.

2019. August 19. Monday, Huba napja van. Tizenháromezer példányos, ingyenes regionális havi lap, heti hírlevél és napi frissítésű honlap
Kereső
 
Iránytű Heti Hírek

Galéria


Belépés a fórumba


A kitörők között voltam... 2. rész

Budakeszi > Múltunk tanúi
2015-02-12
1507 olvasás

Egy félperces lihegés után intek a fiúnak, ő megérti, egyszerre felugrunk, és teljes erővel rohanunk. Őt többé nem láttam, csak álmaimban és mindig zöld fényben. A tőlünk 15 méterre a járda széli kőrakás a cél. Többen rohanunk arra. Másodiknak érem el. Úgy érzem, fedve vagyok az orosz golyó elől, csak a szörnyű káoszban a mögöttünk levők lövedékei csapódnak közénk.

Mind többen vagyunk a kőrakás mögött. Az utcákon mögöttünk töméntelen ember fekszik holtan vagy sebesülten. Az előttünk levő ház ablakából nem tüzelnek az oroszok, de jobbra tőlünk annál veszélyesebben. Átugrom a járdán és a ház falához lapulok. Torkom szakadtából többször ordítom a fiú nevét, de nem jelentkezik.
- Megőrült.
- Ilyen helyzetben ez természetes - hangzik mögöttem.

A géppisztolyomat a karomra aggatva mindkét tenyeremet arcomba nyomom, egész forró vagyok. Az egyik tenyerem csupa vér. Nem, nem sebesültem meg, csak beletenyereltem egy vértócsába. Homlokomon, arcomon csorog végig a verejték. A szörnyű látvány, a kétségbeejtő helyzet és a talán pillanatokon belül bekövetkezhető halál érzete váltja ki. Igen a halálverejték folyik végig rajtam.

- Nincs igazuk - állapítom meg magamban - én nem örültem meg, én észnél vagyok. Szorosan a házak mentén kúszom előre, ketten vannak előttem. A Szél Kálmán teret a Retek utcával összekötő Dékán utca sarkán bevárnak.

A kis utcában egy csoport orosz fut felénk. A romok, törmelékek, bútordarabok és a felszakított kövek közt nem vesznek észre bennünket. Váratlanul egy közeli házból ugrottak elénk. Most egészen elől vagyok, csak méterekre vannak tőlünk. A tárban lévő mind a 32 lövedéket közéjük lövöm, a társaim is. Az oroszok egy lövést sem tudnak leadni.

Nyomban tovább mászunk az előbb még rohanó és most már mozdulatlan orosz csoporton keresztül. Az úttesten át a házak mentén igen gyorsan kúszunk előre. Három házzal a sarkon túl felkelek és lehajolva rohanok, itt már nem lőnek ki a házak ablakaiból, elérem a sarokházat a Szél Kálmán téren a Marton gyógyszertárt. Amint visszapillantok mögöttem egy egész szép csoportot látok, amint futva jönnek a házak mentén. Előttem az Olasz fasoron semmi mozgás. Egy különös fekete vonal húzódik keresztül az úton, mire nem folytatom az utamat, hanem bemegyek a gyógyszertárba.

Pár perces megfigyelés után aztán megállapítom, hogy előttünk vagy harminc méterre embermagasságú barikád húzódik keresztül az utcán. Tanakodunk, mit tegyünk, minden perc drága. - Ezt megrohanni több mint öngyilkosság - állapítjuk meg valamennyien. Igen kínos perceket töltünk. Mit tegyünk, ha már eddig jutottunk, meg nem adjuk magunkat. Hát csak meg kell halni nekünk is, mert itt nem jutunk keresztül. A barikádnak nem mehetünk.

Közben mind többen leszünk, sok súlyos sebesült is itt fekszik, akik utolsó erejüket is összeszedték csakhogy tovább jussanak.

Egy kisebb csoporttal a gyógyszertár Retek utca felé nyíló kidőlt falán át kimászok és csúszva elérjük az utca jobboldalát. Semmi nesz, vagy mozgás a barikád felől. Már többen követnek, sőt vannak, akik látva, hogy nekünk semmi bajunk nem történt, már átrohannak az úttesten. A barikádról az oroszok még mindig nem lőnek. Megint csak a házak mentén közelítjük meg az akadályt. Már csak méterekre vagyunk tőle, ha onnét most tűz alá vesznek, valamennyien elpusztulunk. De semmi mozgás és néma csend fogad bennünket.

Nyolc-tíz méterről már látni, hogy a házfal és a kőbarikád közt egy félméteres űr van. Ismét torkomban érzem a szívem dobbanását.

Másodpercek töredéke hosszú kínos perceknek tűnik. Teljesen lelapulva hason csúszva törmelékes hólében közelítem meg a titokzatos kijáratot. Egy ember csúszik előttem, ő most éri el a nagy lyukat és most én is itt vagyok.

Fejezet Cs. A., volt budakeszi katona visszaemlékezéséből. Buda, 1944. február 11.
Megjelent a magyarországi kiutasítottak szemléjében, a volt budakeszi dr. Gödrössy Béla szerkesztette Értesítőben 1950. január és július között, melynek példányait dr. Máté (Math) Istvan és felesége (született Pfendtner) budakeszi kitelepítettek családja őrzött meg az utókornak.
Digitalizálta Albrecht György, Karlsruhe
http://kemma-auf-wudigess.de/kitores.html

 (folytatjuk)

 (folytatjuk)

Kapcsolódó cikkeink:
A kitörők között voltam... 1. rész
- 2015-02-11
Értesítő 1950 - 28. rész - 2013-03-23

Nyomtatható verzió

Vissza | A lap tetejére

     
     

www.budakornyekiiranytu.hu 

Made by EG-LOGIC