.

2018. április 27. péntek, Zita,Mariann napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria


Belépés a fórumba


Országos megemlékezés a 70. évfordulón

Budaörs > Közélet
2016-01-20
682 olvasás

A magyarországi németek elhurco-lásának kezdetére emlékeztek Buda-örsön január 19-én. 1946-ban ekkor indult a budaörsi állomásról az első vonat Németországba, miután a magyar kormány 1945. december 29-i rendelete azokat, akik az 1941. évi népszámlálásnál német nemzetiségűnek vallották magukat, kitelepítésre ítélte.

Mentességet elsősorban azok kaphattak, akik kommunista szervezethez kötődtek vagy épp nem volt olyan jelentős vagyonuk, amelyre az állam igényt tartott volna. 1946 és 1948 között mintegy 200 ezer német származású állampolgárt telepítettek ki, többségüket kezdetben az amerikai megszállási övezetbe, a későbbi Nyugat-Németországba vitték, 1947 augusztusa után azonban már a szovjet megszállási övezetbe, a későbbi Kelet-Németországba kerültek.

A "kitelepítés" mögött részben nemzetközi, részben belpolitikai okok és célok húzódtak meg. A nagyhatalmak már a negyvenes évek elejétől elfogadhatónak tartották az etnikai viszonyoknak áttelepítésekkel való újrarendezését, amelyet a kelet-közép-európai országok politikai elitjei, és részben társadalmai is támogattak. A németek kiűzetésének nem titkolt oka volt a magyar szegényparaszti és agrárproletár réteg földhöz juttatása is.

Az Országgyűlés 2012. december 10-én döntött arról, hogy január 19. a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja lesz.

A város emléktáblát avatott a vasútállomáson

A január 17-i rendezvényen Wittinghoff Tamás polgármester ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy „Budaörs sok évszázados története ezen a napon kettétört. A mintegy nyolcezer német ajkú lakos közül a folyamat végén alig maradtak nyolcszázan itthon. Voltak, akik már a háború végén elmenekültek, a többieket 1946-47 folyamán űzték el otthonaikból.” A kitelepített családoknak néhány órájuk volt csupán, hogy százkilónyi csomagjukat összerakják és a vasútálllomásra szállítsák őket, ahonnan marhavagonokban nyolcnapi utazással a farkasordító hidegben érkezhettek meg a szétbombázott Németországba.  „Az elhagyott sváb házak állatai étlen-szomjan felverték bőgésükkel az éjszaka csendjét, az elhagyott lakásokat rendszerint már az első éjjel feltörték, kifosztották, és az aprójószágot, valamint a feltalálható sertéseket elhurcolták.” Káosz, megaláztatás, embertelenség, kapzsiság és gátlástalanság jellemezte a kitelepítés teljes folyamatát, amelynek végső célja a svábok házainak, földjeinek megszerzése volt. Wittinghof Tamás szavai szerint „még fel sem szabadult az ország teljes területe, már előkerült a hazai németség ügye a földreformot előkészítő bizottságok ülésein. A Parasztpárt főtitkárától Kovács Imrétől származik az elhíresült mondás: „A svábok egy batyuval jöttek ide, úgy is menjenek el”. Az ideológia mindig csak a felszín, ami a tömegek számára elleplezi a valódi célt és elfogadhatóvá próbálja tenni az egyébként elfogadhatatlant.”

Az emléktáblát Varga János budaörsi plébános szentelte fel.

Fotó: budaors.hu

***

Balog Zoltán: bűnt újabb bűnnel nem lehet kioltani

Január 19-én délelőtt Integráció vagy további megkülönböztetés? címmel konferenciát rendeztek a budaörsi városházán a kárpát-medencei németek ötvenes évekbeli helyzetének elemzésére. A konferenciát a két rendező szervezet vezetője, Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és Frank Spengler, a Konrad Adenauer Stiftung magyarországi képviseletvezetője nyitotta meg. Előadást tartott Michael Prosser-Schell, a Kelet-Európai Németek Néprajzi Intézetének professzora a magyarországi németek délnyugat-németországi integrációjáról 1946-60 között. Dr. Tóth Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem német történelem és kultúra Délkelet-közép-Európában alapítványi tanszék munkatársa az itthon hagyott németek helyzetét elemezte 1948 és 1956 között. A romániai németek sorsát 1944-1956 között Hannelore Baier romániai német újságíró-történész ismertette, míg dr. Zoran Janjetovic, a Szerbiai Újkori Történelem Német Intézetének munkatársa a Jugoszláviában élő németek sorsáról beszélt 1948-60 között.

Bűnt újabb bűnnel nem lehet kioltani, különösen a feltételezett bűnt - hangsúlyozta a konferencia zárszavában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Mint mondta, a második világháború után bosszúból hoztak olyan törvényeket, amelyek alapján "aki német volt, automatikusan háborús bűnös lehetett", de így járhattak azok is, akik német nevet viseltek.
   
Balog Zoltán kiemelte, közös veszteségnek kell tekintenünk mindenkit, aki faji, nemzetiségi vagy osztálygyűlöletnek esett áldozatul. Szólt arról is: mind a mai napig eltérő emlékezéskultúrát ápol kontinensünk keleti és nyugati fele, mivel az utóbbiak térségünkre hagyják az 1945 után történtek feldolgozását, holott azzal nekik is volna teendőjük. A XX. század szenvedéstörténetére nemcsak emlékeznünk kell, fejet hajtva az áldozatok előtt is, de azt is elemeznünk kell, miért történtek meg ezek a tragédiák. Ez akkor is elengedhetetlen, ha nem mindig egyszerű a történeti kutatás, és néha megjelenik egyfajta szenvedési versengés is, amely azt kutatja, lehet-e viszonyítani egymáshoz az átélt kínokat - tette hozzá.

A magyarországi múltfeltárás eredményeiről szólva Balog Zoltán megemlítette, ma már nem a németek kitelepítéséről, hanem kiűzetésről, elűzetésről beszélnek, a migráció kérdése kapcsán pedig a romákról szólva kijelentette, a jó kisebbségi politika azt is jelenti, hogy az emberek a hazájukban maradnak, mert ha nem is jó a helyzetük, de látnak esélyt a javulásra.

A németek évszázadokkal ezelőtti Magyarországra érkezése és a mostani migrációs hullám különbségéről szólva a miniszter közölte: a németekkel közös kulturális alapot jelentett a kereszténység, ami egy olyan bázis, amire szükség van az együttéléshez.

A magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatosan Balog Zoltán megjegyezte: ez a térség egyetlen olyan állama, ahol ezek lélekszáma nő. Ennek háttereként említette, hogy a 2010-es népszámláláson már kettős identitásukat is megvallhatták a polgárok.

Hartmut Koschyk, a német kormány áttelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa a közös emlékezés és a közös tanulás fontosságáról beszélt, kiemelve annak lényegességét, hogy nincsenek tabuk a múlt feltárása során. Közölte, az ország hatalmas utat tett meg azzal, hogy a közbeszédbe emelte a magyarországi németek szenvedéstörténetét, felvállalja erkölcsi felelősségét, és megemlékezik a történtekről. A kormánybiztos annak a véleményének adott hangot, hogy Európának közösségként kell helytállnia a migráció és az integráció kérdésében, és ha ezen a feladaton elbukik, akkor elveszti a lehetőséget, hogy érzékelhető szerepet játsszon.

***

Amikor Magyarországot megszállták, akár Nyugatról, akár Keletről,
annak mérhetetlen szenvedés lett a következménye

Ftó: MTI: Kovács Tamás

Január 19-én 14.45-kor a budaörsi Ó-temetőben kezdődő központi rendezvényen többek között Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor is elhelyezte a megemlékezés koszorúját. A rendezvény a budaörsi Nepomuki Szent János plébániatemplomban német nyelvű szentmisével folytatódott, ahol a miniszterelnök is beszédet mondott.

A kormányfő arról beszélt, hogy a XX. század története arról tanúskodik, hogy amikor Magyarország elveszítette függetlenségét, akkor kitaszította, kifosztotta, elüldözte és végletesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatta saját polgárait. Ezért „a legkisebb esélyt sem adhatjuk egy olyan világ eljövetelének, amelyben hasonló rendeletek és listák születhetnek” - hívta fel a figyelmet, hozzátéve: csak egy szuverén ország erős kormánya képes megvédeni különböző nemzetiségű állampolgárait a külső erőktől és az azokat kiszolgáló belső csatlósoktól.
    A miniszterelnök hangsúlyozta: hetven éve egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott le Magyarországon és Európa más országaiban, és nem akadt egyetlen józanul gondolkodó felelős személy, beleértve a győztes hatalmak képviselőit is, aki szembeszállt volna ezzel. Azokban az időkben Európa „kétszer is kapitulált egymás után: először a nemzetiszocializmus, majd a nemzetközi szocializmus csábításának engedett” s a szomorú közös nevezőjük, „a kollektív bűnösség elve alapján egész népeket voltak képesek marhavagonokba terelni”.
    Európa egyesítésének döntő oka éppen az volt - folytatta Orbán Viktor -, hogy soha többé ne fordulhassanak elő ilyen szörnyűségek. Ma azonban napról napra bomlik a kontinens biztonsága, kerül veszélybe keresztény kultúrára épülő életformája. Ma már nem az a kérdés, hogy egymás ellen fordulnak-e az európai nemzetek, inkább az, lesz-e Európa.
    A kormányfő beszédében hosszan méltatta a magyarországi németeket, szavai szerint a magyarországi sváb közösség Magyarország és a magyar kultúra szerves és elidegeníthetetlen része. A kormány támogatja az itt élő németek identitásának, kultúrájának megőrzését - mondta.
    „A magyarországi németek szenvedéstörténete emlékeztessen minket arra, hogy az ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született. (...) Adjon a Jóisten elegendő kitartást és türelmet, hogy Európát megvédjük és megtartsuk. És adjon elegendő erőt, hogy a szülőföldön maradás jogát Európán kívül is érvényesíteni tudjuk”- zárta beszédét Orbán Viktor.
   
Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere (Budaörs Fejlődéséért Egyesület) köszöntőjében felidézte, hogy 1946-ban ezen a településen kezdődött a németek kitelepítése. Hetven évvel ezelőtt a város történetének legszomorúbb napjait élte. Hozzátette: 1946-1947-ben Németország példát mutatott emberségből, együttérzésből, befogadásból, miképpen napjainkban is.

Hartmut Koschyk, a német kormány kivándorlási kérdésekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja - Angela Merkel német kancellár üdvözletét is tolmácsolva - a múlttal szembenézés jó európai példájaként jellemezte az emléknapot, és köszönetet mondott a magyar kormánynak, a parlamentnek és a magyar embereknek ezért. Hangsúlyozta: a magyar-német kapcsolatok ma szorosak és barátiak, ennek különös jelentősége van a magyarországi németek számára is. Egyúttal dicsérte Magyarország példamutató kisebbségi politikáját, és kiemelte, hogy a magyar alaptörvény államalkotó tényezőkként tekint a nemzetiségekre.

Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke beszédében elmondta: a 200 ezer kitelepített magyarországi német között alig voltak olyanok, akik ne úgy érezték volna, hogy Magyarország a hazájuk. Nem értették, hogyan tehetett velük ilyet az ország, amelyet szerettek és otthonuknak tartottak. Hangsúlyozta: ezeket a fájdalmas történeteket nem szabad elfelejteni, ugyanakkor csak a múltra és a múltban elszenvedett sérelmekre nem lehet identitást alapozni. A magyarországi németek identitása összetettebb lett, ma már egyszerre németek, magyarok és európaiak. Ennek a közösségnek anyanyelve és kulturális öröksége megőrzésével modern, XXI. századi képet és önképet kell kialakítania. (MTI/Iránytű, MTIFotók: Illyés Tibor)

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC