A képességek próbája
Kultúra > Zsámbék
2011-06-19
Az Ability Park háromnapos országos viadalán vett részt hét Zsámbékon tanuló 4. osztályos gyermek, Dunaújváros jégcsarnokában, egy tévéfelvétellel tarkított nagy küzdelemben. Az uniós célkitűzésekre és finanszírozásra épített vetélkedő célja, hogy a nagyközönség számára is „testközelbe” hozza, a mindennapok tapasztalatává tegye a fogyatékkal élők élethelyzeteit, nehézségeit.
Első körben egy kisfilmet forgattak a gyerekek, amivel bejutottak az országos versenybe. A film ide kattintva megtekinthető. Az országos versenyen a feladatok első ránézésre egyszerűnek tűntek. Amikor azonban beleültek a gyerekek a kerekesszékbe és a meredek emelkedőn kellett a célba elérni, akkor bizony megjelentek a verejtékcseppek a lányok-fiúk homlokán.
A megmérettetés az elfogadásról, az ügyességről és az erőpróbáról szólt. A szakmai zsűri a vetélkedőre nyolc csapatot választott az országból, akik 5+2 fővel képviselhették településüket, iskolájukat. A versenytársak Békéscsabáról, Boldogkőváraljáról, Budapestről, Kőrösladányból, Dunaújvárosból és két csapat Pécsről érkezett. Zsámbékot Áprily Gergő, Banga Borbála , Bittó Anna, Homoki Máté, Horváth Anna, Kúti Margit és Répássy Zsuzsanna képviselte. A csapattársak első megpillantásánál már látható volt, hogy mind termetben, mind életkorban a zsámbéki csapat a legkisebb. 
Nagyon kellett tehát a buzdítás: „kicsi a bors, de erős, meg tudjuk csinálni”. A kis törékeny zsámbéki lányok szívósan helytálltak. Sőt bekötött szemmel hibátlanul megtalálták a csörgőlabdát is a labdatengerben.
A harmadik napon már szinte mindenki – minden lehetőséget megragadott, hogy egy pillanatra lehunyhassa a szemét és megpihenjen.
.jpg)
Az utolsó versenyszám előtt részeredményt hirdettek. Az első két nyertes jut tovább. Zsámbék holtversenyben állt a második helyen Pécs 6. osztályos fiúcsapatával. Ez feltüzelte a kislányokat. Nyernünk kell – hangzott a lelkesítő mondat. Gyors csere, a tartalékként a versenyben résztvevő fiúk beálltak az ötfős csapatba és mikor elhangzott a rajtsíp, szinte repültek. Oly gyorsan szaladtak, lábuk szinte nem is érte a talajt, a nézőtér tombolt. Nem csak a verseny bírója tartott már stoppert a kezében, hanem ki az óráján mérte a másodperceket, ki a telefonján. A szíve most mindenkinek a torkában dobogott. Az eszük élesen vágott, a lábuk hihetetlenül szapora volt. Utoljára Áprily Gergő ért célba. A sípszó után a nézőtérről a pillantásokból látható volt az eredmény. Hét másodperc. Ennyivel maradt le a csapat. A könnycseppek kicsordultak, a szájacskák lekonyultak. Innen nehéz volt lelkileg felállni, annak ellenére is, hogy diákok és tanárok együtt gratuláltak. A csapat ma büszke teljesítményére, és ők heten sokat kaptak ettől a versenytől.
Az elméleti felkészülés során megismerkedtek a braille abc-vel és a daktil abc-vel. Ezeknek a gyerekeknek nem ismeretlen kifejezés a Down-szindróma, az autizmus és a farkasvakság sem. Tudják, mit kell tenni, ha egy mozgáskorlátozott, vagy vak emberrel találkoznak és mit nem. Saját „bőrükön” megtapasztalták a fogyatékkal élők nehézségeit, ezáltal ők értő módon tudnak segítséget nyújtani a világban a rászorulóknak.
Nagy Márta, Zsámbék
