A közlekedésről - A láb mindig kéznél van
Életmód > Budakeszi
2006-09-24
A helyváltoztatás legegyszerűbb, de egyúttal legalapvetőbb formája a gyalogos közlekedés.
Hazánkban az országos, a regionális és a helyi közlekedéspolitika a gyalogos közlekedést ez ideig teljes mértékben elhanyagolta. A közlekedéspolitikai koncepciók általában erre a kérdésre nem is térnek ki. Elvétve voltak és vannak próbálkozások a gyalogos közlekedés színvonalas megoldására, minőségének, biztonságának javítására, de ezek ritkán álltak össze egységes koncepcióvá, programmá.
Mindez érvényes lakóhelyünkre, Budakeszire is, ahol eddig csak elszigetelt járdafelújításokat tapasztalhatunk néhány kötelességtudó, vagy tehetős, háztulajdonosnak köszönhetően. Az évtizedek óta átgondolatlan, kapkodó és hanyag területrendezési és építéshatósági gyakorlat következménye, hogy településünkön a fő utca, a gyűjtő utak és a mellékutcák gyalogjárdái több helyütt hiányoznak, kiépítetlen maga nyomvonal is. Ahol pedig kialakult valamilyen járdakezdeményezés, az balesetveszélyes állapotban van.
Budakeszi – hasonlóan a hegyvidék más falvaihoz - sajátos domborzati fekvésű település, amelynek történelmi településszerkezete a kelet-nyugati irányú közlekedést a mai napig korlátozza. Ha csak a gyalogos közlekedést emeljük ki ezek közül, azt tapasztaljuk, hogy a kelet-nyugati irányú gyalogos forgalmat keskeny közök, sikátorok biztosítják. Ezek döntő többsége ma is földút, vagy korábban szakszerűtlenül megépített és azóta tönkrement burkolatú. A gyalogos útvonalként működő Rózsa, Erkel, József Attila, Kossuth, Kert utcák és a közök járdafelületének megépítése és jó karbantartása sürgős feladat. A motorizáció az első benzinmotor feltalálása óta feltartóztathatatlanul követeli a helyét a közlekedésben. Az utóbbi években településünk nyugalmát háborítja, az alapvető életfeltételeket rontja a növekvő gépkocsiforgalom. Az 1980-es évek elején – amikor még közel sem volt ilyen jelentős a Fő utca gépkocsiforgalma – videofilmet forgattunk a település több pontján és azt visszajátszva arra figyeltünk fel, hogy elviselhetetlen a közlekedési háttérzaj, amelytől a narrátor hangját nem lehetett hallani. A helyzet azóta csak romlott.
Mely alapelvek alapján célszerű hozzákezdeni a közlekedés jobbításához:
1. Településünk és a térség közlekedési problémáinak megoldása helyben enyhíthető, de nem megoldható. A helyi tennivalók meghatározása csak az országos hálózatokkal, a fővárosi közúthálózattal és a Zsámbéki-medence közlekedési igényeivel összhangban, a közlekedési kormányzattal, a főváros és a Zsámbéki-medence falvainak önkormányzataival együttműködve oldható meg. Az elszigetelt próbálkozások nem vezethetnek eredményre.
2. A fővárosnak, a térségnek és Budakeszinek egyaránt érdeke, hogy a közösségi közlekedés jelenlegi hálózatát megőrizze, technikailag fejlessze és a Budapesti Közlekedési Szövetségbe illeszkedve, tovább javítsa. A BKV 22-es járata, az áthaladó Volán-járatok nyereséges, prosperáló vállalkozások és ezt talán e vállalatok extra fejlesztésekkel (pl. egy új autóbusz végállomás, P+R térségi parkolóval, Budakeszi úti buszsávval) és jobb minőségű kiszolgálásokkal is méltányolhatnák.
3. A település belső közlekedése, mindezekkel összhangban a helyi erők bevonásával javítandó, beleértve valamennyi közlekedési formát (gyalogos, kerékpáros és gépjármű). A helyi vállalkozókat és a lakosságot a helyi közlekedéspolitika alakítása során érdemi partnernek kell tekinteni. A közösség érdekeit szolgáló harmonikus településfejlesztéssel és átgondolt területrendezési és építési szabályozással, annak szigorú végrehajtásával, jobb forgalomszervezéssel és forgalomirányítással a gépjármű parkoló helyek használati rendjének szabályozásával javítható a helyzet. A kampányszerű útépítési akciók működési, üzemeltetési zavarokat okozhatnak, és radikálisan megzavarják, rontják a napi életfeltételeket.
4. A helyi vállalkozások által befizetett adókból, különösen a gépjármű adóból befolyó bevételekből folyamatosan jó karban kell tartani, fejleszteni a közlekedési infrastruktúrát. A jól működő közlekedési infrastruktúra és szervezés elősegíti a helyi vállalkozók eredményesebb működését, és egyúttal biztosítja a lakosság mobilitását, térségünkben a turizmus továbbfejlődését is. A több évtized alatt megtérülő közlekedési infrastruktúrák fejlesztése okán a település lehetőleg ne adósodjon el.
Ezúttal is szomorúan kell megállapítanom, hogy fogyóban a papír és a tollból a tinta. Be kell fejeznem írásomat, hogy az „Iránytű” más írások révén is közvetíthesse a jó irányt. És hogy arra biztonságosan haladhassunk, a választott utakat meg is kell óvni és jó karban is kell tartani. Legyenek ezek közutak, gyalogjárdák, turistautak, kerékpárutak, mezei utak, mert az utak összekötnek bennünket, az egyik embert a másikkal, települést a szomszéd településsel és más országok településeivel. Utunk egyéni, de egyúttal közös is és ennek „szolgáló leánya” a közeledés. Óh bocsánat a Közlekedés!
Dr. Szalóki Gyula
