Árpád-kori múlt a templom alatt
Építészet > Perbál
2012-02-27
A perbáli Szent Anna templom tetőzetének múlt nyári megújulása, majd nemrégiben a csapadékvíz-elvezetés és az épület körüli terep rendezése során középkori támpillérek, és az alapfalrendszer részei kerültek elő. Bár írásos feljegyzések utaltak rá, ezzel bizonyosodik be ténylegesen: a barokk templom ráépült a középkori templomra, sőt a szentély Árpád-kori jegyeket mutat.
A Magyarország vármegyéi és városai 1910-ben megjelent kötete szerint Perbál Szent István gyóntató papjától, egy Perbaldus nevű remetéről kapta a nevét, aki visszavonulása után itt telepedett le. Az Aynárd nemzetség ősi birtokaként a település plébániája 1332-33-ban már fönnállott, s ekkor egyházilag a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult és csak 1753 után állították helyre. 
A korábban megépült templom falai megmaradtak a mostani épületben; hogy milyen mértékben, azt akkor lehet megtudni, ha a vakolat lekerül majd a falról. Több jel is mutat arra, hogy a jelenlegi templom szentély-része még régebben épült. Itt ugyanis a félkörívnek nincs támpillére, és a falazási módja pedig Árpád-korinak tűnik. A szentély tehát a legrégebbi rész, majd ezt követően helyezkedik el a három boltmezős, nagy templomtér és a toronyhoz közelebbi oldalon található a karzat, amelyet gyakran utólag építettek be.
A perbáli egyházközség idei tervei között szerepel a csapadékvíz-elvezetés a templom bejáratának oldalán, a villamos hálózat korszerűsítése, a belső világítás megújítása, végül a templom belső festése. E munkák előtt célszerű lenne elvégezni a falak régészeti feltárását, de félő, hogy a szükséges pénzügyi fedezet hiánya ez a lehetőség a következő felújítás idejére tolódik, így a templom múltjáról továbbra is csak az írásos feljegyzésekre hagyatkozhatunk.
Tóth Anna
