Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnökének Nagy Gáspár temetésén
Kultúra > Budakeszi
2005-02-02
Nagy Gáspár művének, kivált költészetének rendszeres olvasó- és hívőköre most e tőle való búcsú fájdalmas idején megrendülten summázhatnánk e kivételes pályát, annak példaadó stációit, nehezeket, fényeseket, amelyek nagyobb részt nem csupán a szellem, a magyar, de a közép-európai irodalom példáivá fényesedtek, tudjuk, nem egyszer élesedtek.
Két költeményéről évtizedek óta szokás beszélnünk, élete pályájával kapcsolatban mondani, hogy állandóan élesre állított életműi cesurájának tekinthető. Aki kellően ismeri Nagy Gáspár munkásságát, rég fölismerhette, valójában nincsen itt szó semmilyen cesuráról. Nagy Gáspár kezdettől, ifjú korától olyan volt, mint akitől most mi itt búcsúzunk. De ha mégis, hogyha igen, A Fiú naplójából, az Örök nyár keletkezése nagyobb, fontosabb pillanat volt, mint csupán irodalom. Cesuráira, metafóráira sokkal inkább egy történeti folyamatnak, amely szellemi életünkben, nemzeti, s a világhoz kötő küzdelmes kiteljesedésünkben, ismerjük be, félbemaradásainkban is végbement.
Nagy Gáspár, mint költő és közéleti személyiség magyar példája lehet annak, egy nemzet példája, amit a nagyszerű lengyel költő, aki szintén példája volt, Czes³aw Mi³os mondott, s Nagy Gásár egyik versének mottójául választott: „Századunk tragédiái nemegyszer afféle tesztet jelentettek a költészet számára, melyek lehetővé tették, hogy felmérhessük, mennyi valóságot bír el a költészet”. Nagy Gáspár magatartásának, lelkületének és napra nap erősödő és mind határozottabbá váló gondolkodásának, egész életének körbefoglalása ez a vélemény.
S miért az emberi nem legszelídebb alkatait tünteti ki mindig a Teremtő ennyi erővel, s nemes konoksággal. A történelem talán időnként inkább kitérne ennek megválaszolása elől. A Teremtő most itt ránk utalja a titok megfejtését. Mi, élők egy nagyívű nagyszerű példázatos életművet kaptunk a Te alkotó példáddal, Gápár. És töprenghetünk, mi mindent adhattál volna még nekünk.
Nincs erőnk a szólásra szinte. Búcsúzom Tőled. Nyugodj békében, testvérem. A Teremtő, Te tudtad, mennyire szeretett, szeret Téged. Mi a Te hitedet ismertük, az lesz ezután a példánk és a Te gyönyörű magatartásod. Köszönjük.
Elhangzott 207. január 16-án a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában Nagy Gáspár költő temetésén.
