.

2019. October 23. Wednesday, Gyöngyi napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria

Belépés a fórumba


„bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, de emberré a ló.” (Jókai)

Telki > Kultúra
2008-12-04
1090 olvasás

„Gyerekkorom óta magától értetődő ’lelki kényszer’ volt számomra az engem körülvevő világ látványának és eseményeinek rögzítése, síkban és térben is. Az épületek iránti vonzalmamat talán építész édesapám foglalkozása indukálta. A természet- és állatszeretetet pedig a Vas megyei nagyszüleimnél töltött nyarak erősítették.” – vallja magáról Jálics Gyula, akinek december 12-én nyílik kiállítása Lovak címmel Telkiben, a Báder-Magyar-házban. A nemrégiben a fővárosból családostól a budakeszi Nagyszénászugba költözött művészt pályájáról, életéről és természetesen a lovakról faggattam.

-   Gimnáziumi érettségi után a budapesti Athenaeum Nyomdában litográfiát tanultam, és néhány évig dolgoztam is ott síknyomó-rajzolóként, főleg plakátok nyomdai előkészítésén. A budapesti Dési-Huber Képzőművészeti Körben Tamás Ernő vezetésével folytattam stúdiumokat. Kiváló tanáraim, Vargha-Hajdú István grafikus a nyomdaipari tanintézetben és a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnázium esti tagozatának tanárai: Basilides Sándor, Percz Jenő, Gacs Gábor szigorú precizitásra és megalkuvás nélküli technikai tudás elsajátítására késztettek. Nem tartoztak a kor divatos, felkapott művészei közé, talán azért, mert mindegyiküktől távol állt a lilaködös művészi fogalmazásmód. Ezt örököltem tőlük, és a mai napig így dolgozom. Magyarul, ábrázolásmódom hagyományos, egyéniségem szerint pedig sokszor illusztratív.

-   Több képzőművészeti ágat is kipróbált. Például aki új otthonuk kertjében sétál, gyönyörű fafaragásokba botlik. De régi bútorokat is restaurál és szenvedélyesen festi a lovakat. Megélhetési forrásnak tekinti a képzőművészetet?
-   Sosem voltam főfoglalkozású képzőművész. Szakmai pályafutásom során kirakatrendező, kiállítás-rendező, dekoratőr voltam hosszú ideig. Utolsó fix állásom a Malév Dekor Stúdió volt a nyolcvanas évek közepéig, ahol a stúdió grafikai vezetője is voltam. Azóta szabadúszó könyvillusztrátorként és antik bútorrestaurátorként dolgozom. Közben természetesen festek és faragok is. Az utóbbi időben kezdtem kirándulni az olajfestészet mezőire.

-   A telki kiállítás anyaga frissen érkezett Nagycenkről, ahol a Széchenyi-kastély keleti szárnyában, a Méntelep központi épületében mutatta be a lovakról készült munkáit, a lovakat illetően igencsak szakmai közönségnek. Honnan ered a csodálata a lovak iránt?
-   Amióta az eszemet tudom, rajzolok lovakat. Az elsőt úgy hároméves koromban. Az még csak annyiban hasonlított egy lóhoz, hogy négy lába volt. Ma már kicsit jobban hasonlítanak lovaim a lóhoz. Tökéletes soha nem lesz, nem is lehet. Ahhoz a ló túlságosan jól sikerült Istenteremtménye, hogy megközelíthető legyen. Tökéletes felépítése, színei, formája, érzékenysége mindig vonzott. Micsoda érzékkel tud szelektálni a hozzá közelítő emberek között, szándékukat illetően. Ha megértik és szeretettel vannak iránta, ideális együttműködő társ. Otthonunkban korabeli fotók, újságkivágások és versenygyőzelmekkel járó serlegek emlékeztetnek feleségem édesapjára. Huszártiszt és sportlovas volt nagyenyedi Jeney István százados a Jász-Kun Huszárezredből. Őt például kizárólag a lóimádat vonzotta az uniformishoz. Alagi trénerként is nevet szerzett, s az 1930-as években díjugratóként számtalan győzelmet aratott a hazai és európai versenypályákon. Anyósom szintén sikeres versenylovas volt, sokat mesélt nekünk azokról az időkről, amikor Alagon éltek, ahol lóversenyistállójuk körül forgott a világ. A még élő kortársak szeretettel és elismeréssel adóznak Jeney István emlékének és sportsikereinek. Köztük az utolsó magyar királyi huszárezredes, Nagy Kálmán is azzal üdvözölte egy előadásán feleségemet: „Hát hogyne emlékeznék a Jeney Pistára!”

-   Nagy Kálmán, akivel Ön egy napon ünnepli a születésnapját, december 8-án töltötte be 99. életévét és Budakeszi igen nagy tiszteletnek örvendő díszpolgára.
-   Akkor biztosan tudják, hogy a második világháborúban Nagy Kálmán vezette az utolsó sikeres magyar lovas huszár rohamot orosz T34-es tankokkal szemben, kitöréssel, amivel több száz bajtársa életét mentette meg. A hihetetlen akció azért sikerült, mert a gépszörnyetegekben ülők annyira meglepődtek ilyen bátorság láttán, hogy ledermedtek.

Jálics Gyula képzőművész
Lovak című kiállítását
Bolling Piroska festő és
Rózsa Lőrinc fafaragó munkáival együtt
december 12-én 18 órakor
Urbán Gyula író-rendező nyitja meg
a Báder-Magyar-házban (Telki, Fő u. 20.)
Közreműködik a Magyar-Lázár duó

-   Sok oka van tehát, hogy a ló máig olyan közel áll Önhöz.
-   Számomra az akarat, a kitartás és a lószeretet példaképe a nemrégiben elhunyt, talán minden idők legsikeresebb lovasa: Kállai Pál. Utolsó derbijét 73 évesen nyerte hazai pályán. Úgyszólván a versenypályán halt meg, ahogyan mindig is szerette volna. Soha nem akart mindenáron nyerni. De a legeredménytelenebb, kezelhetetlen lóval is sikert aratott, mert értett a nyelvükön, és verseny előtt mindig „megbeszélte” velük, mit lehetne tenni a győzelemért. Több ezer versenyt nyert Magyarországtól Európán keresztül Amerikáig. Az ő emlékére is születtek itt látható képeim, és persze minden lovakat szerető ember kedvéért.

Koós Hutás Katalin 

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC