Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Rostás Pál, a hős magyar huszár

Könyvajánló > Budakeszi

2017-10-11


Az 5. Radetzky-huszárezred sebesülteket kísérő négy katonáját üldöző hét lovas és hatvan gyalogos tüzér franciával 1813 október 3-án ütközött meg. A lovasokat levágták, de a hatvan tüzér sortüzétől harminc golyótól eltalálva hősi halált halt Rostás Pál. Síremlékét 2013-ban szlovén kezdeményezésre állították helyre.

2012-ben szlovén hagyományőrzők a napóleoni háború idején elesett magyar huszár síremlékének helyreállítását kezdeményezték a szlovéniai Budanjében, ami a velünk szomszédos országokat tekintve egyedülálló és igen tiszteletre méltó kezdeményezés. A magyar honvédelmi minisztérium a Budakeszi Kultúra Alapítványt kérte fel gyimesi tevékenysége alapján, hogy adományokat gyűjtsön, s a szlovén fél partnere legyen a felújításban. A szobor átadására 2013 őszén, a Rostás Pál számára végzetes csata 200. évfordulóján került sor a két ország honvédelmi minisztereinek részvételével.

1813. október 3-án egy összecsapásban Rostás Pál, az 5. Radetzky huszárezred katonája életét áldozta bajtársaiért. Rostás Pál három társával egy sebesült huszárokat szállító menetoszlopot kísérve a Wippach folyó völgyében haladó országúton Haidenschaft (ma Ajdov¹èina) és Wippach (ma Vipava) között az országút melletti templomnál ütközött meg az őket üldöző hatvan gyalogos és hét lovas franciával. Negyedórán át küzdve a hét lovas franciát levágták, de a hatvan gyalogos francia sortüzétől, harminc golyótól eltalálva halt hősi halált Rostás Pál. A hőstettnek Wippach lakói szemtanúi voltak, és a franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé pedig már ekkor emléket emeltek. A vidék akkor is szlovén lakosságú volt, akik már hosszú ideje lojális alattvalói voltak az osztrák császárnak, így a földjüket és császárukat védő magyar huszárt hősüknek tekintették. 

A Hadtörténelmi Közlemények 1914. évi 3. füzetében megjelent egy leírás a wippachi huszáremlékműről, amely szerint a szobor állításakor, 1845. október 16-án Rostás Pál földi maradványait exhumálták, díszes koporsóba tették, és sírja fölé helyezték a kőszobrot, melyet a Görztől Prevaldba vezető forgalmas úton haladók is láthattak.

Az első világháború során a Wippach folyó völgye felvonulási és hadtápterületté vált. Ismerjük a fronthoz vonuló egyik magyar gyalogos katona naplóját 1915-ből, amelyben csodálkozva és egyben elismerően ír a hazától távoli, szépen megőrzött hős huszár emlékművéről.

A szobor és a kerítése valószínűleg a II. világháborús olasz megszállás alatt semmisült meg.  A kőszobor maradványait a nova goricai múzeum lapidáriumában őrzik súlyosan megrongálódott, hiányos állapotban, de a megőrzött dokumentáció és a Honvédelmi Minisztérium által átadott korabeli huszár egyenruha-leírások alapján lehetővé vált a helyreállítás. A Nova Goricai Kulturális Örökségvédelmi Intézet az emlékművet megfelelő nyilvántartásba is vette.

A szlovéniai Budanje helyi közösségének elnöke, Zmago Ko¹ina 2010 augusztusában Magyarország ljubljanai nagykövetségéhez fordult a Mária-templom mellett álló magyar huszáremlékmű helyreállításának támogatása érdekében. Akkor a felújítás teljes költsége közel 17.000 € volt, melynek jelentős részét a budanjeiek vállalták és a szomszédos Ajdov¹èina is négyezer euróval támogatta. A szobortalapzat és a kerítésalap megtisztítását és restaurálását  ebből és a helyiek munkájával oldották meg.

A huszárszobor újbóli elkészítése, a talpazat betűinek kifestése, a helyi Kulturális Örökségvédelmi Intézet által is elfogadott, az eredetivel egyező kerítés elkészítése a magyar külügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a Budakeszi Kultúra Alapítvány adományozói, így a budapesti Budavári Önkormányzat, valamint a szlovéniai József Attila Kulturális Egyesület és a Muravidéki Magyar Önkormányzat támogatásával, Magyarország ljubljanai nagykövetségének, és természetesen a helyi budanjei közösség, azon belül is az alapítvány közvetlen kapcsolata, Jo¾ko Èlekoviè odaadó szervező munkájával valósult meg.

A szobor talapzatának felirata:
„Rostás Pálnak Cs. Kir. V-dik Huszár Ezered közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-kán e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutato, hős elszántságal egyedül reá rohant. LX gyalog s’ VII lovastól környezve Leonidásként óra negyedig az ellenfél bámultára vívot, míg XXX golyótul érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hason czímű Ezered”.

***

Támogatók:  Külügyminisztérium:  1.410.000,-
Honvédelmi Minisztérium:  510.000,-
Budakeszi Kultúra Alapítvány: 1.100.000,-
         melyből a Budavári Önkormányzat 400.000,- Ft

***

...Jő az ellen! … sürű bokrok
     S fák árnyából tör elé,
Hét sasszőr és hatvan gyalog
     Tart a négy huszár felé…

Karabély szól, pisztoly durrog
     Mig a töltésekben tart;…
S az utolsó lövés után
     Oldja a csomót a kard!

Összecsapnak… leng a lófark
     A taréjos sisakrul
Még egy csapás… még egy villám
     S három sasszőr földre hull.

És most ember ember ellen,
     Ujra összecseng a vas,
Négy ló elfut a mezőről
     Halva fekszik négy lovas.

Porgomoly s füstfellegek közt
     Áll a négy magyar vitéz –
Véres arczczal kihivólag
     Ujabb támadásra kész.

Hah! de izzó ólom szárnyon
     Száll feléjök a halál!
Hatvan golyó biztos kézből
     Négy vitézszivet talál.

Mentve mind a sebesültek
     Elhullott a négy huszár,
Dicső tettök az ellen közt
     S itthon szájról szájra jár.

A véres háborúk után
     Ismét szent lőn a béke,
S a tett helyén márványszobor
     Lett a hősök emléke.

Virághalmi (részlet Vasárnapi Újság 1854-1860)

Kapcsolódó cikkünk: Rostás Pál feltámadása - a díjnyertes film - 2017-09-27


Vissza