Nagy Gáspár - Kiss Iván: 1956 fénylő arcai
Könyvajánló > Budakeszi
2006-09-20
.jpg)
„.. És a kereszt hirdette: valóban győztek,
hiszen emlékük maradt a legerősebb!
Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!
(Nagy Gáspár: Október végi tiszta lángok- részlet)
Kiss Iván animációs filmrendezőt ’56-ról készülő rajzfilmje indította arra, hogy Nagy Gáspárral közösen egy kép-vers albumot készítsen. Ez az egyszerűségében is szép és különleges album a Püski Kiadó gondozásában jelent meg az idei ünnepi könyvhéten. A kötetet szeptember 22-én a Budakeszi Könyvtárban Kiss Iván ismertette meg a helyi közönséggel. Nagy Gáspár betegsége miatt sajnos nem lehetett jelen a rendezvényen.
Kiss Iván korabeli fényképek százait gyűjtötte össze, hogy az arcokban találja meg a forradalom emberi sorsokban, érzelmekben, mozdulatokban, pillantásokban, mosolyokban megmutatkozó valódiságát. Hiszen ezek a gyönyörű arcú emberek vívták a forradalmat. De nem csak a fiatalok, hanem az öregek is gyönyörűek, mert sugároznak valamitől. A felszabadultság élménytől sugároznak – nyilatkozta Kiss Iván a Kossuth Rádiónak.
Nagy Gáspár egész költői pályafutását végigkíséri 1956 emléke és szelleme. A fiatal költő már a 70-es, 80-as években írt a forradalomról, Nagy Imréről, az újratemetés lehetőségéről, a Júdásfa harminc leveléről verset. Ezek általában botrányos következményekkel jártak, a Tiszatáj bezúzásával és azzal, hogy Nagy Gáspár iránt a III/III.-as ügyosztály különleges érdeklődést kezdett tanúsítani. A Kossuth-díjas budakeszi költő verseket írt Kiss Iván grafikáira, kinagyított arcaira, ismeretlen és jól ismert mártírjaira, mint Mansfeld Péter, Szirmay Ottó, Sricker Kati, Wittner Mária, Magyar Kati, Tóth Ilona, Obersovszky Gyula, Pongrácz Gergely, Rácz Sándor és Angyal István. Az első verset, a Fénylő arcok és tükörképek címűt kifejezetten erre a könyvre írta. A második, az Október végi tiszta lángok egy készülő oratóriumnak is a szövege, melyen Szokolay Sándor már dolgozik.
Nagy Gáspár az ünnepi könyvhét alkalmával a Magyar Nemzetnek adott interjújában arra bátorít mindenkit, hogy vidéken is, kisebb településeken is emeljenek minél több emléket a forradalomnak még akkor is, ha ezek nem lesznek feltétlenül egységesen magas színvonalúak, mert ez az esély arra, hogy valamelyikben mindenki megpillanthassa, átélhesse a maga személyes 1956-ját, annak leggyönyörűbb és legborzalmasabb pillanataival együtt. Õ maga az elmúlt években járta az ország középiskoláit, hogy azoknak a fiataloknak is átadhassa ’56 élményét, akik akkor még nem éltek, hiszen a tankönyvek évtizedeken át hallgattak arról, ami valójában történt és sokszor az írott anyaghoz a történelemtanárok sem teszik hozzá mindazt, amitől valakiben életre kel a történelem. Ma a világ még mindig többet tud ’56-ról, mint sokan a magyarok közül. Ennek az oka a több évtizedes hallgatás, mely a Kádár-érában övezte a történteket, de az is, hogy az emigrációban élők sokat tettek azért, hogy ’56 emléke ne merülhessen feledésbe, s hogy a világban minél többen megismerjék az események igaz történetét. 1956 olyan történelmi pillanat volt, amilyen minden száz esztendőben csak egyszer adatik nekünk, magyaroknak.
kohuka
Kiss Iván filmje letölthető itt!
