A kitelepített budakesziek rátaláltak az őseikre
Panoráma > Budakeszi
2018-05-07
Április 29-én a Budakesziről kitelepített idősek találkozót tartottak Neckarsulmban. Nem a Ballei nagytermében, hanem a kisebb Kolping-ház épületében tartották, hiszen hetvenkét évvel a kitelepítés után azok közül, akik még köztünk vannak sem tud mindenki kora, egészségi állapota miatt eljönni. Albrecht György, németországi tudósítónk beszámolója következik.
A Budakesser Gemeinschaft elnöke, Franz Huber beszámolt az eddigi munkájukról, rendezvényeikről, kiemelve a felső-svábföldi Oberstadionba tett kirándulásukat és szót ejtett a jövőbeli terveikről, köztük az augusztusi budakeszi Kiritog, vagyis a hagyományos Templombúcsú meglátogatását.
A március 29-i felső-svábföldi utazás igazi kuriózum volt a budakeszi svábok számára. Oberstadionban ugyanis két történész fogadta a Budakesser Gemeinschaft csoportját és vezette körbe őket. Az egyikük, egy bizonyos Branz úr, írásos anyagokat adott át a látogatóknak egy fűzős dossziéban. Összeállította a budakeszi svábok felmenőinek történetét, a kivándorlók névlistáját és kivonatokat az egyházi anyakönyvekből.... A történészek elmondták, hogy Oberstadionban eddig senki nem foglalkozott azzal, hogy mi is lett a kivándorlókkal. Kraßmann Anita vetítővászonra kinagyított képeivel és kommentárjával megmutatta azoknak is a látnivalókat, akik nem tudtak részt venni a kiránduláson.
Az történethez tartozik, hogy létezik egy gyűjtemény a Magyarországra kivándorolt németek egyházi anyakönyvekből nyert adatairól (Werner Hacker munkája), amelynek alapján a Budakesser Gemeinschaft családfakutató felelőse, Gustav Esterle össze tudott állítani egy számítógépes listát a lehetséges családfákkal, rokonsági kapcsolatokkal. Gustav már hónapokkal korábban elment körülnézni Oberstadionba és megállapodott az ottani vezetőséggel, hogy amilyen hamar csak lehet, a Budekesser Gemeinschaft odalátogat, hogy megismerjék azt a helyet, ahonnan számos Budakeszin letelepedett család származott. Erre felkészülve készítette el Gerhard Branz (találtam róla egy felvételt az interneten) azokat az okmányokat, amit fellelt az onnan kivándorló és Budakeszin új hazát találó telepesekről. Az Oberstadionból és környékéröl elszármazottak közül nem mindenki Budakeszin kötött ki, sokan a faluból Hajós községben telepedett le.
Rendkívül meglepő volt ez a kirándulás a budakeszi társaság tagjainak, (hasonló érzés lehetett, mint amikor Julianus barát többszáz évvel a Honfoglalást követően eljutott a magyarok ősi földjére, a Magna Hungariába, ahol akkor még magyarul is megértette magát), de az oberstadioniak számára is, hogy a Budakeszire háromszáz éve Felső-Svábföldről (közelebbről Ober- és Unterstadionból, Mundeldingenből és a többi környékbeli kis településekről) kivándorolt családok neveit, ha néha kisebb elírásokkal is, de legtöbbször eredetiben megtartva a mai napig is használatosak mindkét területen és a temetők sírkövein is fellelhetőek mint Pfendtner, Mayer, Huber, Weggenmann, Merkl, Frankenhauser, Starz, Hofherr, Albrecht és még lehetne sorolni. Ha valakit további részletek is érdekelnének, kapcsolatba léphet a Budakesser Gemeinschaft családfakutatójával, aki a komputerén tárolja az adatokat:
Gustav Esterle
Ortsstraße 10
74906 Bad Rappenau- Grombach
Tel: ++ 49 (0) 7266-1299
mail: gEsterle@t-online.de
Azon is meglepődtek az oberstadioni "rokonaink", hogy Magyarszágon a viseletüket, énekeiket, szokásaikat is megtartották a helyi élet nehézségei miatt elvándorolt és főként Budakeszin letelepedett hozzátartozóik. Nagyszerű, hogy Neckarsulm már hosszú évtizedek óta fenntartja testvérvárosi kapcsolatát Budakeszivel, maradjon is ez igy, de megfontolandó, hiszen még szorosabb szálak lehetnének Oberstadionnal, hiszen itt szó szerint vérrokonságról van szó.
Kezdetként milyen jó lenne összehozni egy-egy látogatást Budakesziről (kiegészülve a Budakesser Gemeinschaft tagjaival) Oberstadionba és fordítva. Érdemes elmenni Oberstadion környékére, gyönyörű vidék. Nyugodtan mondhatjuk, mert már kétszer jártunk ott. A kanyargós utakról már messziről észre lehet venni a falvakat, mivel a templomtornyok csúcsai kibújnak a szelíd dombok mögül. Feltétlenül meg kellene látogatni és hálát rebegni a felső-svábföldiek szent hegyén, a Bussenen, hogy ilyen sokáig megmaradtak az ősi családok még ilyen távolságban is, pedig háromszáz évig semmi kapcsolatuk sem volt.
A oberstadioni templom egy kis ékszerdoboz. Egyszerűségében is lenyűgöző belsejét az úgynevezett "Ulmi iskola" fafaragói készítették, nem is beszélve a híres szárnyas oltárról. A bécsi császári udvarban is nevet szerző Oberstadion-grófok közeli kastélyából egy függőfolyosó vezet át a templom felső karzatára, hogy az uraságnak ne kelljen rossz időben esetleg bőrig áznia. Mit mesélhetne a templom vastag faajtaja és az ősrégi kilincs, ha beszélni tudna? Amikor egy-két évvel ezelőtt Oberstadionban jártunk Klárival, nem volt senki a "templomunkban", ahol az ősszüleim, mielőtt Ulmból egy fából összetákolt lélekvesztővel, úgynevezett Schachtellel lecsorogtak Budáig, Albrecht Márton és Hofherr Barbara 1724-ben örök hűséget fogadtak egymásnak. Mi ezt Klárival csaknem három évszázad múlva megismételtük, letérdelve az oltár elé.
Alig fejeződött be az utazási beszámoló, a rég nem látott ismerősök azonnal élénk beszélgetésekbe merültek. A ritka találkozás miatt felgyülemlett mondanivalóikat igyekeznek megosztani egymással. Jóértelembe véve hasonlítanak ezek a találkozók egy madárházhoz.
A kávéról és saját készítésű tortákról - Klári felvételén látszik, hogy ízlett a vendégeknek - a Budakesser Gemeinschaft elnöksége gondoskodott, frissítőkről a Kolping-ház alkalmazottai. Szép vasárnap délutánunk volt.
Albrecht György, Philippsburg, Németország
Fotók: AlbrechtKlára
