Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Elhunyt Tóth R. Margit

Múltunk tanúi > Budakeszi

2014-11-27


Bölcsődevezető, védőnő, rajztanár, amatőr festő és költő, többszörös keresztanya. November 18-án, életének 86. évében a budakeszi metodista idősotthonban elhunyt Tóth R. Margit. Utolsó útjára december 10-én, szerdán 11 órakor kísérik a budakeszi temetőben.

1928-ban született Kispesten. Bár a Szentkirályi utca környékén, a Vas utcában éltek, amikor születése előtt édesapja Bécsbe utazott, édesanyját kispesti ismerősök gondjaira bízta, ahol két héttel a vártnál korábban megszületett.
     Két öcs, egy húg és egy nővér testvéreként tanulmányait a Szépmíves Líceumban (ma Képző- és Iparművészeti Gimnázium) 1947-ben befejezte, egy évet tanult szobrász-keramikus szakon, mert a festőszakra nem sikerült bejutnia, majd négy évet díszítőfestő szakon. Rajztanári oklevelet szerzett. Sokoldalúságára jellemző, hogy a Rókus Kórházban miséken orgonált, de grafológiai kézikönyve is megjelent a Magyar Kultúra Szerkesztőségének gondozásában még 16 éves korában. Mégis az egészségügy mellett kötelezte el magát, saját bevallása szerint akkor, amikor 1944-ben a bombázások idején egy pincében, tizenhat évesen egy hasi műtéthez kellett asszisztálnia. Az érettségi után meg is próbálkozott az orvostudományi egyetemmel annak ellenére, hogy édesanyja azzal a fenyegetéssel próbálta a művészetek felé terelni, hogy nem lakhat otthon, ha nem a Képzőművészeti Főiskolát választja. Az orvosképzésben végül csak másfél szemesztert végezhetett el: szülei letartóztatása miatt eltanácsolták az egyetemről. 
     

A Grősz-per
Mindszenty után a magyar egyház vezetője, a püspöki konferencia elnöke a 62 éves Grősz József (1887-1961) kalocsai érsek lett. A Szentszék 1949. február 13-án átruházta a Mindszentynek adott rendkívüli egyházi felhatalmazásokat, így ő sem kerülhette el, hogy koncepciós per célpontja legyen. A kommunista rezsim intézkedéseit kritikusan fogadó Grőszt államellenes összeesküvéssel, a legitimista restauráció előkészítésével, kémkedéssel, valutaüzérkedéssel vádolták. A per célja nemcsak az érsek, de az egyház néhány vezető személyiségének az eltávolítása és a megfélemlítés volt, hanem az egyház teljes állami felügyelet alá helyezése, a kommunista ideológia helyességének igazolása, a tömegek egyháztól való elidegenítése. 

A Vezér Ferenc-per

Grősz érsek perébe bekapcsolták és halálra ítélték Mindszenty bíboros asszisztensét, Vezér Ferenc pálos szerzetest. Egyes források szerint a pálos atya, 1945–ben a páloskuti (Szentkút) rendház főnökeként az orosz megszállás elől oda menekülő nőket védelmezte, amikor két orosz katona el akarta vinni őket "kis konyhai munkára". A katona ráfogta fegyverét, amit az atya a mennyezet felé irányított. Dulakodás kezdődött, a fegyver véletlenül elsült, súlyosan megsebesítette az oroszt, aki rövidesen belehalt a sérülésbe. Vezért 1951-ben letartóztatták. A perben azzal vádolták, hogy a szovjet katonák meggyilkolására fegyveres csoportot hozott létre, és több orosz katonát meggyilkoltak. Halálra ítélték, a börtönben több hónapon át igen kegyetlenül kínozták. A Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1952. május 28–án. Egyes vélemények szerint akkor már nem élt. 37 éves volt.

A szülőket azért tartóztatták le, mert az egyik legnagyobb koncepciós per, a Grősz-per mellékágaként koholt Vezér Ferenc-per fő vádlottja édesanyja unokatestvére és egyben nevelt testvére is volt. Az öthónapos fogságot a belsőépítész édesapa nem élte túl. Holttestét egy táska pénzért sikerült csak a családnak megkapnia, amit Tóth R. Margit személyesen vitt el egy titkos találkozóra. Az Illatos út egy sötét sarkán kellett átadnia a pénzt, amit az egyetlen táskájával együtt vittek el. Édesanyja hetven kilóról harminckettőre lefogyva, de visszatért a börtönből. Lakásuk négy szobájából hármat elvettek, nővére műszaki rajzolóból lakatos lett. Neki még 1951-ben sikerült megszereznie az egészségügyi és szociális védőnői képesítést.
     1956-ban, a forradalom idején az utcán mellőle lőtték le élete szerelmét, amit többé nem tudott kiheverni. A forradalom leverése után három napig várta öccse Sopronkőhidánál, hogy átkeljenek a határon, végül úgy döntött, hogy itthon marad.
       1957. június 1-jével nevezték ki Budakeszire a bölcsőde vezetőjének. A budakeszi bölcsőde három-négy évvel korábban nyílt meg. Ez idő alatt nyolc vezető váltotta egymást, a legutolsót éppen 1956 következményeként bocsátották el. Tóth R. Margit 1984-ig, nyugdíjazásáig, 27 éven keresztül vezette az intézményt, ahol a negyvenöt férőhelyre legkevesebb hetvenhárom gyerek volt a létszám. Helyettesítések alkalmával Budakeszi lakosai védőnőként is megismerhették: akkor csak két védőnője volt a falunak, Ostoros Gyuláné és Szatmári Margit, szemben a mai ötfős létszámmal. A nem minden feszültségtől mentes élet nem múlt el nyomtalanul: három gyomorvérzésen és négy infarktuson esett át, az elsőn közvetlenül Budakeszire érkezése után.
      Nyugdíjazása után azonban temperamentumos egyénisége nem engedte a visszavonulást. Még közel 20 évig a budakeszi művelődési központ munkáját segítette. Verseket írt, képeket festett. Munkáit csoportos kiállításokon állították ki, először 1951-ben a Szépmíves Líceumban, majd 1957-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1960-ban és 1967-ben a kecskeméti és az esztergomi művelődési központban, 1973-ban a Nyomdaipari Dolgozók Székházában Budapesten, 2001-ben és 2002-ben a budakeszi művelődési központban.
      2003 januárjában súlyos balesetet szenvedett a Fő utca Erkel utcai kereszteződésében. Tizenkilenc helyen eltört végtagjait többórás műtéten csavarozták össze. Évekig a budakeszi bölcsőde bottal járó ember számára nehezen megközelíthető, első emeleti szolgálati lakásában élt egyedül, míg végül a budakeszi metodista egyház idő otthonában lelt otthonra. A családot számára az a tizenkét keresztgyerek jelentette, akikhez valójában vérszerinti kapcsolat nem fűzte. A tizenegy fiú és az egyetlen lány sorsával való összekapcsolódás jelentette számára a kárpótlást az élet viszontagságaiban.

Koós Hutás Katalin

foto © Buda környéki Iránytű



Vissza