A magyar katonai ejtőernyőzés úttörőjére emlékeztek
Múltunk tanúi > Budakeszi
2014-04-08
A magyar katonai ejtőernyőzésről rendezett kiállítás keretében állítottak emléket Budakeszin élő leszármazottai Kiss Zoltánnak, a magyar katonai ejtőernyőzés egyik úttörőjének. A tárlatot Boldizsár Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtiszt képző karának dékánja nyitotta meg.
Kiss Zoltán (1914. január 18. – 1952. április 10.) 1938-ban Ludovika Akadémiát végzett fiatal hadnagyként került a vitéz Bertalan Árpád százados vezette, ejtőernyős kísérleti keretbe és azzal együtt Pápára. Az első magyar kísérleti ejtőernyős ugrások aktív résztvevőjeként a biztonságos ejtőernyős ugrás megteremtését tekintette legfontosabb feladatának, kiképzőtisztként is.
Az ejtőernyős kiképzőkeret a megalapítás napján, 1938. szeptember 11-én.
1941. április 12-én a zászlóalj kétszáz katonája parancsnokukkal, Bertalan Árpáddal együtt első harci bevetésére indult a Veszprém-Jutasi repülőtérről. A feladat a délvidéki Szenttamás melletti Ferenc József-csatorna hídjának elfoglalása és biztosítása volt. Felszállás közben műszaki hiba miatt a vezérgép a földnek ütközött, és kigyulladt. Bertalan Árpád őrnagy, 16 ejtőernyős és a négyfős repülőszemélyzet a tűzben vesztette életét, mindössze négy katonának sikerült súlyos sérülések árán kijutni a lángoló roncsból. A katasztrófa dacára a bevetést nem fújták le, hanem az ejtőernyősök Kiss Zoltán főhadnagy vezetésével végrehajtották a feladatot.
vitéz Bertalan Árpád és ami a kiégett gépből megmaradt
1944 nyarától Kiss Zoltánt a frontra vezényelték, részt vett a Balatontól délre folyó harcokban, a Kéthely körzetében harcoló hős ejtőernyős zászlóalj parancsnoka. Az erről készült filmet 1994. december 12-.én mutatta be a MTV. A család úgy tudja, az átvonuló orosz fronttal is szembeszállt bajtársaival, többek között a női lakosság védelme érdekében. 1945 januárjától az évet orosz hadifogságban töltötte, akkor már századosi rangban.
1948 őszéig a bakonyi fakitermelések teherautósofőrjeként dolgozott, majd az 1948. október 1-én megalakuló 1. ejtőernyős század kiképző tisztje a szolnoki repülőtiszti iskolán.
1951-ben azonban letartóztatták, felesége két hét határidőt kapott lakásuk kiürítésére. Gyermekeik akkor 8, 7 és 5 évesek voltak. 1951. december 11-én - mint a Dunántúli Fehér Partizánok vezetőjét - a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és az USA kémszolgálat ügynöke vádjával halálra ítélték, s 1952. április 10-én 21.50-kor a Fő utcai katonai börtönben kivégezték. A családja rabtársaktól tudta meg, hogy a börtönben a végsőkig kínozták, testét megcsonkították, hogy megtörjék. Hogy hová temették, sohasem derült ki.
1990 után rehabilitálták. Pápán egykori lakhelye, a Deák F. u. 4. számú ház falán tábla őrzi emlékét Pápa önkormányzata, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége jóvoltából.
A március 24-én a Nagy Sándor József emlékházban rendezett budakeszi ünnepségen Boldizsár Gábor ezredes elmondta, hogy a magyar honvédség ejtőernyős fegyvernemének a napját március 23-án ünneplik, mert 1918. március 18-án vitéz Boksay Antal repülő hadnagy sikeres kísérleti ejtőernyős ugrást hajtott végre a perginei repülőtéren, Olaszországban.
A kiállítást a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület szervezte, nem csak az egyesület törekvései, hanem családi kapcsolatok okán is, hiszen az egyesület elnökének, Berlinger Gábornak a felesége Kiss Zoltán unokája.
Berlinger Gábor az egyesületükről szólva elmondta, hogy elsősorban a Keszi Íjászok és a Nagysándor József Huszárcsapat támogatására jött létre. A harminckét alapító taggal indult kör egyre bővül, olyannyira, hogy hat szakmai munkacsoport létrehozását tervezik, ahol a rovásírás oktatástól a botos néptáncig sok-sok ötletet próbálnak majd megvalósítani és népszerűsíteni.
A kiállítás április 14-ig tekinthető meg. Bejelentkezni a 06-23-451-161vagy a 06-30-349-8443 telefonszámokon lehet. A kiállítást Gáll Gábor, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége Kegyeleti Bizottságának elnöke rendezte a Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával.
Koós Hutás Katalin
