Megmenthető-e a zsámbéki templomrom?
Építészet > Zsámbék
2013-05-28
A zsámbéki nyitott múzeumok hétvégéje keretében tartott előadást a romtemplom belsejében Klaniczay Péter építész, műemléki felügyelő, mint a zsámbéki templomot jelenleg legjobban ismerő műemlékvédelmi szakember.
Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett, mivel a település az Esztergom és Székesfehérvár közötti kereskedelmi útvonal mentén feküdt.
Az 1050-es években már kőtemplom áll itt. III. Béla (1149-1196) francia feleségének, Capet Margitnak kíséretével érkezett Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot és környékét 1186-ban. E család építtette 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román kori gótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellette a premontrei rend monostorának maradványai láthatók. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. 1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emelte Zsámbékot. A várat fiának, Corvin Jánosnak, az akkorra gazdátlan és elhanyagolt kolostort és templomot 1475-ben a pálosoknak adományozta. Akkor építhették ki a kolostor nyugati szárnyát, növelték meg a rózsaablakot. A török idők sok kárt okoztak az épületegyüttesben, Zsámbék is elvesztette 
korábbi jelentőségét és elnéptelenedett. A templomot az 1700-as években ugyan újra helyreállították, de az 1763-as komáromi földrengés olyan pusztítást végzett az épületben, hogy magára hagyták. A károkat tovább növelte, hogy a környékbeliek elhordták és beépítették a köveit. Amatőr helytörténészek még ma is próbálnak visszamenteni bontáskor, átalakításkor felfedezett köveket a rom helyreállításához vagy a kőtárba.
Közel száz év telt el, mire újra figyelem irányult a templomromra, 1861-ben, Ipolyi Arnold tanulmányának köszönhetően. Aztán évtizedekbe kerül, mire megbízzák 1889-ben Möller Károlyt a rom konzerválásával, aki a teljes pusztulástól menti meg az értékes műemléket. 
A rom mai képe: a tégla-kiegészítések, a nagy támfal a szentélyhez, a pillérek aláfalazása, a főbejárat környékének helyreállítása akkor készült. Möller a magyar műemlékvédelem előfutára volt a tudatosan minimális beavatkozásokra, az eredeti állapot megőrzésére alapozott módszerével abban a korban, amikor a kassai dóm és a Mátyás-templom szakmailag elítélt áttervezése és átépítése zajlott.
Azt csak e sorok írója jegyzi meg, hogy a kassai dóm és a Mátyás-templom ma is teljes pompájában szolgálja az őket körülvevő közösséget, miközben a zsámbéki templomrom újabb és újabb részletei a szemünk láttára tűnnek el a semmibe. A festett felületek is mind elpusztultak, pedig hinnénk-e hogy 1907-ben még a szentély falán egy köpönyeges Madonna freskója látszott, amelynek mára nyoma sem maradt.
A harmincas években leomlott a délkeleti mellékhajó egyik árkádíve. Akkor – nem műemlékvédelmi szakemberek – talán Csíksomlyóra vagy Mariazellre gondolva a rom kiépítését és búcsújáróhely kialakítását kezdeményezték, de az újjászerveződő Országos Műemlékvédelmi Bizottságnak sikerült ezt megakadályoznia. 
Azóta közel száz év telt el lényegében azzal, hogy a különböző műemlékvédelmi kurzusváltások során újabb és újabb irányok képviselői vitáztak egymással a közös álláspont kialakításán. Különféle tervek születtek a rom befedéséről, letakarásáról, javításokról, amiket a következő kuzusváltáskor legtöbbször elvetettek és elölről kezdték az egészet, vagy ha mégsem, akkor pénzhiány miatt nem valósulhatott meg. Az átütő változás nélküli időszak gyakorlatilag mind a mai napig tart azzal a súlyosbító körülménnyel, hogy a romnak jelenleg még végleges gazdája sincs, akit az állagmegóvási feladatok elvégzésére kötelezhetne az illetékes hatóság. Pedig mi lehet veszélyesebb egy értékes épületre, mint hogy se gazdája, se funkciója nincsen.
Pest megye legkiemeltebb műemlékei a visegrádi palota és fellegvár, a gödöllői kastély és a zsámbéki templomrom. A visegrádi várat és a gödöllői kastélyt kiépítik, gazdája és feladata, így költségvetése is van.
Vajon mi menti meg a zsámbéki romtemplomot?
Koós Hutás Katalin
