Páty
’48-as fegyverek?

2006-03-01 16:43:05
724 olvasás

Valaha azt beszélték felmenőink, hogy a pátyi Várady-kastély kerítése 1848-as puskaszuronyokból készült. Csodálatos ideológia, talán büszkeségből mondták, de lehet, hogy hiteles a forrás. Nos, ássuk be magunkat a megsárgult dokumentumok mélyére.  Korabeli falutérképek, tervrajzok, levelek tanúsága alapján, álljon itt egy hosszú korszak rövid története.

1821-et írunk, báró Splény Ignácné  Szily Mária földbirtokot vásárolt Pátyon. Ezek egyikén –- a mai Rákóczi utcában, a Várady-kastélyként ismert ingatlan –- felépítteti saját tervei alapján 1822-23 között kastélyát és férje irányításával az angol tájképi parkot.  Az utcafront és a park vonalába gesztenyefákat ültetnek. 
Huszonhét évvel később, 1850-ben a kastély hátsó részét ekkor már – U alakban – kőkerítés veszi körül, mely 1854 előtt készült.  Az utca felőli gesztenyefák jócskán megnőttek és szintén ez időben a déli részen (utcafront) kőpilléres - vasrácsos kerítést építenek (valószínűleg ’49-50 között). A kőpillérek tetejét golyódíszek és biedermeyer stílusú, kőből faragott kosarak díszítik.

A faragott oszlopok között 350 puskacső áll!

Az 1865-ben készült falutérképen a birtokot, mely ekkor már gr. dicskei Várady József és felesége Lavocatori Sylvia tulajdonában volt, igen részletesen ábrázolják. Nagy precizitással berajzolnak és megszámoznak minden egyes fát, bokrot, jelölik az élő virágkompozíciókat és a díszkutat is. Lajstromba veszik - darabszám szerint - az utcafronti gesztenyefákat, de a puskacsőkerítésről sem a rajzon, sem a hozzá tartozó írott anyagban nem tesznek említést. Vajon miért? 1848-49-es események szele még lengedez, két évet kell várnunk a kiegyezésig (1867)! Óvatosságból, félelemből jobbnak látták, ha nem tépik fel a régi sebeket? Igaz lenne a puskacső-teória?  Főhajtás a ’48-as hősök előtt és ennek egyik eszköze a díszes, büszkén álló puskacső-kerítés!

Miként kerültek Pátyra a puskák?

Menjünk vissza jó pár évet: Splényi Ignác és Szily Mária első gyermeke Mária házasságot kötött Guyon* Richard angol gróffal 1840-1845 között. Guyon Kossuth politikai terveit támogatta, majd 1848-ban Görgey egyik legkiválóbb hadosztály-parancsnoka lett. Több nyelven, köztük magyarul is jól beszélt. Emellett jártas volt a politikában és a haditudományokban, nem csak elméleti szinten, hanem mint jó katona is ismertté vált. Bejárta Európát, sok tárgyi emléket gyűjtött össze. Kalandos életfelfogásában felesége, Mária is partner volt.  Mivel szoros volt a kapcsolata a szabadságharc szereplőivel, részt is vett a magyarok oldalán a harcokban, és lelkében, tetteivel magyar hazafi volt, talán általa kerültek a puskacsövek Pátyra (kedves emlékek fűzték a pátyi kastélyhoz és a lenyűgözően szép környezethez). Hogy miként hozta, hozatta ide, azt sajnos nem tudni, ha még is ő „intézte” akkor ’49-50 időszakra tehető. 
A történelem lapjai ez ügyben is hiányosak. Egy bizonyos: 1854-ben, mint már olvastuk, az U-alakban kőkerítés állt. Guyon Richard 1850-ben már Törökországban teljesített szolgálatot, tehát ‘49 környékén hozathatta a „kerítéselemeket”! ’49. február 5-én Görgeyvel nézetletérése támadt, Komárom várát is ekkor védelmezte sikerrel. Csellel jutottak be a várba a magyarok az ő vezetésével és talán akkor tett szert a 350 db puskacsőre. Áprilisban Görgey felmentette. Nyolc hónapig „szabadságon” volt, egészen Törökországba indulásáig.  Mivel felesége Pátyon volt, ő is ide jöhetett, lehet, hogy hozta magával a puskacsöveket. Ha így történt, akkor az angol grófnak köszönhetjük a szabadságharcból fennmaradt emléket, mely fontos minden magyar és főleg a pátyiak számára. Egy kuriózum itt a régióban!

És ha Splényi volt?

Ő nem foglalkozott efféle dolgokkal. Mint katonának, voltak kapcsolati, de mivel egész birtokának, gazdaságának, cselédségének sorsával sem törődött, így nem valószínű, hogy érdekelte a kerítés.  Kivételt képezett angol tájképi parkja, melyet bécsi kertész tervezett és gondozott.  A jó gazda, irányító szerepét felesége látta el a birtokon.

Esetleg  Várady . . .?

Nem, semmiképpen!  Ő nem akart konfrontálódni senkivel. Ügyvédként nagyon jó politikai érzékkel rendelkezett és kiválóan taktikázott. 1848-ban a Nemzeti Hitelintézet elnöke volt, előtte udvari titoknok. Vagyonának gyarapítása volt fő célja: földterület, tanyák, állatállomány és nem utolsó sorban a tudományok kötötték le idejét. A kastélyt 1850-ben vásárolta a Splényiektől (ekkor vonult nyugdíjba). Az ingatlanon nem végzett semmilyen átalakítási munkálatokat, ide értve a birtokot határoló kerítéseket is!

A mai helyzet

A kerítés nem műemlék és nem műemlék jellegű, azonban a kastélyt műemlékké nyilvánították.  Az Országos Műemléki Felügyelőség 1984-ben készült állagfelmérési tervében sem szerepel, mint történelmi emlék, esetleg műemlék-jellegű tárgy. Kizárják annak valódiságát és a kastély ablakain található ablakrácsokkal azonosítja stílusát és származását, de az  elemzésben elfelejtik megemlíteni, hogy  az ablakrácsok 1823-ban kerültek beépítésre, a kerítés pedig 1848-50 között épült. Talán szakember kellene a kor meghatározásához, hogy mikor és hol öntötték ez elemeket, melyeknek állaga 1945 óta folyamatosan romlik. Az 1980-as évekig  a fémelemeket festékréteggel óvták, de azóta a kőpillérekkel együtt az enyészeté válik és eltűntek a faragványok is.  Lehetséges, hogy hagyjuk, hogy így legyen?
. . .  siessünk!  Még megcsodálhatjuk azt, ami megmaradt.                         
- há –

Fotó: Bánkuti Ákos

Nyomtatás :: Bezárás