Így írtak rólunk 100 éve…
Múltunk tanúi > Nagykovácsi
2011-09-16
NAGYKOVÁCSI. Nagyközség a Szénáshegy alatt, az Ördögárok mellett. Lakosainak száma 2400, a kik németajkúak, s római katholikus vallásúak. A XVII. század végén Hessenből és Württenbergből jöttek be, mintegy 36 kocsin. A házak száma 348. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Solymár.
A középkorban Felsőkovácsi és Kovácsi (Kowachy) néven fordul elő. 1457-ben Dormánházi Miklós szerez itt részeket a Felsőkovácsi családtól. 1490-ben Corvin János birtokában találjuk. 1499-ben Ráskay Balázs volt a helység földesura. Az 1580-81. évi török kincstári adólajstromokban pusztaként szerepel. Évi jövedelmét 350 akcséban állapították meg. Az 1690. évi összeírásban sem a lakott, sem pedig az elpusztult helységek között nem fordul elő. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. 1737-ben epemirigy-ragály pusztított, melynek 600-an estek áldozatul. Az 1754. évi összeírás szerint Wattay Pál és a Soós család birták Garancs és Kiskovácsi pusztákkal egyetemben, de a birtokosok a vármegyén kívül laktak.
A római katholikus templom 1746-ban épült. A XIX. század elején (1816) előtt itt volt plebános Fejér György, a Codex Diplomaticus nagyérdemű szerkesztője, a ki innen pesti egyetemi tanár, majd kanonok lett. 1815-ben még a Wattay család volt a helység földesura. E család és a helység jobbágyai ebben az évben új úrbéri szerződést kötöttek. A Wattayak után a helység a gróf Telekiekre szállott. 1838-ban gróf Teleki Józsefné volt a helység földesura. Tőle gróf Teleki Júlia Tisza Istvánné örökölte. 1863-ban Tisza Lajos hasonnevű fiára szállott. Jelenleg gróf Tisza Istváné.
A határrendezés és a tagosítás 1863-ban történt. 1843. június 7-én nagy tűzvész pusztított a heléységben, mely alkalommal 77 ház égett le. 1848-ban itt végezték ki a honvédek az urasági szérűskertben Miskeyt, az áruláson ért tinnyei szolgabírót. A helység határában római korbeli pénzeket, edényeket és sírköveket találtak; az utóbbiakat a plebánia-templom falába építették be.
A lakosság községi hitelszövetkezetet, továbbá temetkezési egyesületet tart fönn. A helységben lévő régi kastélyt még a Wattayak építették, ezektől örökölték a Telekiek, tőlük viszont a Tisza család s jelenleg gróf Tisza Istváné. A kastély műkincsei között Pállik állatképei, Indiából hozott fegyverek, régi mesterek festményei, a remek szegedi album, melyet gróf Tisza Lajos kapott, értékes családi képek stb. láthatók. Könyvtára kb. 3000 kötetből áll.
A határban vannak Pollacsek Lipót, Rácsky János, Gréfli Mihály és Goldberger Simon mészkőbányái és mészégetői, a lipótmezei elmegyógyintézet yorkshyrei tenyésztelepe, továbbá az Ördögárok venű patak forrása és két barlang. A hagyomány szerint a Remetehegyen levő barlangban egy remete élt, a másikban (Mörderlücke) pedig a kurucz időkben rablók tanyáztak. A községhez tartozik Juliannamajor, mely azelőtt Neuackermajor volt.
Magyarország Vármegyéi és Városai: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I.
szerkesztette dr. Borovszky Samu
kiadta az Országos Monográfiai Társaság Budapest 1910.
