Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk…
Kultúra > Budakeszi,Zsámbék
2021-12-16
A magyar-német közös történelem mintegy 1125 évéről készített filmet László Gábor és László Petra, mely a Lakiteleki Filmszemlén a 178 versenyfilm és a 34 döntős közül a második helyen végzett. Az 52 perces dokumentumfilmet 2021. december 19-én 11 és 23 órakor a Hír TV sugározza, de a Pesti TV is műsorára tűzi.
A 061.hu-nak a film szerkesztője, László Petra úgy nyilatkozott, hogy nem ez az első sváb témájú filmjük, korábbi, Isten veled hazánk, Ez volt a sorsom, vagy a Nemzetidegenek című filmjeink is ebben a témában születtek. Ezek a sváb-magyar közös történelem egy-egy traumatikus szeletét dolgozták fel (kitelepítés, egy komplett sváb falu kiirtása a Vörös Hadsereg által, egy ’56-os sváb mártír története).
A közös történelem sarkalatos pontjaira koncentráltak, s azt hangsúlyozzák, hogy akármilyen is a német-magyar viszony, a magyarok mégiscsak a “német vonalat” választották az európai betagozódás során. István király német papok és lovagok segítségével szilárdította meg a hatalmát, s az is fontos, hogy épp a német irányultság miatt fordultunk a nyugati kereszténység felé és nem a bizánci utat választottuk.
Formailag a film fotós dokumentáció, a régmúlt eseményeire papírmaséra hasonlító technikát alkalmaztak, amit nagyon ügyes 2D és 3D grafikusok készítettek. Kicsit hasonlít ennek az alkotógárdának a korábbi – Nemzetidegenek című – filmjéhez, de most tökéletesítettebb formában. Megtartották ugyanakkor a bevált, vágás nélküli, egy snittes, virtuális fahrt motívumát.
Tartalmilag pedig a Németországban élő Georg Albrecht volt a segítségünkre, és rengetegen segítettek a magyarországi sváb közösségből is. Elöször a honfoglalástól az 1930-as évekig terjedő időszakot mutatja be, amit többé-kevésbé pozitív időszaknak tekinthetünk a német-magyar együttélést tekintve. Utána a ’30-as évektől a rendszerváltásig terjedő időszak jön, ami azért nem volt éppen zökkenőmentes korszak, és végül az azóta eltelt időszakot taglalja, amikor egyfajta “sváb reneszánsz” figyelhető meg. Ezzel kapcsolatban bemutatja azt a jelenséget is, ami jól megfigyelhető manapság: mégpedig azt, hogy a német betelepülés ma is jelentős az országba, csak már nem szervezett formában zajlik, mint régebben.
A film azt a jelenséget is igyekszik bemutatni, miszerint a sváb egy olyan nemzetiség, akik nagyon jól tudtak beilleszkedni a magyar társadalomba és sok sváb idővel még “magyarabb is lett a magyarnál”. Arra is kitér, hogy mennyi ismert hírességnek vannak német felmenői és itt nem csak Puskás (Purzeld) Ferencre kell gondolni, aki talán a legismertebb sváb, hanem Mindszenty (Pehm) Józsefre, Blaha Lujzára (Luise Reindl), Jászai Marira (Maria Krippel), Törley Józsefre (Josef Schmierl), Gárdonyi Gézára (Ziegler), Semmelweis Ignácra és még sokan másokra.
László Gábor számos interjút is betett a filmjébe, így megszólal Budakesziről id. Herein Gyuláné Mayer Katalin, aki arról is beszélt, hogy 1944. március 15-én feltüzték a magyar kokárdát és úgy mentek az iskolába. "Kicsit félve, de mégis bátran..., hogy megmutassuk a mi országunkat nem lehet elvenni .... magyar érzelmü svábok, ezt igy lehet mondani" - hangzik el a filmben.
Párkányi Raab Péter, Kossuth-díjas, Budakeszin élő szobrászművész arra emlékezik, hogy "anyai ágon palóc volnék, apai részröl sváb származású és ez a vérvonal sokat segít nekem...". A filmhez szorosan tartozik a málenkij robot: rengeteg magyar mellett harminckétezer svábot is Szovjetunióba hurcoltak. A málenkij robot emlékművét Párkányi Raab Péter alkotta meg hatásos szoborcsoportot formájában a ferencvárosi pályaudvarnál, mely mellett a témában a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása is megtekinthető.
A címbe foglalt idézet "Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk" egy 1946-ban hazájából elüzött német szájából hangzott el. Arra utal, hogy az illető nem is igazán érti, hogy miért lett kitelepítve Magyarországról, pedig mindig jó magyar volt.
