Általment a halálból az Életbe
Múltunk tanúi > Budakeszi
2007-11-09
1956. november 4-én 11 órakor a Corvin köz közelében sebesültek mentése közben halálos fejlövést kapott egy húsz éves lány. November 9-én temették ideiglenes nyughelyére Budapesten a Ráday utcai teológia kertjébe. Szentkirályi Klárának hívták. Családjáról, életének és tragikus halálának történetéről, Budakeszivel való kapcsolatáról szól cikkünk.
1956. november 4-én 11 órakor a Corvin köz közelében sebesültek mentése közben halálos fejlövést kapott egy 20 éves lány, aki az ötvenes években egy ideig Budakeszin húzódik meg, volt kollégiumi szobatársa ma is a településen él. Szentkirályi Klárának hívták. 1956-ban a Védőnőképző Intézet bentlakásos növendéke volt. A pasaréti református gyülekezet ifjúsági körében lelt barátokra. Itt ismerte meg azt a túlélő társát is, aki akkor ötödéves orvostanhallgatóként így emlékszik vissza azokra a napokra:
Klári október 23-án intézetbeli társaival részt vett a tüntetésen, ott volt a Bem-szobornál, a Parlament előtt, a Rádiónál is, majd később visszatért az intézetbe… Maradhatott volna az intézet biztonságot nyújtó falai között, miként azt társai tették. Bement a városba és mentős beosztást vállalt e társa oldalán. Gyakran kényszerültünk arra, hogy tűz alatt álló utcákon haladjunk át. E szűk kis ferencvárosi utcákban ugyanis minden utcasarok, kapualj, pince és padlásablak fedezékül szolgált, és szinte házról házra folyt a küzdelem. E szűk utcákat gyakran torlaszolta el harckocsi, autó, esetleg éppen a közelharcot vívók. Utunk viszont nem tűrt késedelmet! Ilyen esetekben a kereszteződés előtt megálltunk. Harsány dudálással magunkra vontuk a figyelmet. Ezután valaki közülünk, leggyakrabban Klári, vállalkozott a korántsem veszélytelen feladatra: az autó előtt kiállt a sarokra, feltűnően lengette a vöröskeresztes zászlót. Az alkalmas pillanatban intett, s ekkor a „zászlós” után az autó is lépésben áthaladt az úton. Túléltük…
| A Szentkirályi-család Kossuth Lajos képviselőtársa, Szentkirályi Mór utódai. A család az államosítások, kitelepítések idején, 1951-ben Budapestről elővigyázatosságból szóródtak szét. Az édesanya, László Anna és a négyből a három kisebb gyermek, András, Anikó (1946) és Klára Budakeszire a Rákóczi utcába költözött. Édesapjuk, Szentkirályi Ödön László (1906) Budapesten marad, majd Heves megyébe, Tarnaörsre került, rendőri felügyelet alatt állt. 1952-ben a szülők elváltak, hogy az apa priusza ne legyen a többi családtag kárára. Ödön, a legidősebb (1932) ekkor leérettségizve Sztálinvárosban kezd dolgozni. 1956 májusában megnősült, novemberben Ausztriába menekült a feleségével, decembertől az Egyesült Államokban, Clevelandben él. András Olaszországon át érkezett Amerikába, ahol elismert zongoraművész, zeneszerző, zenetanár lett, Bartókot népszerűsítette. Édesanyjuk Anikóval Magyarországon maradt, a Vízműveknél dolgozott laboránsként, a tengeren túl élő fiait, unokáit 1965-ben és 71-ben látogathatta meg. Anikó 1972-ben Németországon át disszidált ugyancsak az Egyesült Államokba. Édesapjuk 1966-ban bekövetkezett haláláig nem kapott útlevelet, édesanyjuk 1976-ban halt meg, Klárával együtt a Farkasréti temetőben nyugszanak. |
November 9-én délelőtt temették el a Ráday utcai teológia kertjében. Klárit itt sokan ismerték és szerették. Herczegh Lali mellett ásták meg a sírt. A család 1957. február 16-án helyezte végső nyugalomra a Farkasréti temetőben a református egyház szertartása szerint az Állami Védőnőképző Iskola tanárai és növendékei kíséretében.
___________________________________
Az összeállítást
Gönye Csaba által fellelt anyagok és adatok
felhasználásával készítette Koós Hutás Katalin
