Akkor és most: hűség a városhoz
Építészet
2005-06-01
Az 1901-ben épült ház a Rákóczi és a Virágvölgy utcából nyílik. Lakóit, Schlitter Sándornét és Breznay Bélánét alig egy évtizede a helyi önkormányzat köszöntötte, mint Budakeszi legidősebb polgárait.
Nehéz, keserves sors volt az övék, de sosem panaszkodtak. Erzsike néni özvegyen nevelte fel három gyermekét, szegénységben, de tisztességben, míg Magdi néni mindhalálig várta a munkaszolgálatra elvitt és soha vissza nem térő Imre fiát. 
Tipikus, régi hosszú falusi ház volt az övék, virágos kerttel és zsalugáteres ablakokkal. Hiszem, hogy a házaknak is van lelkük, melyet a bennük lakóktól kapnak. A puritán egyszerűséggel berendezett szobában hűvös volt és csend. A régi osztott ablaktáblák, mögöttük a kert fái és örökzöldjei végtelen nyugalmat és békét árasztottak. Több mint negyed százada, hogy férjemmel és kisfiammal meglátogattuk volt évfolyamtársamat, Schlitter Erzsit. Magdi néni a kertből szárastól szedett szamócával, mint piros virággal ébresztette kisfiamat. A régi házaknál elmaradhatatlan házőrző Ádáz kutya barátságosan csóválta a farkát, mintha mindig is ismerte volna azt az apró embert, aki beletúrt a bundájába.
Azóta sok év telt el. Erzsi egyedül maradt. Bátyja, Miklós sem maradt hűtlen a városhoz, de az ő családja már a város új, modernebb részén lakik. A régi ház azonban az ő szívéhez is nagyon közel áll. Sokat segített az építkezésnél, a munkát ő felügyelte, míg húga dolgozott. Óriási erőfeszítéssel újíttatták a régi házat, amely mellett sokan megállnak az utcán, hogy megcsodálják. Megerősítették a régi vályogfalakat, lecserélték a megroggyant tetőt, áthelyezték és kibővítették a teraszt. Ugyanakkor mindvégig arra törekedtek, hogy mint védett háznak az arculata ne változzon. A régi ablakok ugyanott vannak, de natúr fenyőfából készültek, s az eredetiek hű másolatai. A natúr szín uralkodik a ház minden részében. Világos falak, fenyőfa ajtók.
A belső tér sokkal tágasabb lett. A régi konyha helyére szoba került, ahol már új ablak nyílik a Rákóczi utcára. A két oldalról beáradó fény rendkívül barátságossá teszi a szobát, amelyben szinte mennyezetig érnek a hatalmas könyvespolcok. Tulajdonosa bölcsészkaron szerzett diplomát magyar-könyvtár szakon. A sima, egyszerű fekhelyen cserge, rajta hímzett párnákkal, melyek a régi kedves – azóta már a temetőben nyugvó – kezek munkáját dicsérik. Az ajtó felett faágból készült, egyszerű, de csodálatosan szép feszület. Két fotel, egy íróasztal és egy állólámpa. A falakon festmények, megannyi kedves emlék, melyeket Erzsi apai nagynénjének a férje festett, aki a Vajdaságban élt elismert festőként. A konyhára már nem lehet ráismerni, nemcsak azért, mert új helyen van, hanem a régi hagyományos konyhabútort is kicserélték a házban uralkodó natúr fenyőre – kisebb lett, és célszerűbb. Ablaka a tornácra néz. Rendkívül jó építészi megoldásnak találom, hogy a ház hosszanti metszetében fut végig a folyosó, amely a ház két végén lévő szobát összeköti – egy helyütt kiszélesedve fal és ajtó nélkül egyetlen térben az étkezővel. Mondanom sem kell, hogy a két ablak a kertre néz, az ebédlőasztal a négy székkel meghitt, otthonos. Az étkező falain gyönyörű régi ikonok őrzik a ház békéjét.
A Virágvölgy utcai front most is olyan, mint régen. Faragott zöld veranda – régen is ide nyílt a hátsó szoba, melynek alig változott a berendezése. Régi bútorok, a nagymama komódja őrzik az egykori bennlakó emlékét. Mindkét szobában újra felrakva üzemképesek a régi cserépkályhák, bár a modern kornak megfelelően ma már természetesen központi fűtés van a házban. A fürdőszoba és gardrób a folyosó hátsó oldalán a ház hátsó falán helyezkedik el. Minden új, minden modern. Ami változás, az csak előnyére vált a háznak. Nagyobb lett a terasz, de ugyanaz a faragás díszíti, mint a Virágvölgy utcai verandát. Tökéletes az egység, a harmónia. Megmaradt a legtöbb vidéki ház tartozéka, az úgynevezett „sufni” – , de az is megszépülve. A kis épületet, amelyre már nem illik a régi kifejezés, pergola köti össze a házzal. Koncsag Kornél és dr. Mátéffy Anna közös tervei alapján a székelyudvarhelyi Tamás Márton kivitelező „Öcsivel”, az erdélyi aranykezű ácsmesterrel és kőműves szakembereivel jól oldotta meg feladatát. A régi ház teljesen megújult, és mégis őrzi az eredetit.
Az egyre szépülő Budakeszin megmaradt egy régi otthon, melynek eredetijére csak az idősebbek emlékeznek, ugyanakkor a város gyarapodott egy külső és belső megjelenésében igényes, szép családi házzal.
Ficzere Jenőné Napholtz Eszter
