A jordán király vendége voltam
Ki-kicsoda > Budakeszi
2011-07-05
Június 9-10-én rendezték az első lovasíjász világversenyt a jordániai Ammanban. II. Abdullah jordán király és személyes megbízottja előzetes felmérés és személyes kapcsolatfelvétel alapján döntötte el, hogy kiket hív meg a versenyre. Magyarországot ketten képviselték: Cozmei Mihai, a róla elnevezett lovasíjász törzs vezetője és tanítványa, a budakeszi Ruszák Mátyás, a Széchenyi István Általános Iskola és a Nagy Sándor Gimnázium volt diákja. A Makkosmárián élő, 21 éves fiatalembert, miután mindhárom versenyben dobogós helyezést ért el, az összesített pontszámok alapján a világverseny győztesének nyilvánították.
Június 9-10-én rendezték az első lovasíjász világversenyt a jordániai Ammanban. II. Abdullah jordán király és személyes megbízottja előzetes felmérés és személyes kapcsolatfelvétel alapján döntötte el, hogy kiket hív meg a versenyre. Három kontinens tizennyolc országából harminchat versenyzőt választottak ki, akik magyar és koreai stílusban, valamint kabaklövészetben mérhették össze erejüket a jordán királyi udvar vendégeként. Magyarországot ketten képviselték: Cozmei Mihai, a róla elnevezett lovasíjász törzs vezetője és tanítványa, a budakeszi Ruszák Mátyás, a Széchenyi István Általános Iskola és a Nagy Sándor Gimnázium volt diákja. A Makkosmárián élő, 21 éves fiatalembert, miután mindhárom versenyben dobogós helyezést ért el, az összesített pontszámok alapján a világverseny győztesének nyilvánították. A jelenleg Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karának ménesgazda szakán tanuló Ruszák Mátyással páratlan győzelméről beszélgettünk, s mindarról, amit a lovasíjászatról feltétlenül tudni kell.
- Hogyan esett Önre a választás, hogy az első lovaszíjász versenyen Magyarországot képviselje?
- A jordán király megbízottja a hagyományos technikát művelő iskolákat kereste. A németországi Bambergben még egy Európa-bajnokságot is szerveztek, ahol a mi törzsünk csupán egy bemutatót tartott, de oly mértékben sikerült felhívni magunkra a figyelmet, hogy a királyi küldött, aki maga is lovasíjász, személyesen is ellátogatott hozzánk Pomázra, s végül a kétfős meghívást a mi iskolánk kapta. Az ősz óta rendszeres pontszerző edzéseken és háziversenyeken összesített pontszámok alapján a törzs végül engem jelölt a versenyre mesterem, Cozmei Mihai mellé.
- Milyen versenyszámokban kellett helytállniuk?
- Három versenystílusban versenyeztünk, első nap magyar stílusban. .jpg)
Ez volt az egyetlen versenyszám, ahol a jordán király is jelen volt. Egy 90 méteres pályán a lóval vágtában, három osztásban, előre, oldalra és hátrafelé kellett az íjjal célba találni, három futamban. A legtöbb pontot a hátrafelé lövés ér. Az első nap még nagyon ideges voltam, messze a megszokott eredményeim alatt teljesítettem. Erős széllökések voltak, s órákig várakoztattak bennünket teljes díszben a napon. A király jelenléte miatt a királyi zenekar a közelünkben dobolt, ami a lovakat nagyon idegesítette. Később kiderült, a többieknek sem ment valami jól, alig néhány induló tudott értékelhető lövést leadni ebben a versenyszámban. Harmadik helyezést értem el. Az első az amerikai Lukas Novotny lett, aki egy időben Kassai Lajos tanítványa volt. Egy jordán versenyző végzett a második helyen, akinek az edzője a versenyt szervezte, s Magyarországon többször járt tapasztalatcserére.
- Milyen lovakon versenyeztek?
- A királyi ménesből nekünk szánt keretből kaptunk arab-andalúz keverék lovakat. Egyszer lehetett cserélni, amit igénybe is vettem, mert az első ló nagyon félt a lövéstől, s az a néhány óra, amit a verseny előtt együtt tölthettünk, kevés volt a hozzászoktatásra. Végül egy 12 éves, tapasztalt, legyes szürke, herélt lovon versenyeztem.
- Milyen versenyszám volt még?
- A koreai versenyben egy 90 méteres pályán az első körben egy célra kell lőni, a másodikban kettőre, majd egy 150 méteres pályán öt célt kellett eltalálni. A harmadik kör nehézségét jelzi, hogy jutalompontot kapott, akinek kettőnél több táblát sikerült meglőnie. Ebben a versenyben második lettem. Az első helyen egy jordán versenyző végzett. A harmadik versenyszám a „kabak-lövés” volt. Itt eredetileg egy 7 méteres póznára erősített tököt, jelen esetben egy fémkorongot kellett meglőniük háromszor a versenyzőknek, két méteren belülről. Itt pluszpont akkor járt, ha a klasszikus stílusban, azaz a nyeregben előre dőlve, majd kifordulva sikerült célba juttatni a nyilat. A jordán csapatból többen képesek voltak erre a bravúrra, ami azt igazolta, hogy a helyiek nagyon komolyan vették a felkészülést. Meg is nyerték ezt a versenyszámot. A második én lettem.
- Az összesített versenyt azonban Ön nyerte!
- Igen, az összesítés alapján magyar győzelem született. A második az amerikai Lukas Novotny lett, a harmadik helyet jordán versenyző szerezte meg. A jordánokat nagyon meglepte ez az eredmény, mert erősen jordán győzelemre számítottak. De nagy szeretettel vettek körül, s már a jövő évi versenyre is meghívást kaptunk.
- Mit szóltak az itthoniak ehhez a győzelemhez?
- Édesanyám, édesapám kinn voltak velem, s nagyon boldogok voltak. Az egyik törzstársam pedig sms-ben tájékoztatta az itthoniakat a fejleményekről. Hazaérve aztán csupa vidámság és öröm fogadott.
 |
| A jordán lovasíjász világverseny abszolút győztesem Ruszák Mátyás, édesapja Ruszák Miklós és a jordán főhereg |
- Meséljen arról, hogyan indult a lovas pályafutása? Mikor került kapcsolatba a lovakkal?
- Tizenegy éves kortól öt évig a Budakeszi Erdészetben lovagoltam, akkor még angol nyeregben, majd a pomázi Magyar Vár Táborban megismerkedtem mostani mesteremmel, Misivel (Cosmei Mihai), és a lovasíjászat mellett döntöttem. Kezdetben a Kassai-kánság keretében a Kassai-rendszerben működtünk, de két év után a mesterem kivált, s én követtem.
- Mit jelent: Kassai-kánság?
- Kassai Lajos a legnagyobb név ma az országban lovasíjász körökben.
Õ terjesztette el Magyarországon, de a világ egyre több országában is a XXI. századi lovasíjászatot, s ő alakította ki a magyar stílusú versenyszámot. Az országban ma már különböző székhelyű törzsek foglalkoznak lovasíjászattal, élükön tanítókkal, s e törzsek vezető mesterük nevét viselik. A kánság saját, a törzs bérelt területtel rendelkezik. A Cosmei-törzs a Magyar Vár Tábor területén működik és Íjász Útja Iskolának hívják (www.ijaszutja.hu). Mesterem mélyebb kutatásokba kezdett a lovasíjászat ősi (avarkori, honfoglalás kori, perzsa, egyiptomi, mameluk) hagyományaiban, amelyeknek elemeiből alakítja ki a saját irányvonalát. Kipróbálunk különböző lovaglási technikákat, tegezeket, nyergeket, íjakat, íjfeszítési módokat, hogy a leghatékonyabb módszereket megtaláljuk és továbbfejlesszük. A mesterem által kialakított iskolát nemrégiben Kassai Lajos is elismerte.
- A lovasíjászat milyen eszközöket használ?
- Magas kápájú nyeregben lovagolunk, amihez térdtámaszt használunk. 
Így tudunk egy stabil pózban, ún. vadászvágtában vagy hárompont-ülésben lőni, a hátsó kápán, a térdtámaszon és a kengyelben támaszkodva. Ebből a helyzetből még harc közben is nehéz kimozdítani a lovast. Az íjakat megkülönbözteti a mérete, hosszú vagy rövid húzású, van-e és mekkora szarva, a markolat formája milyen fogást enged és mennyire dinamikus - talán ez a legfontosabb. Molnár János-féle, 46 font erejű kentaur hun íjat használok, ami hasonló kategóriájú íjakkal összevetve sokkal hosszabban és erősebben tolja a vesszőt. Erre még rásegíthet, ha az ideget a kilövés pillanatában megcsavarjuk. A nyílvesszők készülhetnek fából, alumíniumból és karbonból. Én alumínium vesszőt használok, pulykatollazással. A Magyar Vár Táborban köves a talaj, s az alumíniumvessző nem törik, inkább csak elgörbül, ami egy bizonyos határig még javítható.
- Mi kell a pontos lövéshez? Annyi mindenen múlhat: a széltől, a ló mozgásától, a feszítés erősségétől, a technikától...
- A lövésnek rutinszerűen pontosan kell történnie. Több ezer nyílvesszőt ki kell lőni még talpas íjászként, mielőtt az íjjal lóra ülhet az ember.
- A különböző iskolák összemérik-e erejüket egymás közötti versenyeken?
- Sajnos az iskolák nem rendeznek egymás között versenyeket, pedig jó lenne, ha megismerhetnénk és tanulhatnánk egymás technikáját. Sajnos a törzsfők gyakori rivalizálása a tapasztalatcserét megnehezíti.
- Költséges sport a lovasíjászat?
- Meglehetősen. Vagy órabért kell fizetni a ló után, vagy lovat kell tartani, ami szerencsés esetben is legalább harmincezer forint havonta. Meg kell venni a lószerszámokat. Az íj 30-50 ezer forint között van. A vesszők darabja 1500- 2000 forint, amiből az edzéshez legalább harminc darab szükséges.
- Van saját lova?
- Egy 180 centiméteres marmagasságú, hatéves kisbéri félvér kancát lovagol a családunk. Viszonylag nagytestű ló, 190 centiméteres testmagasságom és a testsúlyom miatt szükség is van rá. Alig egy évvel azután, hogy elkezdtem lovagolni, az egész család rákapott erre a sportra, lovagolnak a szüleim és a két testvérem is. Réka húgom hypoterapeutának készül, vagyis fogyatékos gyerekeken szeretne lóterápiával segíteni, Csenge húgom pedig szintén lovasíjász.
- Mi lelkesíti leginkább ebben a sportágban?
- A természetközeli testmozgás, ami teljesen kikapcsol a mindennapokból. A lóval való kapcsolat: egy másik élőlénynek a megismerése, megértése, nevelése és a vele való összhangnak a kialakítása számomra egy csodálatos és nagyon különleges dolog. 
A hagyományok őrzése, újra felkutatása is nagyon izgalmas és érdekes vállalkozás, melynek során az ember sokkal jobban megismerheti önmagát, könnyebben megértheti embertársait, a magyar múltat, a magyar történelmet. Iskoláim elvégzése után is lovakkal és a hagyományőrzéssel szeretnék foglalkozni. A hagyományőrzésnek olyan irányú fejlesztését tűztem ki célomul, hogy az a magyar hagyományokban minél mélyebben gyökerezzen, és minél magasabb színvonalon művelhető legyen. Nem csak a lovasíjászatot, hanem a lovas és gyalogos harcművészeteket is ide értem, mint a kopja, kard, íj, dobó és közelharci fegyverek használata. Nagy hiányosságnak tartom Magyarországon, hogy nehézségekbe ütközik a lovakról koncentráltan magas szintű tudást elsajátítani. Másrészt a magyar lovas élet elsősorban az angol stílusú lovagláson alapul. Pedig nem kellene más nemzeteket másolnunk, csak a fáradtságot kéne venni, hogy felkutassuk és alkalmazzuk a lótartás, a lónevelés és a lovaglás valóban magas színtű, régi magyar hagyományait.
Koós Hutás Katalin
Hazai fotók: Bánkuti Ákos
