Kultúra
Ma határidős a zeneiskolák minősítési eljárásának beadása

2007-09-24 20:26:33
1245 olvasás

A művészeti iskolák jelenleg 20 milliárd forintos állami támogatását három esztendő alatt mindössze 9 milliárdra csökkentenék. Az elképzelés következményeiről, az előminősítés eredményeiről és problémáiról Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke beszélt a Parlando című zenepedagógiai szakmai folyóirat legfrissebb számában Réfi Zsuzsannának. Ebből idézünk.

A művészeti iskolák most folyó minősítése remélhetően igazolni fogja, hogy magas szakmai színvonalú munka folyik az iskolákban. Hol tart a minősítés most?

-  Az előminősítési szakaszon vagyunk túl, amely a Minősítő Testületben 2007. július 31-én lezárult. A 862 iskolából 817 intézmény adta be a dokumentációját, s ebből 689 iskola előminősítését elfogadták. A hiánypótlási kérésre 32 intézmény nem reagált, s 2 iskola vonta vissza a kérelmét. 94 olyan intézmény volt, amelynek az előminősítését elutasította a testület. Ez azonban még nem feltétlen jelenti azt, hogy ezek fele normatívában részesülnek, hiszen a meg nem felelt iskoláknak lehetőségük volt arra, hogy az OKÉV-től hatósági ellenőrzést kérjenek. Már messze túl a törvényes határidőn az így kezdeményezett eljárások még nem zárultak le.

-  Milyenek az előminősít tapasztalatai?

Az előminősítés megmutatta, hogy akadnak olyan intézmények, amelyek nem felelnek meg a jogszabályi követelményeknek, de a döntő többség átjutott a rostán. Magyarországon az utóbbi évtizedekben sok olyan pedagógus dolgozott, akinek arra a tárgyra, amit tanít, nincs meg a szükséges végzettsége. Számos olyan akad közöttük, akinek a növendékei versenyeket nyernek, s akinek a munkáját állami díjakkal ismerték el. Jellegzetes probléma, hogy az igényeket a hazai tanárképzés nem tudja követni. Sokan átálltak például a gitártanításra, jelenleg több mint tízezer gyerek játszik ezen a hangszeren, de a képzett zenetanároknak nincs erre a hangszerre képesítésük, mert nem volt hol megszerezniük. A felsőoktatásunk rendszere túlságosan rugalmatlan, és attól tartok, hogy a többciklusú képzés még inkább ront majd a helyzeten.

-  Mi lehet ebből a kiút?

Egyértelmű, hogy be kell tartatni a jogszabályokat, mert csak ez adja meg az oktatás és a tanulás biztonságát. Ezért törvénymódosításra van szükség, hogy az éveken, évtizeden át bizonyított tanárok jól körülhatárolt feltételek esetén a pályán maradhassanak, alkalmazásuk ne veszélyeztesse az iskola kedvező minősítését, a teljes normatívára való jogosultságot, ami végső soron eldöntheti az intézmény megmaradását is. Az MZMSZ kezdeményezni fogja a minisztériumnál, hogy azoknál a szakoknál javasoljon az országgyűlésnek türelmi időt, amelyek oktatásához nincs legalább a törvényben előírt középfokú, de lehetőleg felsőfokú szakképzés, illetve, ha a meglévő felsőoktatási kapacitás kicsi. Ez feladatot ró a minisztériumra is, hiszen tárgyalnia kell a felsőoktatási intézményekkel a hiányzó szakok megteremtésére, a szakindítás akkreditációval együtt akár egy-két éves folyamat, azután kezdődhet a képzés.
Az augusztus végi ülésen az öt szakmai szervezet arra jutott, hogy törvényváltoztatást kell elérni a szakmai szempontok megjelenítésére.

-  Az előminősítés alapján mondhatjuk, hogy bevált a minősítési rendszer?

Akadnak gondok vele. A minősítés fontosságát mindenki elismeri. A problémák akkor kezdődtek, amikor művészeti iskolákról kiderült, hogy olyan gyerekek után vesznek fel támogatást, akik nem is tanulnak ott. Ezért aztán a költségvetési törvény vitája során a finanszírozást a minősítéstől tették függővé. Ez a jogi megoldás alkotmányosan igen vitatható, és ebben mint közigazgatási feladatban a szakmai szervezetek által felállított Minősítő Testület a törvény szerint nem illetékes, nem is szakértő, akármilyen álláspontot foglal el az egyes intézményekre nézve. Úgy vélem, hogy a hatósági ellenőrzés, például az iskolákban dolgozók képesítésének vizsgálata az OH-OKÉV feladata, amely a munkát szépen, türelmesen végigvihette volna, ha évente 40-50 intézményt végiglátogat, ahogy eddig is tette. Ráadásul a vizsgálatukról azt is el lehet mondani, hogy ahol eddig jártak a szakembereik, ott mindenütt volt is eredménye az intézkedéseiknek.

-  Mi várható a minősítés második szakaszában?

Most még nehezebb időszak következik, hiszen a végleges minősítésnek rendkívül rövid idő alatt, december 31-ig meg kell történnie. Augusztus végén öt nevesített szakmai szervezet tanácskozáson döntött arról, hogy miként történjen a minősítés. Továbbra is vizsgálják a személyi, tárgyi feltételeket, emellett azonban az iskolák szakmai színvonalát is. Kompromisszumok árán kidolgoztuk a minősítés értékelési rendszerét. Keressük azokat a pontokat, amelyek segítenek abban, hogy minél kevesebb olyan intézmény hulljon ki a rendszerből, amelyről még nem lehet eldönteni, hogy valójában milyen színvonalú oktatást folytat. Van viszont a minősítésnek egy komoly veszélye. A minősítés második szakaszában 200 kollégám szaladhat be kétezernél több telephelyre, ennyi helyszínen dolgoznak ugyanis a művészeti iskolák. Ilyen körülmények között pedig nem lehet valós képet alkotni a tényleges helyzetről, miközben a vizsgálat eredményétől függ az intézmények további léte. Eközben pedig elkezdődött a tanév, és a minősítés második szakaszának lezárultáig a gyerekek, a szülők bizonytalanságban élnek, be tudják-e az adott iskolában fejezni az iskolaévet. A jogszabály szerint tanév közben nem emelheti az önkormányzati fenntartó a térítési díj összegét, így iskolák sorsa megpecsételődhet.

-  Ezek szerint úgy véli, több időt kellett volna hagyni erre a folyamatra?

� Igen, hiszen a szakmai minősítés valóban alapos körültekintést igénylő, lassú folyamat. Nyilván hibásak azok a politikusok, akik ezzel a megoldással a költségvetési vita során gyors megoldást kerestek, és nem találtak a támogatás ellenőrzéséhez más eszközt. Ezzel rákényszerítették a fenntartókat arra, amire a normatívacsökkentés kockázata nélkül korábban nem volt hajlandóságuk, hogy jelentkezzenek intézményeik minősítésére, és ők fizessék meg „önkéntesen" a minősítés összes költségét, levéve ezzel a terhet az államról.

-  Kiszivárogtak olyan hírek is, melyek szerint a közeljövőben kevesebb, mint a felére akarják csökkenteni a művészeti oktatásra szánt állami támogatást.

Ezt természetesen nem hagyhatjuk, ennek a tevékenységnek a jövőben is állami finanszírozási keretek között kell maradnia. Évek óta számos jele van annak, hogy a kormány ki akar vonulni a művészetoktatás finanszírozásából. Két módját festette fel ennek: az általános iskolai oktatásba való beolvasztást, vagyis a csöndes felszámolást, illetve a források kivonását azon az alapon, hogy ez nem kötelező iskolatípus, fizessen az, aki odajár. Ez azonban azt jelenti, hogy a szegényebb családok elesnek a lehetőségtől, hogy művészeti órákra járassák a gyerekeiket, az amolyan fényűzéssé válna. Márpedig szegény vidékeken, szegény családokban gyerekek ezreinek a művészeti órák jelentik a legnagyobb örömöt, az egyetlen aktív kulturális tevékenységet, a sikert.

A friss hírek valóban aggasztóak, hiszen az Államreform Bizottság által felkért (miben?) szakértők, akikről nem tudjuk, hogy kik, úgy vélekedtek, hogy a művészeti oktatásra szánt állami támogatást, ami jelenleg 20 milliárd forint, a következő három év alatt 9 milliárdra kell csökkenteni. Ha nem pusztán a szenvtelen pénzügyi szemlélet, nem tudom, mi alapján gondoltak erre, hiszen sem a gyereklétszám, sem a művészetoktatás iránti érdeklődés az utóbbi években nem csökkent. Az is szerepel a dokumentumban, hogy a művészetoktatásban is megteremtik a szolgáltatók versenyét. Tudvalevőleg a gyerekek jelentős része örülhet, ha a lakókörnyezetében legalább egy művészeti iskolát talál. A megoldás nem ez a minőség javítására, hanem az iskolákkal szembeni szakmai követelmények következetes érvényesítése.

S valóban tisztában kellene már lenniük a döntéshozóknak is a művészeti oktatás fontosságával. Az unió legtöbb országában fontos a művészeti oktatás, annak zeneiskolai formája is. Más jogi környezetben, de közvetlenül támogatja az állam vagy ahová a személyi jövedelemadó befolyik. Finnországban 30 esztendővel ezelőtt a Kodály-koncepcióhoz nagyon hasonlóan építették fel a zeneoktatást, s azóta is fejlesztik ezt a rendszert - az állam sokat áldoz erre a területre. A PISA-felmérés során az ottani tanulók érték el a legjobb eredményeket. A zenetanulás transzferhatása más iskolai teljesítményekre a Kodály-módszer iskolai eredményességét mérő Barkóczi Ilona – Pléh Csaba végezte kutatás évtizedekkel ezelőtt tudományosan igazolta. Azóta is számos hazai és külföldi vizsgálat, a magzat- és csecsemőkori kutatásoktól az agykutatásig igazolta a zene kedvező hatását az idegi fejlődésre, a szellemi teljesítmények látványos növekedésére, az érzelmi és szociális fejlődésre. Az a költség, amit az állam a művészetoktatásba fektet, ebben többszörösen megtérül.

Nyomtatás :: Bezárás