Borszentelés
Közélet > Páty
2014-01-04
Pátyon a Nagypincénél december 27-én, János napján a magyar hagyományokhoz hűen Harkai Gábor atya megszentelte a pátyi újbort. A borszentelés után a pincegazdák vendégül látták résztvevőket és a megszentelt borokból öntöttek a hordókba, hogy a benne lévő bor ne romoljon meg.
A természet keresi önmagát, szent János napja van, a ragyogó tavaszias napsütésben az ibolya és a hóvirág is kinyílt. Kedvez az időjárás mindenkinek. A borok a hordókban kiforrtak, letisztultak. Miért is szentelünk bort?, nincs egyértelmű válasz . Mint ahogyan a Szent Korona eredetét, származását sem tudjuk. Azonban Szent János alakja már a koronán is megtalálható. – mondta Gábor atya.
A borszentelés szokása a VI-VII. századra nyúlik vissza. A 18. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, a harmadikon ünnepelték Szent János evangélista emlékét, ezen a napon szentelték meg a bort. A Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat. A megszentelt bornak gyógyerőt is tulajdonítottak, beteg emberrel, gyermekkel itatták, megrontott állat hátára keresztet rajzolva locsolták, vagyis az ártó szellemek, az ördög kísértése ellen javasolták, meghintették vele a vetőmagot, illetve fül-, fej és fogfájásra, tehén fájós tőgyére használták. De ha valaki útra indult vagy harcba ment, inni kellett, hogy áldás legyen útján és munkáján. A „jánospohár”, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. A XI. században találunk utalás, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnál, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés. Így az ősi áldomást Szent János poharának nevezték, melyet ülve kellett elfogyasztani. Pontos eredetét nem tudjuk, talán szkíta-hun időkig nyúlik vissza. A keleti népeknél máig él a búcsúzkodó szertartás: szent italt, tejet hintettek a távozó után, hogy útja szerencsés legyen.
hájas
