Budakeszi > Kultúra
Átadták a március 15-i budakeszi díjakat

2008-03-15 10:49:29
1659 olvasás

A március 14-i önkormányzati ünnepségen Tagai István polgármester Laboncz Lászlóné nyugdíjas védőnőt Budakesziért emlékéremmel, a Bojtár Népzenei Egyesület Menczinger-tánccsoportját pedig Budakeszi Ifjúsági díjjal tüntette ki.

Labonc Lászlóné

Laboncz Lászlóné 1930-tól, négyéves kora óta él Budakeszin. Édesanyjának, Budakeszi első védőnőjének példáját követve ő is az egészségügyben dolgozott. Először a bölcsödében, majd évtizedekig volt asszisztens dr. Hamvas Miklós fogorvos mellett a helyi orvosi rendelőben. 1944. december 24-re kitűzött esküvőjét a szovjet csapatok bevonulása akadályozta meg, s Edit néni 1944. december 24. és 1945. február 23. között rendszeresen ápolt, kötözött és gyógyított. A régi hőstett és a munkás élet kései elismeréseként kapta a Budakesziért emlékérmet.

A Bojtár Népzenei Egyesület tánccsoportja

Tizenegy éve a Szivárvány Óvodából, Bokor Ildikó óvónő kis növendékeinek felkarolásával indított el és nevelt ki egy mára biztos énekhangú és határozott léptű táncos generációt a néptánc körökben is jól ismert Menczinger-házaspár.  A tánccsoport önzetlen vezetői nem csak táncot tanítanak, hanem életstílust is sugallnak és közösséget is formálnak. Mára az első, óvodás tanítványok már a felnőtt kor határához értek, akiknek példáját már egy közép- és egy kiscsoport is követi. A már hetven főt számláló együttes minden évben egy órás gálaműsorral mutatja be tudását a közönségnek, melynek betanításában már az országos néptáncegyüttesekbe továbblépett volt tanítványok is részt vesznek. Állandó kísérőjük a budakeszi Rojtos együttes, akiknek munkáját már korábban Ifjúsági díjjal ismerte el a helyi közösség javaslatára az önkormányzat.

A tánccsoport egyik tagja az a tehetséges, ifjú „hegedűművész” is, aki a budakeszi Czövek Erna zeneiskola az érdi regionális versenyen aranyérmet nyert tanulójaként Barcsik Hédi igazgató zongorakíséretével a március 15-i ünnepi műsor keretében mutatta be tudását. A műsorban közreműködött még Ferenczi Csongor színművész, a Budakeszi Hagyományőrző Kör Asszonykórusa Nagy Mihályné vezetésével és a Szivárvány Óvodából Bokor Ildikó Fecske csoportja. Ünnepi beszédet mondott dr. Simon Péter történész.

A Budakeszire évek óta rendszeresen visszahívott történész 2006. október 23-án Kovács István Budakeszi srácok című filmjének ősbemutatóján volt legutóbb Budakeszi vendége. Akkor, azon a rendezvényen még senki sem sejtette, hogy „közben a pesti utcákon lovasroham indul, békés polgárok szemét lövik ki gumilövedékekkel és a népfelséget gyalázza meg a felfegyverkezett hatalom. Egy idegen hatalom, amelyről március 9. óta immár bizonyosan tudjuk, hogy erkölcsi tekintetben megbukott.”
Most, a 160 évvel ezelőtti magyar forradalomra emlékezve azt kell tisztáznunk, mit is jelent ez a forradalom Magyarország és Európa történelmében. Ezen a napon ugyanis három rendkívüli esemény történt:
A legismertebb: 13 elszánt ember ült a Pilvax-kávéházban (Egressy Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyáry Pál, Petőfi Sándor, Rottenbiller Leopold, Staffenberger István, Tóth Gáspár és Vasváry Pál), akik feladatukat abban látták, hogy a helytartótanácsnál érvényt szerezzenek a cenzúra azonnali eltörlésének, Táncsics kiszabadításának és egy rendelet kiadásának, amely megtiltja a katonaságnak a beavatkozást.
Másodszor: ugyanezen órákban száztagú országgyűlési küldöttség indult István főherceg nádorispán vezetésével Pozsonyból Bécsbe, hogy Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését kieszközölje az uralkodónál.
Harmadszor: a pesti, pozsonyi és bécsi helyszíneken diadalmaskodó forradalom résztvevői nem is sejtik, hogy rövidesen a távoli Lombardiában, Custozza mellett sor kerül az Itália egységéért és függetlenségéért harcoló egyesült piemonti és pápai seregek és a Radetky tábornok által vezetett császári seregek közötti, végzetes kimenetelű csatára. Radetzky győzött, s ezzel a magyar forradalom sorsa is megpecsételődött, hiszen már csak idő kérdése volt, hogy mikor csoportosítják át a császári csapatokat a birodalom más területein győzedelmeskedő forradalmak eltiprására.

De visszatérve a pesti eseményekhez: a 2006. október 23-i gyalázatos és véres rendőri erőszak óta egy új megfigyelési szemponttal bővült nemzeti ünnepünk méltatása. Miként győzhetett vér nélkül a pesti nép, amikor Petőfi asztaltársaságának tervei a Pilvaxban kávézgató rendőrspiclik révén ideje korán a hatóságok tudomására jutottak, Pest-Buda meg volt rakva katonasággal és jobbára idegen katonasággal? Itt állomásozott az 5. cseh tüzérezred, egy olasz katonákból álló gyalogezred, a lengyel dzsidásokból toborzott Schwarzenberg-lovasezred két osztálya és a Turszky-gyalogezred magyar bakákból álló egyik zászlóalja. Ennek az irtózatos haderőnek egészen parányi töredéke is bőségesen elegendő lett volna ahhoz, hogy a macskakövek közé passzírozza a Pilvaxból kilépő márciusi ifjakat és szétkergesse a József napi országos vásár közönségét. Mégsem ez történt: a forradalmi népnek egyetlen hajszála sem görbült, egy pofon el nem csattant, egyetlen puskalövés el nem durrant, sőt Petőfi szerint „a nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott”, amikor a húszezres tömeg megjelent a budai várban. A helytartótanács azonban nem a békésen tüntető tömegtől rettent meg, hanem attól, hogy a kaszárnyáiba zárt nagyszámú katonaság megtagadhatja az engedelmességet tisztjeinek, kitörhet, és a mindaddig békés mederben zajló események véres katonai felkelésbe torkollhatnak – ez rémisztette meg az urakat. Félelmük nem volt alaptalan: az olaszok utóbb kikényszerítették, hogy hazavezényeljék őket, a Schwarzenberg- dzsidások, a cseh tüzérek és a Turszky-gyalogezred magyar bakái pedig a honvédhadseregben harcolták végig a szabadságháborút, mégpedig hősiesen. Ma, amikor március idusának jelszavait idézzük emlékezetünkbe, nem térhetünk ki azon korparancs elől, hogy a törvény előtti egyenlőséget, a jogállamiságot, a demokráciát és a szabadságjogokat saját óhajtásunkként, sőt követelésünkként is hangoztassuk.  Erre most már nem csak március, de október szelleme is kötelez. – fejezte be ünnepi beszédét Simon Péter történész.

Koós Hutás Katalin

Kapcsolódó cikkek
A kitartás és összefogás példája - 2007-04-03
Magyar tánclépésekkel német földön - 2007-09-18
Edzőtábor Csobánkán - 2007-09-25
Elsöprő siker volt a Bojtár karácsonyi gálaműsora - 2007-12-07

Nyomtatás :: Bezárás