éjszakában távolról feltűnne egy lassan közeledő fény, amely előbb-utóbb világosságot fog árasztani földünkre. És karácsony csodája fogja éleszteni bennünk a reményt, hogy népünk szenvedése véget fog érni és megváltásának órája is el fog érkezni.

Dr. G.

(Forrás: Albrecht György, Karlsruhe)

Kapcsolódó cikkeink:
Értesítő 1946 - 1. rész
Értesítő 1948 - 2. rész


Vissza