Kultúra
„Dum spiro, spero” Míg élek, remélek

2006-02-01 16:32:38
1062 olvasás

A címben szereplő mondat Prohászka Ottokár püspöki jelmondata és küzdelmes életének mottója volt. 2005. december 9-én Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök úr emlékévet hirdetett Székesfehérváron Prohászka Ottokár (1858-1927) püspökké szentelésének 100. évfordulója alkalmából.

A szép ünnepet megtisztelte jelenlétével Erdő Péter bíboros érsek, a pápai nuncius, érsekek, püspökök, papok, az egyházmegyei intézmények és egyházközségek képviselői és hívei, valamint a települési önkormányzatok vezetői. Budakeszi önkormányzatát Farkas Gyula polgármester úr képviselte. A Prohászka gimnázium diákjai az Élet kenyere címmel Prohászka eredeti írásaiból összeállított jelenetet adtak elő.
Prohászka Ottokárról, a XIX. század egyik szellemóriásáról a tudatos elhallgatás és az irányított hamis propaganda eredményének köszönhetően sokan talán még nem is hallottak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc bukását és a megtorlásokat követő dermedt csend korszakában született Nyitrán. Iskolai és Rómában lezárult felsőfokú tanulmányai során nyilvánvalóvá vált nem mindennapi tehetsége. Teológiai, tudományos érdeklődése és a társadalmi, elsősorban szociális kérdések iránti figyelme egész életére meghatározták tevékenységét. „Magyarra fordította XIII. Leó pápa beszédeit és leveleit, a Rerum Novarum című, XIII. Leo pápa által kiadott enciklikát. Időtálló bírálatot írt Marx Tőkéjéről. A szociális feszültségek leküzdésének vágya terelte a politika felé. A szociáldemokrata, kommunista és liberális politikai elvek ellenében keresztényszocialista programot hirdetett. Képviselőválasztáson is indult (eredménytelenül), de részt vett a Katolikus Néppárt megalakításában.” A kor kiváló szónokaként az egész ország népét buzdította az erkölcsös, Istennek és a hazának szentelt életvitelre. Lelkigyakorlatos beszédeit mindig zsúfolásig telt templomokban tartotta. Járta az országot, vigasztalt és erősített.
Különösen fontos volt számára az ifjúság nevelése. Az esztergomi papi szeminárium egyik vezetőjeként megreformálta a papnevelést és „a századvégi magyar katolikus megújhodás programadójává vált”. 1904-ben a Budapesti Egyetem Hittudományi Karának dogmatika professzora lett. 1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai, majd 1921-ben az Akadémia rendes tagjai sorába választotta. 1905. október 17-én nevezte ki székesfehérvári püspöknek Ferenc József császár, mely döntést X. Pius pápa december 11-én erősített meg és karácsonykor Rómában maga szentelte püspökké Prohászka Ottokárt.
1911-ben néhány írása miatt (két könyv és egy újságcikk) indexre tették. A hír Magyarországon nagy ellenérzést keltett.
A közvélemény kitüntetésekkel „tüntetett” mellette. Prohászka püspök alázattal hajtott fejet Róma döntése előtt és sok szenvedés árán, de töretlenül bizonyította hűségét az egyház iránt. A művek, melyek közzétételét Róma megtiltotta, a II. Vatikáni Zsinat eszméinek korai megfogalmazásai voltak és mai értelmezés szerint teológiai szempontból minden tekintetben helytállóak.
Az I. világháború okozta szenvedések és a trianoni katasztrófa után mindent megtett, ami erejéből és képességéből lehetséges volt, hogy enyhítse a szenvedést. 1920-ban nemzetgyűlési képviselő lett. Célja keresztény magyar állam létrehozásában való közreműködés volt, de belülről látván a parlamentet, a valódi kereszténység nélküli „keresztény kurzust”, hamarosan visszavonult.
Az emlékév tiszteletére a Prohászka Gimnázium felavatta a püspök mellszobrát, mely Spányi Antal megyéspüspök úr ajándéka.
„A karácsony méltó, talán a legméltóbb alkalom Prohászka Ottokár szobrának felszentelésére a nevét viselő gimnáziumban. Prohászka Ottokár a pap, a püspök, a teológus, a politikus, a költő gondolataiban a fény meghatározó fogalom, mert maga is fényt hozó volt. Hirdette az Isten igéjét, szóval és főképp tettekkel. Nehéz korszaka volt a magyar történelemnek, amikor Prohászka Ottokár püspöki feladatait gyakorolta 1905-ben történt kinevezése után. „Nagy baja van Magyarországnak, nagyobb baja, mint Mohácsnál. (…) A magyar népnek erkölcsi, hazafias, vallási ideáljai borultak el, a magyar nemzeti érzés van meghasadva”. Kijelentése, mely arra a korszakra is találó, a megoldást jelentő út keresésére indította. „De bármint legyen, biztos, hogy a világ éjét csak a karácsony fénye, az emberiség álmát csak a karácsony víziója képes felderíteni.” Egyszerű, a legegyszerűbb módszerrel, az emberek számára érthető módszerrel: az isteni gyermek eljövetelével. „Mert az Úr embert akar, ki Isten szerint való, embert akar, kiben az Isten megtestesült. Ez a karácsony titka, ez a világmegújulás reménye s a világmegújulás ereje.”
Prohászka Ottokár hitt az Istenben, hitt ebben a megújulásban és hatalmas tehetségével, határtalan szorgalmával és kitartásával és a felebarátra irányuló figyelmével egész életét az ember, a világ megújításának szentelte. Imádkozott, irányította az egyházmegyét, fáradhatatlanul prédikált és beszédeket tartott. S míg elméjével nyitott volt a világ fejlődése, találmányai, tudománya felé, szívével figyelt az élet árnyoldalaira, a rászorulókra és szenvedőkre. Közben írta 25 kötetet kitevő műveit és nem tartotta magát írónak. Állva írt, mert az írást szakrális tevékenységnek tartotta.
Vállalta a politizálás rögös útjait mindaddig, amíg lelkiismeretével összeegyeztethető volt, s nemet mondott azonnal, amikor már megalkudnia kellett volna. Mikor 1911-ben Róma tilalom alá helyezte néhány művét, nem használta ki kapcsolatrendszerét, a sajtót, hogy igazát megvédje, hanem engedelmes volt és hűséges az Egyházhoz.
És volt még egy fontos területe működésének: nem véletlenül nevezte őt a nagy teológus, Schütz Antal, Magyarország apostolának és tanítómesterének. Tanított a szemináriumban és a hétköznapokban. Tisztelte a diákokat, akikért az iskolák vannak, buzdította a tanárokat, akikre Isten a jövőt bízta. „Az élet evangéliumának nem tanítók kellenek, kiknek fogalmaik vannak, hanem nevelők, kikben a fogalmak eleven erők… Csak ezek kezéből kerülhet ki egész ember. ….Ez a pedagógia a karácsony programja és gyakorlati irányzata. Teljünk el vele, hogy karácsonyi nemzedéket nevelhessünk, mely saját lelki harmóniájával segítse megteremteni a jobb világot, s jobb ember lévén több békét biztosítson nemzeteknek, s a haladás, és a fejlődés nagy munkájának.” Prohászka Ottokár szellemisége vezérelje iskolánkat minden időben!”
A Székesfehérvári Egyházmegye által meghirdetett emlékév sok szép eseményt ígér, melyek programja megtekinthető az egyházmegye honlapján (www.katolikus.hu), a római katolikus templomban és a gimnáziumban.
Az egyházmegye pályázatot is hirdetett „Magyarország apostola és tanítója” címmel, melynek részletei olvashatók a fenti honlapon és a gimnázium honlapján is (www.prohaszka-budakeszi.hu). Ünnepélyes eredményhirdetés 2006. március 31-én, pénteken a Prohászka Napok keretében lesz a gimnáziumban.
A rendezvényekre a Székesfehérvári Egyházmegye és a gimnázium is minden érdeklődőt szeretettel vár.

Kőrösiné dr. Merkl Hilda

Nyomtatás :: Bezárás