Páty
TEMPLOMOS HELY

2006-08-01 17:12:03
1557 olvasás

Egyházi örökségünk egyik fennmaradt emléke, a katolikus temető melletti dombon álló temetőkápolna története 413 éves múltra tekint vissza.

A megsárgult, latin nyelvű dokumentumok Villa Paagh-ot 1593-ban “roppant derák falu” és 1725-ben pedig “templomos hely” jelzőkkel említik. Ez annak köszönhető, hogy 1715-25 között megépült kozárom pusztán a latin kereszt alapú pusztatemplom. 1700-tól a bécsi skót bencések nagy területű földtulajdonra tettek szert Mária Terézia adománya révén, de vásároltak is területeket. Tulajdonszerzésük Pátyra is kiterjedt, így 1715-től kiemelt figyelmet szenteltek e területeknek is. 1778-ban jegyzik fel, hogy Pátyon már 51 katolikus hívőt tartanak nyilván, akik a kozáromi kistemplomba jártak misére. De a falu lakossága folyamatosan nőtt és ezzel együtt a katolikusok száma is gyarapodott. Ez már indokolttá tette a bencések számára egy új templom építését. Valószínűleg egy évvel korábban már felmérték az igényeket, mivel 1777. május 22-i keltezésre találunk utalást egy 1778. július 2-i, Pozsonyból küldött levélben, mely gr. Fekete György, a Magyar Királyi Helytartótanács tagja és Sellyei Nagy Ignác, székesfehérvári püspök között zajlott: gr. Fekete György a püspököt arra kéri, hogy „…a római katolikus kápolna számára kihasítandó telek ügyében sürgősen intézkedjen, hogy az érintett telek különválasztassék…” 1779-re a tulajdoni viszonyok rendeződtek, és a skót bencések megkezdték a kápolna  építését. Alapkövét 1779. május 21-én helyezte el „díszes ünnepség keretében” Pointeur Beno, a telki skót bencések apátja. A latin nyelvű okmány másolatát 1960-ban a pátyi plébános megkérte Bécsből a skót bencésektől, de sajnos a dokumentum az 1970-es években elveszett.
A kápolna építése gyorsan haladt, egy év alatt elkészült. Felszenteléséről nincs feljegyzés. A Mária Terézia által még 1777-ben adományozott orgona 1780-ban került a kistemplomba. A hangszer belső deszkáján, a sípdobban utalás (volt) olvasható, miszerint Hanns Weckerl, bécsi orgonakészítő mester 1634. július 20-án Burgkapelle-be (Klagenfurt) szállított. Az orgonáról keveset tudunk, négyváltós, csavaros sípjai ezüstből, billentyűi fából készületek miniatűr mintázattal. A sípokból 1939-ben még négyet a helyi plébánián őriztek. Szárnyas ajtóin olajfestékkel festett, lanton játszó angyal volt, stílusa olasz festő munkájára utal. A kápolna falán az oltárkép plébániánk patrónusát, szent Imrét ábrázolta. 1875-ben Jakubey Károly (1825-1891) átfestette, a témát kiegészítve, miszerint szent István elviszi Pannonhalmára Imrét a bencésekhez és megcsókolja őket. Ez a kép még 1939-ben épségben volt, írja Szabó Pál,  az akkori plébános. Az oltárkép a háború borzalmainak köszönhetően 1944-ben elpusztult. Ma már csak töredékét látjuk, az alakok nélkül. A kápolna oltára épített, barokk stílusú, két angyallal. Alja tégla, koporsó alakú, felül fa tabernákulummal. Az oltáron 1939-ben még 4 ezüsttel bevont fémötvözetű gyertyatartó állt, a falon két gyertyatartó és örökmécs függött. Keresztkút nem volt, mivel temetőkápolnának épült. A hívek részére négyzetes alapú teret alakítottak ki, ahol egyszerű, fából készült, mázolt padokat helyeztek el. Az ajtók szintén fából készültek vasalattal megerősítve, az ablakok síküvegezésűek. A szószék már 1939-ben sem volt meg, csupán annyit írnak róla, hogy „egyszerű, hordozható faalkotmány”. A templomban található még egy festmény, ismeretlen olasz alkotó műve, s az adományozó is olasz származású hölgy volt. Mivel Pátyon sok olasz származású család él mind a mai napig, valószínű, hogy valamelyik leszármazott adománya volt.
Az épületet 1937-38-ban közalapítványi segítséggel restaurálták, 1937-ben egy méter magas Jézus Szíve szobrot adományozott két katolikus tanító, 1938-ban Immaculata szobrot adományozott a Hauschka család más családok anyagi segítségével. A Várady család egy kis cibóriumot adott 1938-ban. A pátyi mozitól reflektorokat kapott az egyház. 1936-ban Reiner Ferenc villanyszerelő saját költségén, adományként kiépítette az elektromos hálózatot. A dokumentumokban megjegyzik Reiner Ferencről, hogy „igen szegény ember volt“. A kápolna 1936-tól plébániatemplom, ugyanis ekkor vált leányegyházból önálló lelkészséggé Páty, elszakadva a telki skót bencésektől. Az adományként kapott kegytárgyak egy része megtekinthető a mai katolikus templomban.
A kápolna copf-stílusú, méretei kívülről 16 m hosszú, 8 m széles, a hajó a kórus aljával együtt 7 m, a bejárat 3 m, a szentély 3 m, az oltár mögötti sekrestye 3 m. A belső tér magassága 10 m, toronymagassága 14 m.  Külső stílusjegyei: rizalitszerűen kiugró tornya fatükrös, hajlított homlokfalak között emelkedik. Szegmentíves kapuja fölött szintén szegmentíves ablak található. A torony oldalain gömbös díszek. Az ereszes főpárkány fölött falpillérekkel közrefogott körablakok, a torony-övpárkány fölött négy, zárköves, félkörös harangablak. A hajó mindkét oldalán szegmentíves ablakok. A szűkebb és íves csatlakozású, félkörös záródású szentély mögött sátortetős sekrestye. A torony alatti belépő, a két ión oszlopon pihenő, épített mellvédes kórus, alatta toronyfeljáró és kis kápolna helyezkedik el, párkányos pillértörzseken magas kupolaboltozattal.
A toronyban eredetileg három harang szolgált. Az első, 233 kg súlyú harangot szt. István, a második, 110 kg-osat szt. József, a harmadik 67 kg-osat az Üdvözítő tiszteletére szentelték fel. Már nincsenek meg. Az első világháború után egy harangot kapott a templom, súlya fél mázsa volt, 1777-ben Budán öntöttek és szoknyáját a magyar szentekkel díszítették, sorsa ennek is a beolvasztás lett. 1939-ben az egyházközség a hívők adományából három mázsás harangot öntetett szt. Imre tiszteletére.
A kápolnát 2002-2004 között a Páty Római Katolikus Temetőkápolnáért Alapítvány részben felújítatta. Az összeg pályázatokból és adományokból származik. A restaurálás eddigi költség5 ötmillió forint. Ebből a pénzből az elkorhadt tetőszerkezet új héjazatot kapott antikolt, hódfarkú cserép formájában. A torony vakolata is megújult, régi színeiben pompázik (sárga-fehér). Az alap szigetelése, a vízelvezetés, a külső vakolások egyelőre nem készültek el. Szomorú eset, hogy a templom felújítása alatt a mennyezetről lelógó, antik gyertyaégős, üvegcsüngőkkel díszített fa-rézcsillárt 2003-ban ellopták.
Páty egyik értékes műemlékének adottságait és környezetét a maga misztikus hangulatával ismét felfedeztük. Példa erre május 30-án az országos búzaszentelő szentmise celebrálása és hangversenyek rendezése. Sajnos a múltbéli ideológia erőteljesen meghatározta az értékrendeket. A második világháború borzalma örökségünkre rányomta kitörölhetetlen jegyeit. Az istállónak, katonai szálláshelynek használt templom ekkor szenvedte el a legnagyobb károkat.

(forrásanyag: latin nyelvű egyházmegyei levéltári anyagok, Szabó Pál plébános 1939-es kéziratai, Páty-könyv) 
h

Nyomtatás :: Bezárás