.

2020. April 8. Wednesday, Dénes napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria

Belépés a fórumba


Kodolányira emlékeztek szülőfalujában

Telki > Kultúra
2011-03-19
1524 olvasás

Március 11-én a Kodolányi János Kulturális és Környezetvédelmi Közhasznú Egyesület (KOKUKK) szervezésében születésének 112. évfordulóján megkoszorúzták a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírójának és világirodalmi rangú epikusának elismert Kodolányi teli szülőházán elhelyezett emléktáblát, a Fő u. 31. alatt.

Molnár Krisztina Rita, Kodolányi telki kötödésének és emlékének legelhivatottabb ápolója örömmel számolt be az ünnepségen arról, hogy az általános iskola vállalta még ebben a félévben egy galériafal kialakítását Kodolányi életének és műveinek bemutatására annak érdekében, hogy amíg a Kodolányi-emlékszoba sorsa nem rendeződik, a telki gyerekek addig se úgy nőjenek fel, hogy a település neves szülöttének emlékeivel nem találkoznak. Kodolányi-emlékszoba kialakítására a szülői ház magánkézbe kerülése miatt nincs mód. Az egyesület reméli, hogy a helyi postahivatal új épületbe költözésével az üresen maradó helyiségek felhasználhatók lesznek erre a célra.

A megemlékezésen Molnár Krisztina Rita Kodolányi Csendes órák című művének egy részletét olvasta fel. Ebből idézünk: „ Csak én borzadok a hírektől, amit látogatóim hoznak, hiszen lám az emberek élnek, dolgoznak, szeretkeznek, szülnek, kutyát dédelgetnek, lopnak, csalnak, nevetnek és sírnak, s hazudnak, hazudnak rendületlen. Ezzel a realitással végképp köztük kiegyezni, ebbe a táncba beleállni, ebben mosolyogva járni-kelni én nem tudok. Örvendezzetek hát, akik azzal vádoltok, amikor A vas fiai megjelent, hogy a ma problémái elől a történelembe menekülök. Ha a mai társadalomról írnék könyvet, egyetlen sora sem jelenhetne meg. Az én igazmondásom minimuma is elviselhetetlen a hazugságok mennydörgéséhez, áradó zenebonájához szokott fülnek. Mert az eszme hatalmából szabadulni többé nem tudok és elfogadni vagy csak tűrni is ezt a realitást, számomra képtelenség.” (1942. augusztus)

Koós Hutás Katalin

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC