Munkatársa búcsúztatta a budakeszi családorvost
Közélet > Budakeszi
2013-12-19
November 14-én kísérték utolsó útjára a 85 éves korában hosszú betegség után elhunyt dr. Udvardy Ferenc főorvost, aki közel fél évszázadon át szolgált Budakeszin háziorvosként. Pályája kezdetén ha kellett, fogorvos, szülész, családsegítő vagy éppen szociális munkás is volt egyben.
Budapesten, a Szent Gellért plébánia urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra, ahol a budakesziek nevében kollégája, dr. Imre Éva, budakeszi családorvos búcsúzott az aktív életét Budakeszinek szentelő munkatárstól.
Tisztelt Főorvos Úr!
Kollégaként állok itt egy rendhagyó beszélgetésre. Ez a beszélgetés azért rendhagyó, mert sajnos a legeslegutolsó és fájdalmasan egyoldalú. Budakeszi minden egészségügyi dolgozójának, volt praxisa tagjainak, egész Budakeszi lakosságának mély, őszinte részvétét tolmácsolom.
Egy életutat bemutatni ilyen rövid idő alatt lehetetlen. Aki ismerte, tudja, hogy Ön milyen volt életvitelében és munkájában. Negyvennyolc évig dolgozott az orvosi hivatás legnehezebb területén körzeti és háziorvosként Budakeszin. Nem csillogó-villogó rendelőben kezdte a munkáját, hanem napi huszonnégy órai készenlét mellett, sáros és rossz utakon gyalog vagy biciklivel látogatta a betegeit vagy rendelt a megszabott időben. A szükség arra is rákényszerítette, hogy fogorvosi munkát végezzen, hogy szüléseket vezessen le, hogy gyerekeket kezeljen és kampányoltásokat végezzen. Nem egyszer emelgette elhanyagolt emberek piszkos ágytakaróját, hogy gennyes sebeiket kezelje vagy támogatott ki részegeket az árokból. Mindezt méltósággal, hippokratészi esküjének megfelelően végezte. Az évek során a szakma göröngyös útjának minden stációját végigjárta, mire megérdemelten kirakhatta azt a bizonyos cronini réztáblát a kapuja alá.
A község fejlődésével, a lakosság számának növekedésével később több orvoskolléga, gyermek- és fogorvos is munkába állt Budakeszin, s a feladatok így már megoszlottak. Évekig ennek az orvoscsoportnak választott, közkedvelt vezetője volt. Nehezen tűrte a kollégák között időnként kialakult feszültséget, az orvos-beteg közötti alkalmi konfliktusokat, inkább nagyszerű diplomáciai érzékkel elsimította ezeket. A kispénzű betegek gyógyszereit esetenként kiváltotta, vagy a kórházba saját autójával szállította őket. Nyitott volt az új gyógymódokra: folyóiratokat olvasott, továbbképzésekre járt, vizsgázott a modern gyógyászatból. Munkájára, hivatásszeretetére Budakeszi és az állami vezetés is felfigyelt, számos kitüntetést és elismerést kapott.
A gyalogló, gumicsizmás orvos aztán elérkezett a számítógépek világába. Tudom, hogy nem szerette, Joggal érezte úgy, hogy eltompítja az orvos-beteg kapcsolat meghittségét annak ellenére, hogy az adminisztrációban nagy segítséget nyújt. Ön mindig, minden körülmények között a jól felkészült, magyarázó, személyes kontaktust teremtő doktor bácsi akart és tudott maradni.
Hetvenöt éves koráig gyakorolta e nemes hivatást. Megérdemelt nyugdíjas éveit azonban nem élvezhette sokáig. A sok munka, a problémák és a magas kor kikezdte fizikai és szellemi aktivitását. Akkumulátorai kimerültek. Erős akarattal ezeket egy ideig helyre tudta hozni, de pár éve már nem lehetett a telepeket újratölteni. Szerető és szeretett felesége súlyos betegsége alatt mindvégig mellette állt, évekig gondozta, haláláig ápolta.
Szerénységét, úriember voltát bizonyítja, hogy Önt nem lehetett megelőzni a köszönésben: mindenki előtt, kivétel nélkül, megemelte a kalapját. Most úgy búcsúzunk, aki itt van és aki nem tudott eljönni, de tisztelte és szerette Önt, hogy mi emeljük meg Ön előtt a képzeletbeli kalapunkat. Hamvai itt nyugszanak ezen a szent helyen, de szellemisége és emléke örökké Budakeszin marad.
Nyugodjon békében!
