Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Tündérkertek a Zsámbéki-medence fajtagazdagságának visszaállítására

Életmód > Budakeszi

2013-02-22


Országos mozgalmat indított 2009-ben Kovács Gyula erdész, örökségvédő gyümölcstermesztő a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak megőrzéséért. A kezdeményezést a Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatja, hiszen alapvető érdekünk, hogy a Kárpát-medencében és szűkebb hazánkban, a Zsámbéki-medencében a régóta termesztett gyümölcstájfajták megmaradjanak. Budakeszin hat hektáron már elindult egy tündérkert.

A minisztérium is feladatának tekinti, hogy a „száműzetésben tartott”, elfelejtett fajtákat újra divatba hozza, színesítve ezzel a választékot. Az üzletekben alig néhány magyar zöldség- és gyümölcsfajta közül válogathatnak a fogyasztók, sokszor még az is előfordul, hogy magyar almát, körtét nem is találni a polcokon, pedig több ezer fajtát őriznek belőlük a hazai génbankok. Sokkal gazdaságosabb ugyanis egy vagy két fajtának a nagyüzemi termelése és nagy tételekben az értékesítése.

Medesi sózó körte ecet

Pedig régi őshonos tájfajtáink, mint a Szomolyai fekete cseresznye, a Gönc vidéki sárgabarack vagy a Szentesi rózsavirágú naspolya nemcsak az íz és a gazdag beltartalom miatt értékesek. Ezek a fajták az évszázadok során tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz, ellenállóak, és általában nem igényelnek vegyszeres kezelést sem.

A régi, klasszikusnak számító biodiverzitás (sokféleség) a gyermekeink számára teljesen eltűnik, ha nem teszünk ellene. Emlékszik-e még valaki a Fontos almára, a Szentivánira, vagy a “török iga emlékére”, a Sikulaira? Ismerős-e még a Masánszky, a Bőralma, a Citromalma, a Selyemalma, aztán a Jegesalma vagy a Leánycsecsű alma? A Sóvári, a Darualma és a Pogácsaalma? Netán jelent-e számunkra valamit a Zöld ringló, a Fűzalma, a Csörgőalma, a Téli piros kálvill és az erdélyi almák büszkeségei, a Batul és a Pónyik? A Budai Domokos? Vagy a különféle páris almák?

Gyümölcsfajtáink több mint felét elvesztettük

Már az 1500-as évektől voltak a Kárpát-medencében fajtagyűjtemények, de száz évnél tovább egyik sem maradt fenn. Mindig voltak olyan erők, amelyek stratégiai fontosságúnak ítélték az elpusztításukat. Egyet-egyet ugyan könnyű elpusztítani, de százat, ezret már nem, mert mindig marad belőle annyi, amiből újra lehet indulni.

Az 1800-as években még óriási fajtagazdagság uralkodott a Kárpát-medencében, melyeknek az összegyűjtését, leírását, rendszerezését két elhivatott szakembernek köszönhetjük. Egyikük Entz Ferenc, orvos, szőlész és kertész, akinek a magyar kertészképzés létrehozása is köszönhető. A másikuk a Nógrád megyei szlovák származású, eredeti nevén Bagyinszky, de később Bereczki Máté néven hírnevet szerzett gyümölcsnemesítő pomológus, aki a márciusi ifjak egyike volt 1848-ban. Fő műve az 1877-87 között megjelent négykötetes Gyümölcsészeti vázlatok, amit a gyümölcstermesztők - már akinek megvan - még ma is bibliaként forgatnak: ebben többek között 472 féle körtét, 423 féle almát, 136 féle szilvát, 27 féle cseresznyét különböztet meg. Az ő nevéhez fűződik a jonatán alma első hazai ismertetése. Harminchárom éven keresztül, haláláig gondozta gyümölcsöskertjét Mezőkovácsházán, amely az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteménye volt. Õt tekintik a hazai gyümölcsészet atyjának.

A jelenlegi felmérések alapján azonban most már az utolsó órában vagyunk. Az elmúlt hatvan évben Erdély például gyümölcsfajtáinak 2/3-át veszítette el. Kovács Gyula húsz évvel ezelőtti és a mostani göcseji gyűjtéseit összehasonlítva pedig arra a következtetésre jutott, hogy Göcsej is elvesztette fajtáinak a felét, mindössze húsz év alatt. Hogy mit tudunk ebből az örökségből megtartani az unokáinknak, az csak rajtunk múlik.

Tündérkertek: a radikális áttörés

2009 óta több mint negyven tündérkert alakult Magyarországon. Az első budapesti tündérkertet idén tavasszal az óbudai önkormányzat hozza létre. Ezek a közösségek több mint ezer fajtát őriznek és  a magyar génbankokban is több mint ezer fajtát vettek nyilvántartásba. A jogszabályok is jó irányba változtak: szabad lett az őshonos fajták szaporítása, forgalmazása, a regisztrálásuk ingyenessé vált. A pálinkafőzés engedélyezése is hatalmas energiákat szabadított fel ezen a területen, hiszen a pálinkakultúrának a magyaréhoz hasonlóan magas színvonalú hagyományát, sokszínűségét és igényességét sehol a világon máshol nem találjuk.

Vak Illés (bakonyi betyár) könnye, gyógyhatású szilvapárlat, fájdalomcsillapító hatású;  Muffos cseresznye kontyalávaló, fájdalomcsillapító hatású ital; Medesi sózókörte spurkulátum

De önmagában törvénnyel ezt a problémát megoldani nem lehet. Csak az egyes emberek képesek képes arra, hogy a kiveszőfélben lévő, feledésre ítélt, de nyomokban vagy az emlékekben még élő fajták neveit, jellegzetességeit felkutassa és nyilvántartásba vegye.

Fontos tehát, hogy minél több közösség a saját élőhelyének fajtáit, az azt felhasználó gasztronómiát, a hozzá tartozó hagyatékot, hagyományokat, legendákat megtartsa és megismertesse. Hat-hét éves gyerekeknek már tudtak fát oltani. Érdemes elvinni ezt a tudást az iskolákba, mert óriási siker, egy életre szóló tudás és élmény. Nem utolsó sorban fontos kiindulópont annak érdekében, hogy minél több tündérkert alakuljon a Kárpát-medencében.

Tündérkert a Budakeszi Erdészetben

Február 16-án a Hagyományok Házában a mozgalom kezdeményezői és éltetői, Ambrus Lajos író az egyházashetyei, Kovács Gyula erdész a medeshegyi, Szarvas József a viszáki és Lomniczi Gergely a Pilisi Parkerdő Budakeszi Erdészetében létrehozott tündérkert képviseletében sajtótájékoztatót tartottak. 

Lomniczi Gergely arról számolt be, hogy a közel hatvanháromezer hektár állami erdőt a Gerecsétől Hatvanig, a Duna-kanyartól Ráckevéig kezelő társaság a gyümölcsészet ősi hagyományainak emlékeit őrzi a területén, emlékezzünk csak a magyar alapítású pálos kolostorok hajdani gyümölcsöskertjeire Pilisszentkereszten, Pilisszentlászlón vagy Budaszentlőrincen, vagy a  Hármashatárhegyre, amely az 1800-as évek elejéig Budapest szőlőskertje volt. Mind a mai napig az erdő mélyén megtaláljuk e gazdag kultúrához tartozó teraszokat, utakat, épületnyomokat ezeken a területeken csakúgy, mint pl. Budakeszi gyümölcsös és szőlőskertjében, a ma is Barackosnak és Szőlőskertnek nevezett területeken és környékükön, ahol mementóként az elvadult szőlő és egy-egy elöregedett gyümölcsfa még ma is küzd az idővel.

Aszalt rozsérő alma a viszáki Szarvasportáról

2011-ben a Budakeszi Erdészet területén létrehoztak egy háromhektáros ültetvényt, a Pilis Parkerdő budakeszi tündérkertjét, amelynek ötszáz fája Kovács Gyula pórszombati gyűjteményéből származik és a magyar gyümölcsök genetikai változatosságának megőrzését és fenntartását célozza. Ebből az ötszáz fából a legtöbb, kb. kétszáz változat alma, de van közte szép számmal körte, szilva, meggy, cseresznye, birs és naspolya.

Hamar szembesültek azonban azzal a ténnyel, hogy a budakeszi erdészet térségének fajtái is felméretlenek és ismeretlenek, így egy újabb három hektárt már a Zsámbéki-medence gyümölcsfajtáinak szenteltek. Egy hónapja, január közepén jelentették meg felhívásukat, február 15-i határidővel, hogy vesszőt, leírást kérnek a lakosságtról a még ismert fajtákból, amiből oltványokat készíthetnek. A kezdeményezés meglepő eredményt hozott. Egy hónap alatt 144 fáról kaptak, vagy gyűjtőttek vesszőket, ami további oltásra, szaporításra alkalmas. A legtöbb közülük - összesen negyvenhét - valamilyen körte, 27 alma, a többi cseresznye, kajszi barack, szilva, dió, meggy, mandula, birs, eperfa , de egy őszibarackot is kaptak. 

A nagyradai bor gyógyír volt a radai rosseb ellen. Ezt a nevet az 1600-as években a nemi betegségben szenvedő török katonákra alkotta a leleményes magyar nyelv, akiket a török hadvezetés Nagyrada határában egy táborban gyűjtött össze. Egy idő után azt tapasztalták, hogy a betegségre jótékonyan hat a nagyradai hegyen termő bor, ezért hogy a prófétának is tetsző módon fogyaszthassák, a törökök gyógyírnak nyilvánították.

Felajánlásként érkezett még lila hájú diót a padlásról, piros pogácsa almát a szekrény tetjéről, az egyes gyümölcsökből még a nagymama receptje alapján készült befőtteket, lekvárokat és sok-sok barátságot és támogatást.

Összesen tíz településről érkeztek a minták: a legtöbb Budakesziről, de érkeztek vesszők Biatorbágy, Bicske, Budaörs, Nagykovácsi, Páty, Perbál, Sóskút, Telki és Úny gyümölcsfáiról is.

Kovács Gyula örökségvédő gyümölcs-termesztő az oltás fogásait tanítja az újságíróknak a pónyik és a fehér batul almafajták oltóvesszőivel
A most összegyűjtött 144 fajta Kovács Gyulához kerül, aki belőlük oltványokat készít. A beoltott fácskák tavasszal visszakerülnek a Budakeszi Erdészethez, ahol a három hektáros területen elültetik őket. S ekkor kezdődik igazán a munka, a fajtaleírásokkal, a tulajdonságok megfigyelésével és a termés felhasználási lehetőségeinek a felderítésével. Ebben a munkában felajánlotta segítségét a Biokultúra Egyesület Budakeszi Csoportjából 2007-ben alapított Öko-Forrás Alapítvány, amelynek tagjai figyelemmel kísérik az oltóvesszőt adó és az azokkal beoltott fákat, hogy az akár évtizedes megfigyelést is igénylő adatgyűjtés eredményes és hatékony legyen.

Koós Hutás Katalin
Fotók: Bánkuti Ákos

Kapcsolódó cikkünk: Régi gyümölcsfajták nyomában - 2013-01-23


Vissza