Páty > Közélet
Egy sikertelen képviselő

2009-05-15 19:30:38
1768 olvasás

A pátyi képviselő-testületben az esetek nagy többségében teljesen egyhangú döntések születnek, vannak azonban olyan kérdések is, melyek komoly vitát váltanak ki. Ezekben a számomra fontos ügyekben maradtam kisebbségben, vagy teljesen egyedül, az elmúlt egy, másfél évben.

Személyi ügyek: Szinte az összes választás, kinevezés esetén kisebbségben maradtam a véleményemmel. Iskolaigazgató, Pvk ügyvezető, óvodavezető. 

Főúttervezés, kerékpárút: A CBA-tól megközelítőleg a sportpályáig a tervezővel és néhány képviselőtársammal javasoltuk, hogy a Széchenyi tér felé eső oldalon kerékpárút épüljön. A testület többsége elvetette ezt, a kerékpárutakat csak a mellékutcákban tervezi. Bár folyik a mellékutcák tervezése, nem tudok róla, hogy kerékpárutat is tartalmazna.

Telekadó: 2009 évre 100 Ft/m2–ről 150Ft/2-re emeltük a két évvel korábban még csak 20Ft/m2 mértékű telekadót. A 100 Ft/m2-re történő emeléssel még egyetértettem, mivel a gazos területek gondozására késztette a tulajdonosokat, és hogy megkezdjék a közművesítést. Az újabb adóemelés csak a költségvetési bevételek növelését szolgálja.

 Hitelfelvétel: 600 millió Ft, melyet a csatorna kiváltásokra, út- és csapadékvíz elvezető árkok építésére szántunk. Egy éve magam is támogattam az elképzelést. Közben azonban Magyarország nehéz helyzetbe került. Nem látni, hogy mi lesz a vége. Ilyenkor a legjobb, ha megőrizzük a mozgásterünket és nem növeljük hitelfelvétellel a kiszolgáltatottságunkat.

2009. évi költségvetés: Nem támogattam, mert úgy viselkedünk, mint az országunk kormánya. Adjuk el, amink van, emeljük az adókat, vesszük fel a hiteleket. Kevés olyan önkormányzat van ma hazánkban, ahol a költségvetés nagyobbik felét fejlesztésekre, beruházásokra fordítják. Páty egy ilyen hely, amit sokan biztos dicséretesnek tartanak. Hozzá kell tenni, hogy a nagyjából 2.5 milliárdos költségvetésből közel 900 millió a hitel. A működési költségeinket évek óta lefelé szorítjuk, egy-egy plusz státuszra sajnálunk 2-3 milliót áldozni, de egy fejlesztésre, pótmunkára több tízmilliót könnyedén találunk. Ma hazánkban és Pátyon is az a legnagyobb baj, hogy az emberre nem jut elég pénz. Oktatásra, egészségügyre, tudományra. Kevesebb pénzből ezek az intézmények nem fognak jobban dolgozni. Nem is kéne hozzá sok pénz, inkább szervezési munkával és a megfelelő vezetők kiválasztásával lehetne előrébb lépni. Okosabb, erkölcsösebb, igazmondó emberekre van szükség.

S végül van egy mondat, ami időnként elhangzik egyes képviselők szájából: „A kibabrálás társasjáték!”  (A kibabrálás helyett egy másik szó használatos.) Elsősorban e mondat miatt szólalok most meg. Túl sokan játsszák ma ezt a társasjátékot nálunk, Magyarországon. Ennek a számlájára írható az a rosszkedv, kiábrándultság, sikertelenség, amelynek szenvedői és részben okozói vagyunk. Ezt játsszák munkahelyeken, családokban, politikában. Ehhez a játékhoz hozzátartozik a ködösítés, mellébeszélés, csalás, hazudozás és trükközés. Meggyőződésem, hogy országunk szörnyű állapota is nagyrészt ennek köszönhető. Rengeteg energiánkat, kreativitásunkat foglalja le ez az össznépi játék.
Meggyőződésem, hogy az iskolaépítés körüli bonyodalmak is ennek a társasjátéknak, és az ebből eredő bizalmatlanságnak a következményei. Lassan tucatnyi jogász, ügyvéd és mindenféle szakértő tevékenykedik, az ügyben, többnyire jó pénzért és nem látni mi lesz a vége. Az iskola persze nem készült el, de nem azért, mert nincs rá pénzünk.

Nem tudom, hogy sikerül-e változtatnunk ezen a mai kaotikus, anarchiához közeli állapoton, ami nemcsak az országunkat, hanem sajnos a településünket is jellemzi. Biztos sokan lesznek, akik vitatják ezeket a megállapításokat, de nem baj. Ha változtatni akarunk, akkor le kell folytatni ezeket a vitákat. Itt nem csak az országos és helyi politikusokról van szó, hanem mindannyiunkról. Igazmondásból, emberi tartásból itt nekünk helyben, elsősorban a képviselőknek kéne példát mutatni, hogy a bizalom helyreálljon.

Szabó István önkormányzati képviselő

Nyomtatás :: Bezárás