Páty > Közélet
Rózsatemetés

2006-11-25 19:58:44
1084 olvasás

December 28-án, az Aprószentek ünnepén a meg nem született gyerekekre emlékeznek az Anya-Ország Alapítvány szervezésében a budapesti Dunaparton.

Készülődünk a karácsony ünnepére, búcsúzunk az évtől. Eközben várakozással számoljuk a napokat - mi felnőttek ugyanúgy, mint a gyermekek –, hogy a tradíciónknak megfelelően átéljük az advent, a karácsony, az óév hangulatát és köszöntsünk az újévet. A szokások századok óta nem változnak. Hol színesebb, hol gazdagabb vagy éppen szegényes, de lehet üres, vásárias, külsőségektől csillogó is a „megérkezés” ünnepe.  Mindenkinek más, de van egy állandó forrás, ami erőt ad: a kis Jézus megszületése! Ez határtalan öröm, de utána rögtön ott a sok ártatlan betlehemi gyermek tragikus legyilkolása a heródesi rendelet szerint. Aprószentek ünnepén, december 28-án rájuk emlékezik az Anya-Ország Alapítvány, az Alfa Szövetség társult tagszervezete.

„Gyűlölni, nem szeretni csak...!” – ezt az ókori görög hősnőre, Antigonéra utaló mottót használják, amikor a valaha Olümposz-Golgota-Vatikán hegyekre épült, ma romosnak tekintett Európát temetik. Az életvédő zarándokok december 28-án jelképes temetéssel vesznek búcsút az elveszejtett vagy akarattalanul elveszített magzatgyermekektől, akiknek nevet adva emberhez méltón adják meg a végtisztességet. Ezt követeli a túlélők lelki egészsége is. Hiszen oly sokan vannak, akiknek - akár elkövetőként, akár áldozatként, akár szemlélőként - fáj az abortusz! A magzatok temetését a magyar jogszabályok lehetővé teszik, egyben előírják, hogy a művi abortusz során elhalt magzatoknak sírhelytáblát kell kijelölni.
2006. december 28-án 14 órakor szentmise, majd ökumenikus istentisztelet kezdődik a budapesti Szikla-templomban (Szent Gellért tér).  700 hófehér kereszttel és vörös rózsával, a termékenység ősi, az élettel szolidáris Szent Erzsébet jelképével menet indul a Szabadság hídon át a pesti Duna-partra, Salkaházi Sára vértanúságának színhelyére. A magyar parlament előtti oroszlánoknál virágnyelven figyelmeztetik a mindenkori törvényhozókat a politika felelősségére. Itt kezdik felsorolni mindazon magyar gyerekek keresztnevét, akik nem születhettek meg. Aztán e „rózsák” temetése a Margit-hídon!  Az Ómagyar Mária-siralommal emlékeznek az elhallgatott és eltemetetlen magzatgyermekekre. A megemlékezés végén a 700 fehér keresztről levett 700 rózsaszálat, a Kárpát-medencei magyarság által elhajtott magzatgyermekek emlékére bűnbánattal és engesztelő áldozatként a néphiány miatt süllyedő Európa legnagyobb folyójára, a Duna vizére hullatják. Aztán keresztletétel Szent Margit sírjánál, ahol a történelmi egyházak papjai már az élet örömhírével emelik fel szavukat.
  
„A megfogant élet - akár terveztük, akár nem - Isten ajándéka. Csak két helyet hadd említsek a Szentírásból: "Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." (Zsoltárok 127,3) "Te formáltál anyám méhében." (Zsoltárok 139,13) Bár mi reformátusok nem ünnepeljük a szenteket (így az aprószenteket sem), a bármilyen indokkal elpusztított kicsiny életekért nekünk is fáj a szívünk. Egyszersmind mélységesen egyetértünk azokkal a kezdeményezőkkel, akik lelkiismeretünket ébren tartva újra és újra ráirányítják figyelmünket a legfőbb értékre: az életre. Nincs jogunk arra, hogy felelőtlenül beleavatkozva az Isten rendjébe, magunk döntsünk védtelen emberek életben tartásáról vagy elpusztításáról.” (Vizi István református lelkész)

„Sámuel könyve annak leírásával kezdődik, hogy milyen boldogtalan volt egy asszony, név szerint Anna, mert nem volt gyermeke. Hiába szerette férje, hiába kapott meg mindent, nem volt teljes az élete. Keservesen zokog, bánkódik, mert ő nem élheti át egy gyermek érkezésének örömét. Ma is sokan vágyakoznak gyermek után. Ugyanakkor kezd „trendivé” válni egy másik felfogás, hogy jobb, szabadabb egyedül. Amikor nem kell senkihez sem alkalmazkodni, nem kell más bajával törődni. Ma Magyarországon meddővé tételüket kérhetik 18 év feletti asszonyok. Fájdalmas, szomorú, de így van. Ők is, és azok is, akik gyermekük elutasítása mellett döntöttek, döntenek, bármilyen okból is történjen, hatalmas sebet hordoznak. Mindent meg kell hát tegyünk, hogy gyermekeink megláthassák ezt a  csodálatos világot! Ha pedig már megtörtént a baj, azért kell szeretve küzdeni, hogy ne ismétlődjenek meg az abortuszok. És azért kell hittel könyörögni, hogy kiengesztelődés következhessen. (dr. Bencze János, református kórház-lelkész)

„Ha a magzatokat megkérdeznék… Tudjuk a választ! Őket ki védi meg?!  A keresztény embernek nem csak feladata, de kötelessége is, hogy szót emeljen a műtétnek álcázott gyilkosságok felett. Az Alfa Szövetség figyelemfelhívása példa értékű. Ha a hídról ledobott virágok csobbanása nem jutna el a fülekig, de reményünk szerint eljut a szívekig!” (dr. Szloboda Lajos katolikus hittanár)


Kereszt- és fáklyahordozók, továbbá rendezők jelentkezését várjuk!
Programinfó: 30-9541-008, 30-9226-775 és  alfa@alfaszovetseg.hu
Felvilágosítás az abortusz okozta lelki sérülések feldolgozásához: 30-309-541-005
(1956-2006 között hatmilliónál több gyermek megfogant, de nem született meg a magyar nép körében.)

Nyomtatás :: Bezárás