Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Utazás térben és időben - beszégetés Czigány enikő grafikussal

Kultúra > Budakeszi

2007-01-23


Czigány Enikő 1958-ban született Győrben. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-matematika szakán diplomázott, majd 1984-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Rendkívüli Tanárképző Tagozatának művészeti rajz, szerkesztő-és ábrázoló geometria, valamint művészettörténet szakára iratkozott be. Jelenleg a Junior Art Center Oktatásszervező Központ Lakberendező Iskola hallgatója. A festészet, a grafika és a fotó műfaja áll közel hozzá, illusztrált tankönyvet, tervezett könyvborítót, logót, (Ofotért, Concordia, stb.) készített filmanimációt (Macskafogó, Pumukli, Mecki, Kirikou). 1983-ban festményeivel a Magyar Nemzeti Galériában rendezetett Amatőr Képzőművészek Kiállításán vett részt, 2001-ben egyéni fotókiállításon a HP Székházban, 2005. szeptemberében pedig a móri Lamberg Kastélyban.

- Tizenöt éve költöztem Budakeszire, de Győr jelenti számomra a gyökereket, s ez a város nekem ma is a „világ közepe”. Itt élnek a testvéreim, édesanyám, én is igen gyakran látogatok el hozzájuk, mert olyan kedves és emberléptékű település, ahol az ember igazán otthon érzi magát.
-  Hogyan alakult kitüntetett érdeklődésed a képzőművészet iránt?
- Bár minden művészeti ág közel áll hozzám, s szüleim zenei pályára szántak, tizenhét éves koromban egy lassú érési folyamat eredményeképpen mégis a képzőművészet mellett döntöttem. Időközben a festésen kívül a másik nagy szerelmem a fotózás lett, melynek ízét vakációimon éreztem meg: horvátországi, spanyolországi és ausztráliai képeimet festményeimmel és grafikáimmal együtt a móri Lamberg Kastélyban állítottam ki 2005-ben.
-  Erdőszéli házadban a látogató egy XIX. századi nagypolgári szalonban, de leginkább egy Andersen mesében érzi magát: a nappaliban egyszínű sötétzöld, a hálóban sötétkék mintás tapétával borított falakon olajfestmények, az előszobai falon divattörténeti acélmetszetek, a nappali ablakain nehéz brokátfüggönyök, a fatüzelésű kandalló előtti perzsaszőnyegen pedig süppedős fotelek, kanapék, puha párnákkal. Ugyanakkor az itt- ott elhelyezett modern lámpák, vagy más kiegészítők a kortalanságot, az időn kívüliséget hangsúlyozzák.
-  Ez valóban a kedvenc stílusom, de megrendelés esetén természetesen teljes mértékben alkalmazkodom a ház lakójának egyéniségének, elképzeléseihez. S ha már Andersent említetted, a mese valóban meghatározó volt számomra gyerekkoromtól kezdve egészen mostanáig. Olyannyira, hogy még az idén is mesekönyvet kaptam karácsonyra, Italo Calvino olasz író mesegyűjteményét, hiszen a mesék eredetileg felnőtteknek íródtak. Gyerekkoromban többször elolvastam az Illyés Gyula és Kriza János által összegyűjtött magyar népmeséket, csakúgy, mint Andersen meséit. Azt mondhatom, hogy szinte ezeken nőttem fel. Az irodalomhoz való kötődésem következő állomása volt, amikor kamaszként egy könyvheti dedikáció alkalmával Pilinszky János meghívott engem és bátyámat a Hajós utcai lakásán tartott felolvasásokra a hatodik kerületben. Aztán volt, hogy éveken át nem vettem a kezembe sem ceruzát, sem ecsetet, és nem nyitottam ki egyetlen verseskönyvet sem. Ez az időszak a gyermeknevelés, a háziasszonykodás jegyében telt. A két műfajt nehezen tudom elkülöníteni. Vagy ennek, vagy annak szánom az életemet, de mindkét esetben teljes odaadással. Most, hogy a gyermekeim már nagyok, kezdek egy kicsit ismét a művészet felé fordulni: úgy érzem, már nem viseli meg őket annyira, ha vacsora helyett egy munkájába mélyedő művész látványa fogadja őket otthon. Bár kisebbik lányom nagyon ügyesen rajzol, jó szeme van a dolgokhoz, három gyermekem közül sajnos egyik sem tervezi, hogy képzőművész legyen.
- Apró ceruzavonások nagy felületen. A tér betöltésének sajátos módja, ami egyfajta kihívás is talán Czigány Enikő számára. Milyen üzenete van a február 20-án a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban nyíló kiállításodnak?
- Kiállításomnak  a „Csak rajzok” címet adtam, az itt kiállított képeim a Budapest-Győr vasútvonalon a vonatablakból látottak alapján születettek. A gyökerek, és a dinamizmus, a mozgás, ami az alkotás feszültségét eredményezi bennem: utazás térben és időben, maga a folyamat ábrázolása szinte megszakítások nélkül. Mert mindenhol, mindig jól érzem magam, ha a pillanat kiemel, vagy megszólít engem. 

Galgóczy Zsuzsa


Vissza