Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Négy éves a Nosztalgia Parti

Kultúra > Budakeszi

2008-02-08


A hónap utolsó péntekén sokan nem csak Budakesziről, hanem a környező településekről és Budapestről is szívesen járnak nosztalgiázni, emlékezni a budakeszi művelődési központba. A klub vidám hangulata Mosonyi Lászlóné Lúcia szerint gyermekkora Budakeszijét idézi, amely sokkal emberibb volt a mainál.

Mosonyi Lászlóné Lúcia és Kozma Mihályné Terike 2003 óta szervezi az öregeknek és fiataloknak színvonalas kikapcsolódást nyújtó Nosztalgia partikat. A kedves és kiváló szervezőnek bizonyult Lúciával beszélgettünk.

Hogyan emlékszik a régi Budakeszire?
-  Az emberek jobban segítették egymást, összetartóbbak voltak, mint manapság. Ebből az oldott együttlétből szeretném, ha a mai generáció is kaphatna egy kicsit. Szeretnek is járni a fiatalok, élvezik a hatvanas évek slágereit, akár csak az idősebbek.
Úgy tudom Ön aktív szervező munkát végez, a Nosztalgia Parti mellett a Híd Családsegítőben 13 éve a mozgássérülteknek rendezett Kapaszkodó klubbot is  „figyelemmel kíséri”. Honnan ered „nyüzsgős” természete?
-  Világéletemben szerettem, ha az emberek körülöttem jól érzik magukat és ezért nem sajnáltam a fáradtságot. A szüleim Erdélyből jöttek, én pedig a Prohászka elődjébe, a zárdaiskolába jártam Martonfi Inci néni osztályába. Már akkor felfigyeltek rám, mert én mindenben benne voltam. Sportoltam, néptáncoltam, és csak fiúkkal játszottam. Ezért azt mondták rám a lánytársaim, hogy rossz vagyok. Ez a „rosszaság” később abban nyilvánult meg, hogy 1998-ban csaknem 50 év után egy év alatt megszerveztem a világ minden tájára szerteszéledt társaim, összesen százharminckét ember, vagyis négy évfolyam találkozóját. Diáktársaim között volt, akit a történelem vihara külföldre sodort: Fehér István, akit 2004-ben Budakeszi díszpolgárává avattak, például Ausztráliából látogatott haza. Egy 35 éves fiatal keringő-világbajnok kint kezdte szervezni a klubot, amelynek hatására én is kedvet kaptam. Az ő tapasztalataikból született az én Nosztalgia partim is. Õ azzal a szándékkal kezdte szervezni a klubot, hogy az idős korosztálynak is legyen hová mennie, s neki se kelljen otthon kuksolni, ha már nem tud a táncparketten remekelni. Később a fiatalok is bekapcsolódtak, s járni kezdtek a klubjába. Eleinte öregek és fiatalok egymással szemben ültek aztán, ahogyan telt-múlt az idő, s kezdtek ismerkedni egymással, lassan összekeveredtek, ami három és fél éves munkájába került. Kedves és szép történeteket mesélt, köztük egy nyolcvan éves bácsiról, aki az első találkozón még bottal jelent meg, aztán a negyedik, ötödik alkalommal már eldobta a botját, úgy táncolt. Nagy öröm ez a részvevőnek és a szervezőnek egyformán, és remélem, hogy még én is sokáig örömet okozhatok az ide látogató embereknek.
     Galgóczy Zsuzsa


Vissza