Páty
ABLAK PÁTYRA

2005-10-01 18:41:39
186 olvasás

A Pincehegy varázsa

Igaz régen elmúltak a "tavasznyitó pincenapok" eseménysorozata, melyeket évente egyszer, május közepén, pünkösd környékén rendeznek immár 11 éve, ahol a kétnapos rendezvényen kiállításokat, kézmuves foglalkozásokat, hangversenyeket tartanak, s a komoly- és könnyuzenét, a gasztronómiát és a helyi borokat kedvelok találnak könnyed szórakozást. A Pincehegy egy évre megint csendes lesz, s ilyenkor tapasztalhatjuk meg leginkább páratlan varázsát.

Beásva magunkat a helyi archívumba, megtudhatjuk, hogy az írott források szerint az 1820-as évektol folyamatosan építik a pincéket: az anyagos földbe kürto formájú üregeket vájva, s azt terméskovel, téglával rakják boltívesre. Az év minden napján akad itt teendo. A Pincehegyre túrázó nem tud úgy elsétálni a pincék mellett, hogy ne találkozna szorgoskodó emberekkel. A közvilágítást már évtizedekkel ezelott kiépítették, a földutakat rendszeresen karbantartják, bár a vízhálózat kiépítése fontos feltétele lenne e terület fejlodésének. A terület klímája már önmagában is csalogató: míg lent a faluban tombol a kánikula, addig a Pincehegyen kellemes, hus szello fújdogál az erdovel borított hegyoldalon. A falu és a Pincehegy levegojét ajánlják légzoszervi, asztmás megbetegedésekre is, de egy stresszes nap után mindenképpen érdemes itt egy rövid sétát tenni, ez garantáltan hasznos!
De ne hagyjuk ki, a hely foszereplojét, a bort. A tölgyfahordókban érlelôdô nedük megjártak egy-két borversenyt az országban és az arról tanúskodó "papírok" ott függenek a pincék boltozatain. A gazdák nem szívesen dicsekednek. Azt mondják, látogassunk el pincéikbe, és ízlelés után ítéljünk mi magunk, mert mit ér a papír, ha kevés a mértékletes fogyasztó. A pátyi boros gazdák számára több mint 200 éve a hegy életforma. A régmúltban és ma is munkájuk, szakértelmük teszi a Pincehegyet kuriózummá. Itt találkozik múlt és jelen, melyet láthatunk az építészetben, a borászatban és az emberek identitásában is. Manapság ismét eloszeretettel alkalmazzák a régi fortélyokat a szolészet és borkészítés területén, sot az építészetben is.
A pátyiak számára ez egy "kis világörökség". Vannak korhu, a mai igényeket maximálisan kielégíto pincék, de sajnos megtalálhatóak az ellenpéldák is. A kovácsok munkáját dicsérik a szép míves, kovácsoltvas vasalatú, boltíves pinceajtók, ablakrácsok. Egyesek igazi muvészi munkák. Érdemes azokat fotózi, a jövonek megörökíteni. A pincékbe is érdemes benézni, hiszen akár 100 évesnél is régebbi préseket, hordókat, lopókat, totikéket, putonyokat , régi fotókat, de talán még borszemle íveket is találunk.
A pátyi pincék magántulajdonban vannak, kivétel a Várady-nagypince. A pincéket 80 %-ban felújították, vagy renoválásuk folyamatos. A beomlott pinceüregeket szerencsére betemették, azonban vigyázni kell, hogy a pincék tetéjére a sípokra ne másszunk fel, mert balesetveszélyesek lehetnek.
A pincék mellett még egy igazi botanikai különlegességet is találunk: a "hegyi téren" álló, több mint 150 éves hársfa sok mindenrol tudna mesélni. Fagyógyászok által kezelt törzse, hatalmas nagy koronája ékessége a Pincehegynek. Hogy ki ültette vagy csak egyszeruen magról nött, nem tudni.
A hársfa mellett találjuk a Várady-nagypincét, melynek kettos bejárata közül mára csak egy maradt, a másikat befalazták. A pincét Várady József gróf építtette a századelon. A gróf kastélyvásárlása révén lett pátyi lakos, és az is maradt 1945-ig. Pincéje volt a legnagyobb pince Pátyon. Elosztása is eltér más pincéktol, többfelé elágazik, és fokozatosan mélyül. Klímája rendkívüli, az ott tárolt bor-gabona-élelem hosszú idon át megorzi frissességét. Vannak olyan üregek, ahol a levego páratartalma gombatermesztésre is alkalmas a földrajzi tájolásnak, az anyagos földnek és a termésko burkolatnak köszönhetoen. A gróf francia és más európai területekrol származó borait is itt tárolta. Természetesen a nagypincének olyan része is van, ahol annak idején a hegyi bálokat, összejöveteleket tartották. A gróf nagy társasági életet élt, számos híresség megfordult a Pincehegyen.
A pince jelenleg az önkörmányzat tulajdonában van, állaga kielégíto, nem életveszélyes, de reméljük, hogy a felújítása érto kezet bevonásával hamarosan megkezdodik.
Nagyobb szoloültetvényeket Pátyon a Mézeshegyen találunk. Az itt termett gyümölcs íze a méz édes ízéhez hasonló, így nevének eredete egyértelmu. A hegyet a felkelo, a delelo és a lenyugvó nap egyaránt süti, így gyorsan, de egyenletesen érik be a termés, zamatosabb, mint máshol, a környéken.
A szépen gondozott, egészséges telepek a falu gyöngyszemei. Azok a gazdák, akik nem telepítettek szolot, vagy nincs alkalmas földterületük erre a célra, a régióból vásárolják a termést, pl. budakeszi termeloktol. A préselt nedut már egyéni tudásuk és a helyi hagyományoknak megfeleloen kezelik.

Útvonal-ajánló:
A Pincehegyet Budakeszi felol a foúton a Máltai Gondviselés Háza jelzésnél balra kanyarodva, a Csilla von Boeselager utcán végighajtva (az aszfaltos út végéig) tudjuk megközelíteni, de ha eltévednénk, a kedves falubéliek bárkit szívélyesen útbaigazítanak. Havas idoben a Csilla von Boeselager utcában lehet parkolni. A pincék a hegyoldalban három, egymás fölött futó utcát tesznek ki, romantikus környezetben, gyönyöru kilátással a falura.


H

Nyomtatás :: Bezárás