Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


A méhek szeretete – egy életen át

Életmód > Tök

2009-08-06


Most induló sorozatunkban a hagyományos mesterségeket vizsgáljuk meg közelebbről. Milyen volt régen és milyenné lett mostanra? Milyen jelentőségük volt a zsámbékiak és a tökiek életében és hogyan változott ez az elmúlt időszakban? Elsőként a méhészkedést mutatjuk be a hetvenkét éves László Lajos töki méhészmester segítségével, aki vallja, hogy a méhek szeretete egy egész életen át elkíséri.

A méhek a hagyomány szerint Szűz Mária könnyei. Az ember már ősidők óta hasznosítja e csodálatos élőlényeket méz- és viasztermelésük miatt. A méhészet valamennyi gazdálkodási formától különbözik abban a tekintetben, hogy rovarok háziasításával, munkába fogásával termel hasznosítható, értékes termékeket.
A méhek kezdetleges hasznosítását az XIX. század végéig, a XX. század elejéig folytatták, melynek a lényege az volt, hogy megfigyelték a kora tavaszi repülésüket végző méheket, majd a repülő rovarokat követve akadtak a méhek által lakott odúra, üregre. Azt megjelölve, a tavaszi hordást, mézgyűjtést követően vették el a mézet a méhektől, elpusztítva sokszor ezzel az egész méhcsaládot. Nyáron mézes csalikat helyeztek ki, majd úgy követték a megjelenő méheket az odúig.
Hamarosan rájöttek azonban, hogy sokkal gazdaságosabb, ha a méhcsaládot áthelyezik egy kasba vagy kaptárba és azokat rendszeresen vizsgálják, kezelik, ellenőrzik. A huszadik század elején sokkal elterjedtebb volt a méhészet, mint manapság, a nagy családokban mindig akadt egy-két ember, aki értett a méhekhez és az ő munkája révén az egész családnak volt méze.
Lajos bácsi tizenkét éves korában kezdett méhészkedni, hiszen már a nagyapja is foglalkozott méhekkel. Akkoriban Tökön majd’ minden második háznál voltak méhcsaládok. A két-három méhcsalád által termelt méz teljesen kiváltotta az akkoriban kevéssé elterjedt cukrot. A mézet sütéshez, főzéshez használták, a méhek által termelt viasz pedig fontos áru vagy cseretermék volt.
A világháborúk után, a tájhasználat teljes átalakuláson ment keresztül. Megszűntek a magántulajdonú kis parcellák, nagyüzemi gazdaságok alakultak, és a korábbi méhészeti ismeretek lassan feledésbe merültek. Az egyre növekvő mennyiségben a földeken használt rovarirtó és egyéb vegyszerek sem kedveztek a méheknek, és a méhlegelőnek alkalmas földek (gyümölcsösök, vadvirágos mezsgyék) helyén is egyre elterjedtebb lett a kalászosok (gabonafélék) vagy kukorica- és egyéb monokultúrák termesztése. A méhészek is fokozatosan áttértek a korábbi saját igények kielégítéséről a kereset-kiegészítésként folytatott méhészkedésre.
Lajos bácsi tagja lett a Zsámbék környéki Méhészeti Szakcsoportnak, ahol három év múlva már, mint megválasztott elnök irányította a munkát. Közös palackozó üzemet is szerveztek, és a méhészek száma harmincra emelkedett a két faluban. A rendszerváltozás hatására feloszlottak a korábbi szakcsoportok, és megalakult a Budapesti Méhész Egyesület Zsámbéki Klubja, mely később önállóvá vált. Jelenleg heten méhészkednek Zsámbékon és Tökön, a méhcsaládok száma 300 körül van. A régió méhegészségügyi szakértőjeként Lajos bácsi 5 település (Zsámbék, Tök, Tinnye, Budajenő, Perbál) méhegészségügyi feladatait is ellátja.
A méhészkedéshez türelem, de legfőképpen sok-sok szeretet kell. Kezdő méhészként szinte naponta megnézte méheit, csodálta, figyelte különös életüket. Nem, mint ember, hanem mint a méhcsalád tagja próbálta megfejteni életük rejtelmeit, ellesni titkaikat. Az évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatok alapján több olyan eljárást is kidolgozott, mellyel nemcsak a méhész dolgát lehet megkönnyíteni, hanem a méheknek is hasznos (pl. szöktetős-cserefiókos rendszer). Virágport például egyáltalán nem gyűjt, mert azzal ártana a méhcsaládoknak. Nem véletlen, hogy több jelentős méhészeti kitüntetést is kapott Lajos bácsi. Az egyik elismerés átadásakor viccesen megjegyezte: „A dolgozó méhet szolgálom!”
Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem hozta meg a méhészek számára a nagy áttörést, több eredményt vártak volna a munkafeltételek javulásában. Korábbi, jól működő méhegészségügyi készítményeket betiltottak például, és helyettük méregdrága, kevésbé jó készítményeket lehet már csak beszerezni. Az elmúlt évek mézhamisítási botrányainak azért megvan a jó oldala is, Lajos bácsi szerint a vásárlók már kezdenek rájönni arra, hogy ami a legolcsóbb, az valószínűleg nem valódi méz, hanem hamisítvány és már inkább áldoznak a drágább, de megbízható termékekre.
A méhész teljes harmóniában él a természettel, nem jellemző rájuk, hogy kapkodnának, idegeskednének. Lajos bácsi azt javasolja, hogy az kezdjen el méhekkel foglalkozni, aki nem sajnálja a velük való foglalkozásra szánni a szabadidejét.

Bőhm András

 

 

 



Vissza