A pap és a nő
Könyvajánló > Budakeszi
2013-09-26
A Kairosz Kiadó „A pap és a nő” című kötete Kőrösiné Merkl Hilda pedagógus, irodalomtörténész, Varga László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa és Magyar Balázs orvos, pszichiáter, aki 25 éve foglalkozik kispapok pszichikai szűrésével, beszélget: Jézusnak, legfőbb papunknak viselkedéséből kiindulva elemeznek számos olyan kérdést, amelyekre az emberek egyházon belül és kívül hiteles választ várnak. A kötetet szeptember 21-én a Katolikus Társadalmi Napok keretében mutatták be a szerzők a Múzeumkertben.
A kötetben szereplő tizenkét bibliai történetben nőkkel, asszonyokkal és magával Jézussal találkozunk, aki a Megváltó és Üdvözítő, férfi, pap és orvos egy személyben. A történeteken elmélkedve szóba kerül a nők rivalizálása a pap körül, a házasságtörés fogalmának elhalványulása, a bűnösökkel való kommunikáció sokfélesége, az egyházból kilépő és az engedélyezetten nős papok élete, a vallásos képmutatás, a papi, szerzetesi hivatás tiszta megélése, s még megannyi gondolat.
Részletek a záró gondolatokból:
Az apakép és az Atya képe mindnyájunkban összekapcsolódik. Ennek megtapasztalása legalább olyan mélyről fakadó vágy bennünk, mint a szexualitás mélyén rejlő vágy, hogy szeressenek. Az európai nyelvek mindegyikében, a magyarban is, a papot nem véletlenül hívják atyának. Ha paphoz fordulunk, úgy érezzük, hogy az Atyához is fordulunk...
A papi hivatásnak az egyház és az emberi elvárások oldaláról egyaránt idealizált a képe. A papot, szerzetest más embernek tekintik, mint a többi halandót (mi több, gyakran ők maguk is ezt gondolják)...
A szexualitás által vezetett, kevés önfegyelemmel rendelkező mai férfi vagy nő nem érti, vagyis nem akarja elfogadni, hogy lehet uralkodni a testiségen, és lehet Istennek ajánlani egy egész életet. A nők pap felé fordulásának fontos mozzanata az apa és egyben az Atya utáni vágyban keresendő.
Vágyunk a szeretetre, melynek fontos eleme a tisztelet. Vágyunk arra, hgy elfogadjanak, akkor könnyebben fogadjuk el önmagunkat is. Vágyunk a közösségre, családra, barátokra, egyházra, hazára... Vágyunk az elismerésre, mert a továbblépéshez, a folytatáshoz szükség van megerősítésre. Vágyunk a hűségre, hogy ne hagyjanak el, ne hagyjanak cserben, mert rettegünk a csalódástól...
A szeretet, a tisztelet, a másik ember elfogadása, a feladat megtalálása és végzése, sőt a hűség is munka, tudatos cselekvés, mely erőfeszítést, kitartást követel. Megvalósításukhoz erőt kell merítenünk valahonnan.
