.

2019. October 14. Monday, Helén napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria

Belépés a fórumba


A kitörők között voltam... 3. rész

Budakeszi > Múltunk tanúi
2015-02-13
1421 olvasás

Túl vagyok a barikádon. Érthetetlen módon - és a mi óriási szerencsénkre - egy orosz sem őrizte azt. Igen nagyot sóhajtok. Azután érünk a térképészeti intézethez. A Margit körúton és a Széna téren nagy a csatazaj, itt minden csendes. Megmenekültünk volna? Ez a 40-50 ember itt már nem fért fel a halál szekerére? Talán mert az roskadásig tele volt.

Az üres térképészeti intézetből azonnal tovább húzódunk. Csak házról-házra megyünk. Ezeket mind üresen találjuk, igaz, hogy csak a kapualjakig jutunk, és máris tovább sietünk. Érdekes, hogy ellenséggel itt ezen a főútvonalon nem találkozunk. Egy-két házzal hagytuk magunk mögött a Trombitás utcát, mikor hirtelen páncéltörő ágyukkal közénk lőnek.

Százötven méterre, a fogaskerekű vasútnál álló két löveg egyszerre nyitja meg ránk a tüzet. Ez a váratlan tüzelés ismét sok áldozatot követel. A járdán holttestek és súlyos sebesültek terülnek el. Azonnal behúzódunk a házakba és szorongva várjuk a váratlanul rosszra fordult fejleményeket.

A két orosz ágyú szakadatlanul tüzel és bömbölve szórja közénk halált hozó gránátjait. Húsz percig tart ez az idegtépő tüzelés. Egy földszintes ház utcai szobájának padlóján fekszem. Vagy tízen lehetünk itten. Most veszem észre, hogy hajadonfőtt fagyok, hogy nincs sapkám.

Ismét kockára kell tenni mindent. A szobában lévők közül egy sem tudja, hogy tulajdonképpen hol vagyunk és merre is kell mennünk. Kétségbeesett hangokat hallani.

- Minden hiába, nem jutunk tovább. Fogságba kerülünk és agyonlőnek, vagy nekünk magunknak kell golyót röpíteni a fejünkbe.

A szomszéd ugyancsak utcai szobából egy tűzszünetben egyszerre csak nevemet hallom. A bekerített Várban többször volt szolgálatilag dolgom egy elzászi születésű csendőrhadnaggyal. Nagyon szimpatikus, kedves fiatalember. A szemünk előtt lejátszódó katona tragédiákat mindig a francia "C´est la guerre" (ez a háború) mondással kísérte meleg emberi hangon. Egy éjszaka a Várnak a Tabán felőli szerpentin útján ketten találkoztunk halottakat szállító kocsikkal. A Horváth kertbe vitték őket a nagy tömegsírba. "C´est la guerre" - mondotta a hadnagy akkor is. Az ő hangját hallom a szomszéd szobából, ö hívott. Eltorzult arccal mutat szörnyű sebére. Gránát szakította fel teljesen bal combját. Egy katona próbálja kötözni a súlyos sebet. Levetem a köpenyem és gyorsan alája terítem. Nagy erővel szorítja meg mindkét kezével a karomat. A sokat hallott "C´est la guerre"-t utoljára mondja, mert a következő pillanatban, amíg én is segítek a kötözésnél, pisztolyával főbe lövi magát.  

Megrendülten térdelek a holttest mellett. A véres köpenyem kihúzom alóla és leterítem vele. Szinte irigylem, hogy ö már túl van mindenen. Ö volt az utolsó ismerősöm. Mindazok, akik most itt vannak körülöttem nekem ismeretlenek.

Össze kell szednem minden erőmet, hogy újra egyensúlyba jöjjek. Az életösztön dolgozik bennem, dacára a leküzdhetetlennek látszó akadályoknak. A két orosz löveg beleordít az éjszakába, de most mintha már engedtek volna a tűzgyorsaságból.

Kétségbeesésemben istenkísértő elhatározásra jutok és közlöm is ismeretlen bajtársaimmal. Tervemet mindannyian helyeslik.

A legközelebbi tűzszünetben kiugrom az ablakon át és teljes erőmből átrohanok az úttesten, majd a villamossíneken és a városmajori sövénykerítés tövéhez vágódom. A földre érésem pillanatában bömbölt az egyik és utána azonnal a másik ágyú. Most egészen egyedül vagyok. De nem sokáig, mert két alakot látok már amint ugyancsak teljes erővel felém rohannak. A beállott rövid csendben félhangosan szólok nekik, hogy ide hozzám fussanak. Mindkettő közvetlen mellém ugrik. Most ismét szólnak az ágyúk és végig szórják az Olasz fasort gyilkos repeszgránátjaikkal. Orosz gyalogság itt készenlétben ugyan nincsen, de a két löveg is megtette a magáét.

Fejezet Cs. A., volt budakeszi katona visszaemlékezéséből. Buda, 1944. február 11.
Megjelent a magyarországi kiutasítottak szemléjében, a volt budakeszi dr. Gödrössy Béla szerkesztette Értesítőben 1950. január és július között, melynek példányait dr. Máté (Math) Istvan és felesége (született Pfendtner) budakeszi kitelepítettek családja őrzött meg az utókornak.
Digitalizálta Albrecht György, Karlsruhe
http://kemma-auf-wudigess.de/kitores.html

 (folytatjuk)

 (folytatjuk)

Kapcsolódó cikkeink:
A kitörők között voltam... 2. rész - 2015-02-12
A kitörők között voltam... 1. rész
- 2015-02-11
Értesítő 1950 - 28. rész - 2013-03-23

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC