Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Négyesfogat

Kultúra > Telki

2007-06-01


A májusi Telki Fesztivál talán a muzsika kedvelőinek nyújtotta a legváltozatosabb kínálatot. Számukra is az egyik legemlékezetesebb zenei programot bizonyára a telki templomban szombat este megrendezett hangverseny jelenthette, no és a kellemes meglepetés: Telki eddig is irigylésre méltó „zenei pódiuma” újabb szereplővel gazdagodott. Bár az első nyilvános fellépésre már fél esztendeje sor került, a közönség jelentős része most ismerkedett meg a nemes egyszerűséggel „Telki Énektanár Quartettnek” keresztelt formációval. A tagadhatatlan közönségsikert látva kíváncsiak lettünk a keletkezéstörténetre, és persze a további kilátásokra is.

Aszódi Gyöngyi: „a hangunkkal szerzünk majd örömöt.”

Aszódi Gyöngyi (a Telki Általános Iskola énektanára): Régóta érlelődött bennünk a vágy, hogy kihozzunk magunkból valami mást is, mint amire nap mint nap rákényszerít a rutin. Így köszöntött ránk 2006. adventje, a karácsonyi előkészületek a meglepetések fejtörésével, feladataival. Akkoriban néhányan az egyházközségi Karitász tagjai közül már a hagyományos karácsonyi jótékonysági koncertet szervezték. Lelkesen gyűjtötték a felajánlásokat arra vonatkozóan, hogy ki mivel tudna hozzájárulni a közös ajándékcsomaghoz. Ekkor kerestem meg a többieket az elhatározással: mi mással szereznénk mi örömöt, mint a hangunkkal.

Aszódi Gyöngyi (a Telki Általános Iskola énektanára): Régóta érlelődött bennünk a vágy, hogy kihozzunk magunkból valami mást is, mint amire nap mint nap rákényszerít a rutin. Így köszöntött ránk 2006. adventje, a karácsonyi előkészületek a meglepetések fejtörésével, feladataival. Akkoriban néhányan az egyházközségi Karitász tagjai közül már a hagyományos karácsonyi jótékonysági koncertet szervezték. Lelkesen gyűjtötték a felajánlásokat arra vonatkozóan, hogy ki mivel tudna hozzájárulni a közös ajándékcsomaghoz. Ekkor kerestem meg a többieket az elhatározással: mi mással szereznénk mi örömöt, mint a hangunkkal.

Kincses Klári: „ha rajtam múlik, biztosan folytatjuk”
Kincses Klári (a budakeszi Czövek Erna Zeneiskola zongora-tanára): elsőre nagyon lelkesen fogadtuk az ötletet, hiszen mióta a gyerekek megszülettek, és különösen mióta itt lakunk Telkiben, kevés idő és lehetőség jutott korábbi intenzív zenei életvitelünk fenntartására. De csöndben azért dédelgettem magamban az álmot, hogy itt helyben is egyszer majd belevágunk egy ilyenfajta közös éneklésbe. Ugyanakkor tudtam, hogy igazi kórushoz hetente többször is találkoznunk, próbálnunk kell. A kezdeti bátortalanság után hamar úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és ha egyelőre csak ideiglenesen is, de összehozunk valamit. Ezek után nagyon jól esett az a szeretet és lelkesedés, amellyel a közönség fogadott bennünket. Ilyenkor értelmet kap minden erőfeszítés. Ami pedig a továbbiakat illeti, a nagy és végső elhatározást ugyan még nem hoztuk meg, ha rajtam múlik, biztosan folytatjuk.

Kéringer Gábor: „éneklésre mindenhol szükség van”

Kéringer Gábor (a budakeszi Czövek Erna Zeneiskola furulya-tanára): Az „őstörténet” szálai valójában sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint a az első karácsonyi próbaüzem. Ahogyan ez a szakmán belüli ismeretségeknél gyakra előfordul, mi is még az egyetemről ismerjük egymást. Mind a négyen az ELTE Ének-Zene Tanszékén szereztünk diplomát, és nagy öröm volt évekkel később újra találkozni Telkiben. Én ugyan a magam részéről legalább ennyire örülnék egy rendszeres, helyi futballozási lehetőségnek, de addig is edzésben tart otthon a feleségem és a két kislányom. Komolyra fordítva a szót, szívesen éneklünk együtt, és bizonyára továbbra is megtesszük ezt mindenütt, ahol erre szükség van, és megkérnek rá. Éneklésre márpedig mindenhol szükség van.

Fodor András: „egy fiúgyerek hangját nehéz túlénekelni”
Fodor András (a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium énektanára): Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elnevezéssel csaltunk egy kicsit. Felerészben vagyunk ugyanis „énekesek”, és felerészben „zenészek”. Ez persze a lényegen mit sem változtat, miszerint ha a jövőben az orrom alá tolják egy reneszánsz vagy barokk egyházi műnek a kottáját, nehezen fogok ellenállni. Nem véletlen, hogy a májusi szerepléskor is Schütz, Vittoria, Byrd és Purcell művek szerepeltek a programunkban. Ami pedig a jövőt illeti, nálunk is számításba kell venni, hogy decemberben újabb utánpótlás érkezett az otthoni csapatba, és egy apáért kiáltó fiúgyermek hangját még nekem is nehéz túlénekelnem.

Földváry Gábor


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg