Bemutatkozott a Budakeszi Tündérkert
Életmód > Budakeszi
2013-09-27
A Pilisi Parkerdő Zrt. a környékbeli gazdák felajánlásai alapján másfél hektáros ültetvényt alapított a Zsámbéki-medence régi, hagyományos gyümölcsfajtáinak megmentésére. A Vidékfejlesztési Minisztérium ezt a célt nem csak a hazai őshonos gyümölcs-tájfajták szaporításáról és forgalmazásáról szóló rendelettel, hanem pénzügyi támogatással is segíti – mondta V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár az ünnepségen.
.jpg)
A tegnapi rendezvényre meghívást kaptak azok a környékbeli lakosok, gazdák, akik még 2013 januárjában oltóvesszőt küldtek a környékükön található gyümölcsfákról. Számukra a Pilisi Parkerdő Zrt. a megeredt oltványokból átad egy-egy példányt, hogy az egyes fajtákat a fák eredeti származási helyén is elültethessék. Az ültetvény elsősorban a fajták azonosítását, megőrzését, tulajdonságaik, felhasználásuk feltérképezését, megörökítését szolgálja. A hazai tájfajták megmentése, megőrzése olyan ügy, ami mellé szívesen áll oda az ország. Ezt a szaporodó, úgynevezett „Tündérkertek” telepítése is bizonyítja – 
emelte ki az államtitkár. Kiváltképpen, ha az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból forrás is jut a kezdeményezésre.
A budakeszi gyűjteménybe kerülő oltványokhoz szükséges oltóvesszőket az erdőgazdaság év eleji felhívására a Zsámbéki-medence tizenegy településének lakosai, gazdálkodói ajánlották fel örömteli összefogással és aktivitással. Az oltványokat Kovács Gyula erdész-pomológus, a Tündérkert mozgalom alapítója készítette, aki tavasszal a Budakeszi Vadasparkban bemutatót is tartott az oltás gyakorlati tudnivalóiról az érdeklődők számára.
Kovács Gyula felszólalásában elmondta, hogy a Kárpát-medencei gyümölcsészet őseink által évezredes munkával megteremtett hihetetlen fajtagazdagságából mára alig maradt valami, pedig az első írásos feljegyzések almafajtáinkról az ezeregyszázas évekből valók. Ezt a hatalmas örökséget az elmúlt hatvan évben sikerült majdnem teljesen tönkretennünk. Kovács Gyula arra buzdít mindenkit, hogy próbálja az oltás és szemzés tudományát, a különböző fajtákhoz kötődő hagyományainkat elsajátítani és tovább adni, hogy ne fordulhasson még egyszer elő velünk az a pusztulás, ami az elmúlt fél évszázadban velünk megtörténhetett. Kovács Gyula országos mozgalmat indított az őshonos magyar gyümölcsfajták megmentésére a Csángóföldtől az Õrvidékig a Szarvas József színművész, viszáki tündérkert-mozgalmár ötlete alapján tündérkert néven. Elveszettnek hitt fajták után kutatva a legnagyobb szakmai élményre Magyarvalkón, a Telegdyek gyümölcsösének maradékain talált, amit szintén próbálnak felújítani. Az Õrségben, a Pórszombat melletti Medes-hegyen meg is kezdte a saját kárpát-medencei gyűjteményének létrehozását. Jelenleg már több mint ötven ilyen, a budakeszihez hasonló gyűjtemény működik a Kárpát-medencében, s rövidesen a csíksomlyói hármas oltárt is régi magyar gyümölcsfajták veszik körül, mint hajdanán. A tündérkert-mozgalom azonban nem csak a fajták, hanem a hozzá tartozó történelmi, néprajzi és gasztronómiai hagyományok megőrzésére is irányul. Jelenleg több mint 200 fajtát sikerült csak a Zsámbéki-medencében megőrizni, a saját gyűjteményében a két évvel ezelőtti leltár szerint 1600 magyar fajta van már.
Az új Tündérkert megnyitóján a résztvevők a Pilisi Parkerdő Zrt. e téren tett eddigi erőfeszítéseit is megismerhették. Az első, 3 hektáros ültetvényt 2011-ben hozta létre az erdőgazdaság a Budakeszi Erdészetnél, amely az ország teljes területéről származó mintegy 500 gyümölcsfát foglalja magában. Közülük egyetlen kis fa már termett is idén, egy pogácsa almát szüreteltek az ültetvényt gondozó szakemberek.
A mostanra előkészített területen a faültetés október második felében várható, mintegy 1,5 hektáron. A fák 4-5 év múlva fordulnak termőre, az egyes fajták azonosítása akkor történhet meg pontosan. Ebben komoly segítséget nyújtanak a helyi civil szervezetek, akik vállalták az anyafák megfigyelését, tulajdonságaik leírását.
Az ültetvény létesítése mellett a Parkerdő felajánlásából 60 gazda kapott vissza oltványt a rendezvényen, mert fontos, hogy az egyes gyümölcsfajták eredeti környezetükben is megmaradjanak. Összesen több mint 160 gyümölcsfával (55 alma, 42 körte, 14 kajszi, 35 cseresznye, tíz szilva, egy mandula, egy őszibarack és négy meggy) lesznek így gazdagabbak a Zsámbéki-medence települései.
Az eddigi tapasztalatok alapján legjobban a cseresznye szereti ezt a területet, némelyik fácska egy méternyit is nőtt idén. A meszes talaj (pH 8 körül) kedvez ennek a fajnak. Az alma is kedveli, már nagyon szép csemeték nőttek.
Helytörténeti vonatkozások
Dr. Szani Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatalának (NÉBIH) növényfajta kísérleti osztályának perbáli származású és Budakeszin élő munkatársa helytörténeti szemszögből vizsgálta az őshonos gyümölcsfajták gyűjtésének jelentőségét. Örs, Jenő, Keszi, mind honfoglalás kori eredetre utal. Milyen jó lenne, ha az ebből a korból való, vagy éppen a budaszentlőrinci kolostor gyümölcsfáit megismerhetnénk. A magyarok, svábok, tótok lakta Zsámbéki-medencében, miután a gazdag szőlőkultúrát tönkretette a filoxéra, egyre több gyümölcsfa jelent meg a szőlők között is. Az 1959-ben végzett gyümölcsfa-felmérés szerint több mint kétmillió gyümölcsfa volt a budai járásban. 1959-ben Budakeszin 40 ezer gyümölcsfát számláltak össze. Csak 1937-38-ban kétezer gyümölcsfát ültettek a budakesziek. Õszibarack volt a legjellemzőbb, valamint a cseresznye, az alma, a körte, szilva és a dió. Pomológusok írták le az 1800-as évekből azt a budakeszi hagyományt, hogy az özvegyek jussa a körte és a sárgabarackfák termése volt. Ma is sok háznál látni a még megmaradt körtefákat, hiszen minden asszony azon igyekezett, hogy minél több körtefa legyen a kertben. A mai Széchenyi utcát végig diófák szegélyezték, ezért Nussbaumgassénak, azaz Diófa utcának nevezték. Szani Zsolt egész tárházát sorolta fel a korabeli gyümölcsfajtáknak, a legtöbbnek a sváb és a tót nevét is ismerte.
Bemutatkozott a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház is
A megnyitón nem maradhattak el a legfinomabb gyümölcsízek sem, "A baracklekvártól a birsalmasajtig - dédszüleink gyümölcsfái, lekvárok, befőttek, pálinkák, receptek és kóstolók” címmel Nádas Anna múzeumpedagógus, a tájház vezetője tartott szemléletes ismertetést. A budakeszi kertek gyümölcseit, a tájház befőzéshez használt eszközeit és a saját kamrájából lekvárokat és kompótokat hozott a kóstolóval egybe kötött bemutatóra.
Nádas Anna elmondta, hogy a körtéből, almából és a szilvából egy különleges, őszi vegyes lekvárt készítettek így ősz táján, ahogy folyamatosan értek a gyümölcsök. A szilvalekvárt ugyanúgy sűrűre főzték, mint a Nyírségben, s csak egy pergamennel vagy vízbe-tejbe áztatott marhahólyaggal takarták le. A különleges gyümölcskoncentrátum akár tíz-tizenöt évig is elállt, kiváló tölteléke volt a barátfülének.
Budakeszi specialitásként említette a fehér cseresznyét, amiből kevés volt és nem állt el, így a piacra sem vitték. A takarékos, mindent tartalékoló svábok számára talán ez volt az egyetlen gyümölcs, amit rögtön meg is ettek, ezért becézték valószínűleg csemegének. Budakeszin hajdanán minden háznál főztek pálinkát, ki ebből, ki abból, de leginkább körtéből és almából, vagy amit nem tudtak tárolni, lekvárnak vagy kompótnak nagy mennyiségben eltenni. A birsalmákat pedig a szekrények tetejére rakták, így még sokáig érezni lehetett a gyümölcs édes illatát a szép fabútorok között.
forrás: Pilisi Parkerdő/Koós Hutás Katalin
fotók: Koós Hutás Katalin
Kapcsolódó cikkünk: Tündérkertek a Zsámbéki-medence fajtagazdagságának visszaállítására - 2013-02-22
