.

2018. június 24. vasárnap, Iván napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria


Belépés a fórumba


Budakeszi volt a hazám

Múltunk tanúi
2005-04-01
924 olvasás

A budakeszi születésű Müller Jánosnak és feleségének Irmgardnak otthonában, a németországi Baden-Württembergi Gondelsheimben saját készítésű székely kapu "BORT-BÚZÁT-BÉKESSÉGET" magyar felirata fogadja a látogatókat. Belépve a kertben, az udvaron, de a ház különböző szobáiban is számtalan olyan tárgyat láthatunk, amelyek mind Müller János keze munkáját dicsérik. És a legtöbbjüknek a színe piros-fehér-zöld.


Ismeri családjának történetét?

A gyökerek egészen a 17. századig nyúlnak vissza, Zsámbékra. Nagyapám, Müller Tamás 1879-ben született. Húsz évesen Zsámbékról Budakeszire béresnek szegődött a nagybirtokos-fogadós Stoflitzékhoz. Apám 1906-ban, én pedig 1930-ban születtem Budakeszin. Így családom harmadik generációja élt már itt 1946. március 17.-ig, addig a végzetes napig, amikor is velem, ahogy én tudom, az utolsó Müller nevűt telepítették ki Budakesziről.

Milyen emlékei vannak a gyerekkoráról?

Jól emlékszem a nagyapámra és természetesen nagyanyámra, aki született Bauknecht lány volt. Szívesen gondolok vissza a fogadós Stoflitz még ma is Budakeszin élő leányára, Herczeg Ferencnére, Margit nénire, akivel mindig a régi szép időkről beszélgetünk, amikor megszállok náluk az éves szabadságom alatt, szeretett szűkebb pátriám meglátogatásakor. Margit nénit a nagymamám, amikor a Stoflitz házban szakácskodott sokszor az ölébe vette. Ilyenkor előadhatta legkedvesebb ételkívánságait, például, hogy neki supfnudlit (angyal bögyölőt) készítsen. Kedves történetem, amit Margit néni mesélt el nekem, emlékezetem szerit 1920-ban esett meg. Nagyapám lovas kocsin vitte minden héten a Stoflitz-ház asszonyát Budapestre a Széna téri heti piacra, hogy ott a termést eladja. Egyszer hazafelé az erdőben a Szent Antal szobor közelében három útonálló került elébük. Biztosak voltak benne, hogy a gazdasszony a piacon eladott terményekért kapott pénzt magánál tartja. Nagyapám a megfordított ostor nyelével visszaverte a tolvajokat és vad vágtában hajtottak be Budakeszire egészen a házig, ahol olyan iramban fordultak a kapura, hogy a lovas kocsi felborult és az asszony nagy ívben lerepült róla. Nevetve kászálódott föl a földről és mutatta a kötényét, ahova a pénzt dugta és örömmel kiáltotta oda nagyapámnak: "Tamás, megvan még a pénz!"

Hol volt a szülei háza?

A falu alsó felében a Széchenyi utca 202-ben laktunk, a Gmajäger vendéglös, Frankhäuser József mellett. Anyám és anyai nagyanyám csodálatos ételekkel kényeztettek, mint például rétes, vagy beigli és még sok-sok finomsággal, amit a konyhában a sparherten készítettek. Az éhség fogalma ismeretlen volt számomra. Én voltam az egyedüli gyerek a családban. Nem voltunk gazdagok, de mindig meleg volt nem csak a konyha tűzhelyében, hanem a szívünkben is. A gyerekkorom gondtalan és boldog volt. Ez volt számomra, ahogy így idősen visszagondolok, a legszebb korszak az életemben. Mindig szívesen gondolok vissza a diákévekre, a szép vasárnap reggeli istentiszteletekre, ahova rendezett sorokban kellett mennünk. Még ma is szívesen nézegetem az iskolai bizonyítványaimat, amiben csak jó jegyek álltak. Büszkén őrzöm ezeket az okmányokat, amelyekben egy hármas sem volt. Kedvenc tanítóm Klanicai Margit néni volt. Azok, akikkel Budakeszi alsó részében felnőttünk, és akik még most is élnek, a mai napig barátaim maradtak. Mivel egy kicsit belefolytam a budakeszi családkutatási adatok feldolgozásába, kezembe került egy lista az 1930-ban született gyerekekről. A katolikus templomban, 1930-ban Budakeszin 136 gyereket kereszteltek meg. Közülük még csecsemőkorban tizen meghaltak. Tizenkét éves korukig további tizen haláloztak el. Ebből az "évjáratból" Budakeszin még 12-15 személy él. Mennyien lehetnek, akik még itt Németországban vagy máshol vannak, és még mennyien vannak életben, sajnos nem tudom.

Mi volt élete legszomorúbb élménye?

A legszörnyűbb az volt, amikor távol az otthonomtól 14 éves koromban megtudtam, hogy apámat, aki akkor 38 éves volt, az oroszok Budakeszin lelőtték, s amikor anyámmal együtt kiűztek a hazámból. Akkor megesküdtem magamnak, hogy soha nem leszek katona, hogy ne kelljen még egy háborút megélni, hogy ne kelljen soha fegyvert a kezembe fogni.

Mit jelentett Önnek Budakeszi annakidején? És most? Van még egyáltalán honvágya?

Budakeszi volt a hazám, amit először csak távolból, a kitelepítés után fogtam fel és hiányoltam. Csak akkor kezd el az ember valamit értékelni, ha már elveszítette. A kitelepítés azonban nem csak rosszat, hanem jót is hozott magával. Az új hazámban megleltem első és egyben egyedüli szerelmemet, új barátokat szereztem, megismertem az élet szeretetét, megtaláltam a munka és a siker örömét. De ma, 75 évesen állítom, hogy semmi sem belőlünk, belőlem jött, hanem a Mindenható vezetésével és a gondoskodásával. Így tudtam az újban a régi hazám számára hídépítő lenni. Alapító tagja voltam a Budakeszi Társaságnak (Budakesser Gemeinschaft). A pénzügyek gondozása volt a feladatom. 1987. június 2.-án a Budakeszi Társaság akkori elnöke, Hans Fritz és a kultúrreferense Dr. Franz Follath és az akkori neckarsulmi főpolgármester, Dr. Klotz a Budakeszi Társaság és Neckarsulm között védnökséget alapított. Időközben a védnökségből testvérvárosi kapcsolat lett. Annak idején a szabóságot mint hivatást kényszerből választottam, hogy a napi betevő falatot és a ruházatot biztosítani tudjam. Később felfedeztem, hogy a Jóisten más adottságot is adott nekem, így fordítottam a sorsomon. Önálló zöldség-gyümölcsös voltam 38 éven át. A hobbi-asztalosságot már mint nyugdíjas gyakoroltam. Majd 70 éves koromban elkapott a komputerszenvedély. A Jóisten sokfajta képességgel ruház fel bennünket, amit nekünk az ő tiszteletére kell fordítanunk. Azt üzenem a következő generációknak, hogy legyenek mindig egymásért és soha ne egymás ellen. Mindenki ugyanúgy törődjön a hozzá közelállókkal, mint ahogy azt magával is teszi. Így maradhat béke a földön és így lehet ezt biztosítani az új Európában.

Albrecht György, Karlsruhe

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC