Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Ikarus szárnyán

Sporthírek > Budakeszi

2008-07-18


A repülés élményéről, szépségéről, a szakma, a sport fontosságáról, és az utánpótlásról Kecskeméti Tamással, a Farkashegyi Sportrepülőklub elnökével és Bognár József sportrepülő pilótával beszélgettünk.

Leonardo  megálmodta, papírra vetette, modellezte, próbálgatta. Ma komoly szaktudás épül mögé, mely teljes embert kíván és cserébe a  végtelen, határtalan szabadságot nyújtja. Próbáld ki - hangzik a kedves invitálás a Farkas-hegyi repülőtéren. A földről csodálatos, ahogy a légáramlat hátán  siklik pillekönnyedséggel a motor nélküli gép. A hangtalan  és kecses mozgás lenyűgöz. Más közeg, más dimenzió, itt a földön nincs hasonló érzés. Érzem a felhajtóerő hatalmas energiáját, másodpercek alatt több száz métert repülök felfelé anélkül, hogy a távolságot érzékelném. Az érzés leírhatatlan, az emberi agy követni sem tudja a változásokat, nincs viszonyítás, a mozgás itt nem egy másik tárgyhoz képest mérendő.

-   Úgy hallottam, tavaly nagy csatát vívott a repülősportot űzők érdekében. Mi is volt ez?
-   BJ: Az egészségügyi alkalmassági igazolás árát felemelték 25 ezer forintra. Más sportágak igazolt amatőr sportolói nem fizetnek az orvosi vizsgálatért egy fillért sem. Nagyon forrongott a repülős társadalom, de csak a morgolódásig jutottak. Felajánlottam, hogy megpróbálok segíteni, ha a repülősök teljes támogatását megkapom. Minden éjszakám avval ment el, hogy beadványokat írtam, végül sikertelenül. Ekkor fordultam a nyilvánossághoz. Csak a legjobbakat tudom mondani a Gazdasági Rádióról, az InfoRádióról, a Hír TV-ről, MTV1-ről is, ahol megjelenhettünk a problémánkkal. A rendkívül széleskörű támogatás meg is hozta az eredményt. Sikerült a törvényt a számunkra elfogadhatóbb, nyolcezer forintos költségű változattal újra életbe léptetni. Nagyon sok elismerést kaptam a pilótatársaktól. Annyi éjszakázás, utánajárás után jól esett a figyelmességük és a jó szó.

-   Mikor indult a katlanban, majd ezt követően itt, a hegy lábánál a vitorlázórepülés?
-   BJ: 1929-ben kezdődött a vitorlázórepülés a Farkashegy-katlanban. A hegygerinc merőleges az uralkodó szélirányra, így a lankás hegyoldalon az emelő hatású lejtőszélben órákat lehetett vitorlázni. A vitorlázórepülésnek ebben a hőskorában még a hegy tetejéről, csúzliból lőtték ki a gépeket, és leszállás után újra fölcipelték a hegytetőre. Az ötvenes évek elejére aztán elterjedt a vontatásos felszállás, a csörlőzés és a klubok 1952-ben leköltöztek a mostani repülőtérre, ami akkor még egy puszta szántóföld volt. A pilóták kiselejtezett katonai sátrakat használtak szállásnak, lajtos kocsival hozták a vizet, de fölépítették az első hangárt. 1968-tól két repülőklub maradt a repülőtéren, az 1930-ban alakult MÁV, és az 1942-ben alakult Csepel (megalakulásakor Weiss Manfréd). Ez a két klub fejlesztette és üzemeltette a repülőteret.

-   Most kihez tartozik a terület?
-   KT: 2004-ig állami tulajdon volt. Ekkor egyesületünk kezdeményezésére a repülőtér tulajdonjogát az állam térítésmentesen átruházta Budakeszire. A repülőtér 60%-át 35 év üzemeltetésre megkapták a sportrepülők, 40 %-át az önkormányzat. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy a privatizációs törekvéseket kivédjük. Csodás hely ez, itt nem szeretnénk lakóparkot, plázákat látni, ebben nem vagyunk partnerek, szeretnénk, ha még többen jönnének és nagyobb rendezvényeket is tartanának, hiszen nálunk sok mindenre van hely.

-   Minden sportág sikere, a kitartásban, a fegyelmezettségben és az elkötelezettségben teljesedik ki. Milyen felkészültséget igényel és a  civil életben, milyen emberek azok, akik üzemeltetik a repülőteret, kiszolgálják egymás repülését, sportolnak, oktatnak?
-   KT: A repülésnél ugyanúgy, mint az autóvezetésnél meg kell tanulni a repülőgép vezetését és a légiközlekedés szabályait. Sőt, itt meg kell érteni azt is, mitől marad fent egy repülőgép, tehát némi fizikai és meteorológia tanulnivaló is van. A tudásról pedig minden évben számot kell adni. Ne felejtsük el! Jó játék, de itt emberek élete a tudás, vagy nem tudás függvénye. És ez nem tréfa.

-   A repülés drága sport?  
-   KT: Ha valaki belép a Klubba, havonta 10 ezer forintot hagy itt átlagosan. Ha óradíjra számolnánk át a költségeket, a Vidámpark elszégyellné magát. Nálunk egy belépő áráért a klubtagok két órát repülhetnek önállóan, vagy négy órát kettesben.

-   Földi szemlélő szemszögéből nézve elképzelhetetlen, hogyan képes egy motor nélküli gép több órán keresztül is a levegőben maradni?
-   KT: Ha egy követ eldobunk, az addig repül, amíg a karunk erejéből kölcsönzött energiája kitart. Így van ez a vitorlázó repülőgéppel is. A csörlőaggregátor vagy a motoros repülőgép felhúzza egy bizonyos magasságba és onnan már csak lefele vezet az út, de szerencsére sokkal lassabban, mint ahogy ezt a kő teszi. Ez pedig a repülőgép aerodinamikai kialakítása, a szárnyak alakja miatt lehetséges. Elindulunk mondjuk 100 km/h-val és süllyedünk 0,8 m/sec-al, hacsak... bele nem repülünk egy feláramló levegő oszlopba. Mert akkor ebben körözve haladunk egyre feljebb és feljebb.

-   Keveset tudunk a vitorlázórepülés hazai és nemzetközi eredményeiről. Mire lehetünk büszkék?
-   KT: Pedig nagy nevek vannak. Rotter Lajos világbajnok, ő Németországban repült a két világháború között. Bessenyei Péter is nálunk kezdte. Tóth Ferenc műrepülő világ- és Európa-bajnok a mi klubunk tagja. Büszkék vagyunk Katona Sándor klubtagunkra, aki műrepülő Európa- és világbajnok, a magyar vitorlázó műrepülés élő legendája, minden műrepülő pilótánk oktatójára, hatszoros francia bajnok, a mi Puskás Öcsi bácsink. De talán ismerősen hangzik a Rubik Ernő név. A kocka feltalálójának édesapja a néhai híres repülőgép tervező. Ma is repülünk a tervei alapján épített, Góbé nevű oktató gépével, amin a magyar vitorlázó repülők 90%-a tanulta meg a repülést. Fantasztikus gép, mindenre megtanít, és minden hibát kijavít.  A repülés először mindig sportnak indul. Legtöbbünknek azonban hivatásává, szenvedélyévé válik. Az itt megszerzett repülőgép-vezetési tudá, utat nyithat a hivatásos utasszállító és a katonai vadászgépek vezetése felé is. Vers Zoltán, Hegedűs László, Tóth Feri nagygépes pilóták, kapitányok. Papp József repülőtársunkat idén szippantotta el a hadsereg. Belőle Grippen pilóta lesz, most Kanadában készül elsajátítani a nagysebességű repülés tudományát. Fejlettebb országokban az állam nagymértékben támogatja a repülőklubokat, hiszen ez a legjobb forrás a profi pilótaképzéshez. Nálunk sajnos ez nincs így. Szeretnénk, ha Budakesziről és környékéről is több fiatal választaná, ezt a szép sportot, értelmes és hasznos elfoglaltságot. 

Az érdeklődők, megtalálnak bennünket a honlapunkon keresztül: www.farkashegy.hu vagy Lőb Gyula repülőtér parancsnok - oktatón (tel: 20/211 8048) és Tomi Attila vitorlázó műrepülő pilóta – oktatón keresztül (tel: 20/953 7553)
 (Hájas)



Vissza