Öreg ház mai kényelemmel
Építészet
2005-09-01
A nemrégiben felújított Erdő utcai öreg ház kellemes hangulata érintette meg a fiatal párt, akiknek megtetszett nekik az a sok apró ötlet, amellyel a több mint százéves házat a benne lakók a mai kor igényeinek megfelelően, de a ház jellegét és hagyományos építészeti megoldásait megőrizve alakíthatták át.
Elsősorban az nyerte meg a tetszésüket, hogy az előző tulajdonos a ház felújításakor a követ, a cserepet és a fát használta építőanyagul, s a helyi szokások alapján készített, faragott betétes téglákból kirakott padlójú veranda eredeti megoldásait is megtartotta. Szinte semmihez nem nyúlt hozzá, hogy jellegében megváltoztassa, minden megmaradt régi kopottas, patinás pompájában.
A 70 m2, három helyiségből álló lakrész kialakítása nem volt kis munka, hiszen az épület 9 éve teljesen lakatlanul állt, falának vakolata félig hiányzott, s a mellékhelységet is csak a nyitott verandáról lehetett megközelíteni. A konyhának használt helyiségben egyetlen falikút utalt az eredeti funkcióra. A ház azonban néhány hónap alatt teljesen átformálódott, mégpedig úgy, hogy közben szinte semmit nem dobtak ki, igyekeztek minden eredeti anyagot, minden motívumot megtartani, beépíteni az új lakásba. A verandán lévő és csak kintről megközelíthető mellékhelyiséget lebontották, és a helyén három személy számára kényelmes kis étkezőt alakítottak ki egyedileg gyártott, a helyiség méreteihez és formájához idomuló bútorokkal, amelybe a gázórát is elrejtették. A falikutat leszerelték, és a kertben virágot ültettek bele, az ablakokra nosztalgikus hangulatú csipkefüggönyök kerültek.
Az eredeti, mai léptékekkel mérve meglehetősen tágas, lebontott kamra helyén részben fürdőszobát alakítottak ki, a másik felét meghagyták kamrának. A bontás közben előkerült téglákat - ezzel is kiemelvén az épület régiségét -, részben az étkező és a konyha közötti bolthajtás elemeként hasznosították, részben a belső ablakkönyöklőket építették meg belőlük. A konyha egy kis beugrójából nyílik az alig négy négyzetméteres pici fürdőszoba és a W.C. A kamra sarkába épített régi kémény az építkezés idején összeomlott, patinás tégláit a veranda párkányaként használták fel. A nappaliban található régi hajópadlót lecsiszolták, lelakkozták és mahagóni színűre festették.
A nappalival és az egykori kamrával közös fal mellett a sarokban, a mostani lépcső helyén egykor cserépkályha állt, amely körül a padló itt-ott kiégett. Ezeket a hibákat egy 4 m2-es hajópadlóból álló dobogóval takarták el, amelybe aztán a helykihasználás végett fiókokat építettek. A ház formáját alapvetően meghagyva, fölfelé terjeszkedtek a tetőtérbe, ahová a dobogóról vezet a kis falépcső - fordulója alá befér még egy kisebbfajta „iroda” is. De ugyancsak felhasználták még a tetőtér építése során a gerendák fölötti agyagos földet is, amelyet a padlásról a kertbe hordtak, a keresztgerendákat pedig a garázs födémébe építették be.
A konyhában egy vidéki asztalos által pácolt fenyőből készített mai ónémet tálaló áll, benne a tulajdonosnő szebbnél szebb, a szülői házból hozott, családi örökségül kapott étkészletével és egyéb dísztárgyaival.
A tetőtérben a szülők két szobát alakítottak ki: egy hálót saját maguk és egy gyermekszobát a kicsi számára. A szülők hálószobájában szintén egyedi gyártású, rusztikus darab a pácolt fenyőből készített ónémet hitvesi ágy, amelyet méretei miatt az emeleten szereltek öszsze.
Az utcafronti fal keskeny padlásablakait szándékosan, részben esztétikai, részben biztonsági okokból hagyták meg a gyerekszoba ablakaiként. Itt, a szülők hálójával szemben van az igazi, önfeledt játékra alkalmas gyermekbirodalom.
A ház egyben élő bizonyíték generációk példás együttélésére: az idős szomszéd, Erzsi néni, azóta is szívesen jár át beszélgetni a fiatalokhoz, mert azt mondja: a ház éppen olyan, mint amilyen az ő fiatalkorában volt, csak még sokkal otthonosabb!
Galgóczy Zsuzsa
Fotók: Bánkuti Ákos
