Budakeszi > Közélet
Az áldozat

2019-08-13 09:56:01
59 olvasás

A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium előző tanévben indult hatvan órás, Áldozat című művészeti tehetséggondozó pályázata elnyerte a Nemzeti Tehetség Program támogatását. A program a nagyhéten a keddi virrasztásnál rendhagyó passió-játékkal zárult. A diákok maguk írták és játszották a darabot, ők szerezték és állították össze a zenei anyagot, s ők készítették a díszleteket, a jelmezeket is.

Most a programban (NTP-MŰV-18-0036) résztvevő négy tanárnak tesszük fel a kérdést: Milyen kihívást jelentett számotokra, és aztán milyen örömöket hozott a közös munka?

Bilik János (hittan tanár, igazgatóhelyettes):
Számomra mind a kezdetek, mind a folytatás csupa öröm volt. A téma, amit a középpontba állítottunk, az áldozat, egyértelművé tette, hogy a legfőbb áldozatra, Jézusra kell koncentrálnunk. Éppen ezért a kezdeti felkészítők alkalmával az áldozat szakralitásával foglalkoztunk, kezdve az ősi vallásoktól egészen az Isten Fiának engesztelő áldozatáig. Nagy öröm volt az őszi esztergomi tábor, ahol kötetlenül, csodálatos környezetben dolgozhattunk együtt. Külön élmény volt számomra Filó Kristóf atya csoportvezetése a Keresztény Múzeumban. Természetesen a tanulóink által összeállított darab bemutatója a nagyheti virrasztás alkalmával tette fel a koronát az éves munkára. Hálás vagyok azért, hogy ha egy picit is, de részese lehettem ennek a remek csapatnak!

Jámbor Erzsébet (dráma tanár, igazgatóhelyettes):
Az egész program kihívást jelentett, de kettőt emelnék ki ezek közül. A forgatókönyv írása kapcsán különösen ötletesnek bizonyultak a gyerekek. Sok oldalról közelítették meg az emberi szenvedést, de nehéz volt eldönteni, hogy melyeket lehet egy történetre felfűzni. Minden diák a saját ötletét tartotta a legmegfelelőbbnek, ezen a ponton kellett tanárként segíteni, a dramaturgiai szempontokat előtérbe helyezni. Elfogadtatni, hogy nem mindenkinek kerülhet be az ötlete a darabba, és mindezt nem hatalmi szóval. Ennek során bizonyosan fejlődtek a gyerekek szociális kompetenciái.
A másik különösen nehéz feladat a darab diák rendezőjével való együttműködés volt. Rendkívül tehetséges, ám gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkező, érzékeny személyiség.
Nagy örömünkre az általunk közvetített értékrend tükröződött a diákok munkájában, egy résztvevő úgy fogalmazott, hogy más értelmet nyert számára a húsvét.

Kokas Nikolett (rajz és művészettörténet tanár):
Azok a diákok, akiknek feladata a színdarab jelmezeinek és díszleteinek megvalósítása volt, hatáskörüket túllépve jelentős részt vállaltak minden egyéb feladatban is. Mindez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a színdarab díszleteinek megtervezése gyorsan zajlott. Látványos, asszociatív és lényegre szorítkozó díszleteket terveztünk a gyerekekkel, aminek a kivitelezését önállóan készítették el. Számomra meglepetés volt az az érett hozzáállás, ahogy a diákok az anyagbeszerzést felosztották maguk között, a kreativitásuk magas színvonala, és a folyamatos pozitív hozzáállásuk az iskolaidőt követő délutáni munkához. A színdarab díszletei nagyon hatásosak lettek, tökéletesen alkalmazkodtak a darab mondanivalójához, és segítették kiemelni a lényeges üzeneteket.
Fodor András (ének-zene tanár, kórusvezető):
Számomra a kihívást az jelentette, hogy egy előre nem megírt történet kapcsán hogyan lehet zeneileg előzetesen felkészíteni a diákokat az érzelmek, hangulatok kifejezésére. Ebben a munkában fontos volt, hogy a diákok már az improvizációs gyakorlatok során is konstruktívak és kreatívak voltak. Sokat segített, hogy a programot megelőzően is már rendszeresen zenéltek együtt, különböző iskolai műsorokban is közreműködtek. A próbák során nagyon jól tudtunk együttműködni a színdarab rendezőjével, és összhangba tudtuk hozni a rendező elképzeléseit a saját zenei ötleteinkkel. Ennek az alkotó munkának lett a gyümölcse az a színdarab, amely zeneileg is nagy élményt szerzett az előadóknak és a közönségnek egyaránt.

       Vajnovszky Judit
       pedagógiai vezető
   

Nyomtatás :: Bezárás