Kapcsolatok a határon túlról
Kultúra > Budakeszi
2006-10-30
A Kompánia 2004–ben dolgozott először külföldi társulattal Szlovákiában. Ezt további nemzetközi produkciók követték: a lengyel TAK színházzal Ingmar Bergman Fafestmény című drámáját (2005) és a litván AGLIJA színházzal pedig Shakespeare Rómeó és Júliáját (2006) dolgozták fel. 2006 tavaszán a Kompánia Szalay Henriettával, a társulat szlovákiai magyar tagjával bővült.
Hogyan találkoztál először a Kompániával?
Két éve Léván, Szlovákiában. A Poton alternatív színházi társulattal csináltunk egy közös happeninget, amelynek nem véletlenül Párbeszéd lett a címe, mivel a magyar és a szlovák közti kommunikációról és kapcsolatteremtésről szólt. Találkozásom a kompániásokkal - szerelem első látásra. Még mindig előttem van az a kép, amelyen a hét ember, egy mini busz, telepakolva különféle hangszerekkel megérkezik egy ismeretlen helyre, egy ismeretlen országba és rögtön maguk felé tudnak fordítani. Nagyon barátságosak és közvetlenek.Hogy kerültél a Poton színházhoz?
A Poton színházi társulattal már régebben dolgoztam. Erre a projektre tolmácsnak hívtak meg. Tudták, hogy azon kívül, hogy színész vagyok, szlovákiai magyar is vagyok. A turné után elbúcsúztam a Kompániától egy időre. Prágában tanultam, be akartam fejezni az iskolát. Idén nyáron volt alkalom arra, hogy megint együtt dolgozzunk Zsámbékon, a nyári színházi fesztiválon a Haladék című nemzetközi produkcióban. Pesten tanulmányi ösztöndíjra pályáztam, hogy itt lehessek velük. Az utolsó fél évet már mint Kompánia-tag töltöttem Magyarországon. Milyen iskolát elvégeztél?
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen tanultam öt évig angol nyelvet, irodalmat és esztétikát. Majd két részképzésen, Prágában a Károly egyetemen és Budapesten az ELTE –n.
Hány nyelvet is beszélsz?
Aktívan öt nyelvet beszélek: a magyaron kívül a csehet, a szlovákot, az angolt és a németet. És persze megértem a szláv nyelveknek a többségét.
Mikor kezdted a színjátszást?
Hat éves koromban kerültem a TRALA művészeti iskolába, ahol hasonló tanszakok vannak, mint itt Budakeszin a Mezei Mária Művészeti Iskolában: dráma, tánc, kézművesség, rajz. A TRALA iskola specialitása még az afrikai tánc és dob. Most ősszel a nyitrai fesztivált közösen nyitotta meg a két iskola. Az együttműködés olyan jól sikerült, hogy folytatni érdemes. Valószínűleg testvériskola lesz a két suli.
Bekerültél az összes kompániás előadásba. Sokat jársz errefelé: próbákra, zenélni. Hogy tetszik Neked Budakeszi?
Nagyon tetszik. Nálunk nem ilyenek a kisvárosok. Budakeszinek van kulturális élete, az emberek elmennek a rendezvényekre, van kialakult nézőközönség. Szlovákiában a kisebb városokban nincsenek fesztiválok, ennyi rendezvények és nincs közönség sem, az emberek nem mennek el az ilyen programokra. A színház neveli a közönségét, és a közönség keresi a neki tetsző színházat. Úgy látom, a Kompánia itt Budakeszin megtalálta a saját közönségét.
Alföldi Anna
