Tóth R. Margit
Múltunk tanúi > Budakeszi
2007-06-01
Bölcsődevezető, védőnő, rajztanár, amatőr festő és költő, többszörös keresztanya. Ötven év Budakeszin. Nyolcvanadik születésnapjához közeledve tekintünk vissza életére.
1928-ban született Kispesten. Bár a Szentkirályi utca környékén, a Vas utcában éltek, amikor születése előtt édesapja Bécsbe utazott, édesanyját kispesti ismerősök gondjaira bízta, ahol két héttel a vártnál korábban megszületett.
Két öcs, egy húg és egy nővér testvéreként tanulmányait a Szépmíves Líceumban (ma Képző- és Iparművészeti Gimnázium) 1947-ben befejezte, egy évet tanult szobrász-keramikus szakon, mert a festőszakra nem sikerült bejutnia, majd négy évet díszítőfestő szakon. Rajztanári oklevelet szerzett. Sokoldalúságára jellemző, hogy a Rókus Kórházban miséken orgonált, de grafológiai kézikönyve is megjelent a Magyar Kultúra Szerkesztőségének gondozásában még 16 éves korában. Mégis az egészségügy mellett kötelezte el magát, saját bevallása szerint akkor, amikor 1944-ben a bombázások idején egy pincében, tizenhat évesen egy hasi műtéthez kellett asszisztálnia. Az érettségi után meg is próbálkozott az orvostudományi egyetemmel annak ellenére, hogy édesanyja azzal a fenyegetéssel próbálta a művészetek felé terelni, hogy nem lakhat otthon, ha nem a Képzőművészeti Főiskolát választja. Az orvosképzésben végül csak másfél szemesztert végezhetett el: szülei letartóztatása miatt eltanácsolták az egyetemről.
A Grősz-per A Vezér Ferenc-per Grősz érsek perébe bekapcsolták és halálra ítélték Mindszenty bíboros asszisztensét, Vezér Ferenc pálos szerzetest. Egyes források szerint a pálos atya, 1945–ben a páloskuti (Szentkút) rendház főnöke a megszállás elől nőket védelmezte, amikor két orosz katona el akarta vinni őket "kis konyhai munkára". A katona ráfogta fegyverét, amit az atya a mennyezet felé irányított. Dulakodás kezdődött, a fegyver véletlenül elsült, súlyosan megsebesítette az oroszt, aki rövidesen belehalt a sérülésbe. Vezért 1951-ben letartóztatták. A perben azzal vádolták, hogy a szovjet katonák meggyilkolására fegyveres csoportot hozott létre, és több orosz katonát meggyilkoltak. Halálra ítélték, a börtönben több hónapon át igen kegyetlenül kínozták. A Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1952. május 28–án. Egyes vélemények szerint akkor már nem élt. 37 éves volt. |
1956-ban, a forradalom idején az utcán mellőle lőtték le élete szerelmét, amit többé nem tudott kiheverni. A forradalom leverése után három napig várta öccse Sopronkőhidánál, hogy átkeljenek a határon, végül úgy döntött, hogy itthon marad.
1957. június 1-jével nevezték ki Budakeszire a bölcsőde vezetőjének. A budakeszi bölcsőde három-négy évvel korábban nyílt meg. Ez idő alatt nyolc vezető váltotta egymást, a legutolsót éppen 1956 következményeként bocsátották el. Tóth R. Margit 1984-ig, nyugdíjazásáig, 27 éven keresztül vezette az intézményt, ahol a negyvenöt férőhelyre legkevesebb hetvenhárom gyerek volt a létszám. Helyettesítések alkalmával Budakeszi lakosai védőnőként is megismerhették: akkor csak két védőnője volt a falunak, Ostoros Gyuláné és Szatmári Margit, szemben a mai ötfős létszámmal. A nem minden feszültségtől mentes élet nem múlt el nyomtalanul: három gyomorvérzésen és négy infarktuson esett át, az elsőn közvetlenül Budakeszire érkezése után.
Nyugdíjazása után azonban temperamentumos egyénisége nem engedte a visszavonulást. Még közel 20 évig a budakeszi művelődési központ munkáját segítette. Verseket írt, képeket festett. Munkáit csoportos kiállításokon állították ki, először 1951-ben a Szépmíves Líceumban, majd 1957-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, 1960-ban és 1967-ben a kecskeméti és az esztergomi művelődési központban, 1973-ban a Nyomdaipari Dolgozók Székházában Budapesten, 2001-ben és 2002-ben a budakeszi művelődési központban.
2003 januárjában súlyos balesetet szenvedett a Fő utca Erkel utcai kereszteződésében. Tizenkilenc helyen eltört végtagjait többórás műtéten csavarozták össze. Jelenleg a budakeszi bölcsőde bottal járó ember számára nehezen megközelíthető, első emeleti szolgálati lakásában egyedül él. A családot számára az a tizenkét keresztgyerek jelenti, akikhez valójában vérszerinti kapcsolat nem fűzi. A tizenegy fiú és az egyetlen lány sorsával való összekapcsolódás jelentette számára a kárpótlást az élet viszontagságaiban.
Koós Hutás Katalin
