A legfőbb bátorság a remény
Könyvajánló
2004-12-01
A pozsonyi Kalligram Könyvkiadó gondozásában megjelenő Tegnap és Ma - Kortárs magyar írók sorozatában napvilágot látott Görömbei András irodalomtörténész Nagy Gáspár, Budakeszin élő Kossuth-díjas költőről írt monográfiája. A könyvet Nagy Gáspár Szavak a rengetegből című esszékötetével együtt író-olvasó találkozó keretében mutatták be a szerzők a Budakeszi Könyvtár olvasótermében.
„A hetvenes és nyolcvanas években, amikor költők és esztéták egyaránt sok fölösleges szót vesztegettek annak bizonygatására, hogy a költészet közösségi küldetése véget ért, Nagy Gáspár konok és szelíd következetességgel vallotta, hogy „egy élére állított vers”a mi időnkben is sokat tehet. Félelem nélkül nevezte meg a kort, melyben élnie adatott. Így hívta ki maga ellen a „nyüszítve támadó gyávaság” bosszúálló, nagy haragját, mely szilenciummal, állásvesztéssel sújtotta a pontos szavú költőt.
Erkölcsi nyugalommal és biztonsággal fogalmazta meg küldetését, mely szerint a költőnek nem lehet kisebb ambíciója, minthogy éppen azt nevezze néven, amit a bölcs megfontolás, a gyávaság, az önmagát túlélt hatalom elhallgatni parancsol.
Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni - eme szemléleti alapelvek szerint épül Nagy Gáspár költészetének morális és poétikai rendje. Verseinek gazdag metafórikus világába az általa „helybenzsákbanfutós”-nak nevezett kor égette bele az ítélkező játék, a keserű groteszk és irónia szilánkjait. Tényeket és látszatokat, valóságot és hamis ideológiát eltökélten szembesítő költészete könnyen felismerhető, csak reá jellemző költői látásmódot és nyelvet teremtett a szinte szakrálisan morális költői személyiség és a rafináltan, leplezetten amorális kor ütközésének pontos megnevezése révén.
A rendszerváltozás öröme csak pillanatnyi lehetett Nagy Gáspár költészetében. Rögtön tapasztalnia kellett, hogy a nemzet erkölcsileg nem készült fel a szabadságra. Ez a nemzeti erkölcsi elégtelenség motiválja költészetének legkeserűbb hangjait. A „mosolyelágazás" és a „békebeli kannibálok”, a „magyar abszurd” idején is rendíthetetlenül teljesíti önként vállalt kötelességét.
A hazugság, cinizmus, árulás, nemzeti felelőtlenség, történelmi tudatzavar, erkölcsi nihilizmus ellen küzdve adott és ad ma is példát arra, hogy modernség és közösségi felelősség, hagyományok gazdag sokféleségéhez való kötődés és újítás, erkölcs és esztétikum nem kizárják, hanem hitelesítik egymást a művészetben.
A személytelenség divatos kultusza idején éppen azzal vált ki kortársai közül is, hogy verseiben mindig nyíltan vállalja önmagát, erkölcsi, politikai, világnézeti véleményét. Költői személyisége felelősséggel áthatott cselekvő ember. A magyar és kelet-közép-európai irodalomból, történelemből és a keresztény etikából meríti a cselekvő erőt.”
Görömbei András Nagy Gáspár-monográfiájából, Kaligramm Könyvkiadó, Pozsony 2004.
