A fiatal, három gyermekes házaspár 5 éve költözött a helyi védettség alatt álló, 1931-ben épült házba, amelynek a közvetlen szomszédságában jelenleg boltként üzemelő épület valaha a gazdasági épület szerepét töltötte be.

Aki a Virágvölgy utca felől szeretne sétát tenni a Budakeszit körülölelő erdőkben, annak feltűnik egy ház, amint üde, bokros muskátlival díszített ablakával, kovácsoltvas kerítésével, eredeti lépcsőjével, teraszán hatszögletű, hullámosra kopott „sejttéglából” rakott padlójával, faragott fatornácával, még ma is a békebeli századfordulóról mesél. Az évek során kívülről szinte semmi sem változott rajta, csak annyi, hogy a hajdan Rajz Flóris főjegyző, a Szépítő Egyesület egykori elnökének és családjának nyaralójaként működő, öt lakrészt magában foglaló házát ma mindössze két család lakja. Beszélgetőtársam egy budakeszi, helyben kitelepített család leszármazottja, az 1879-ben épült épület lakója és tulajdonosa harminc év történelmét meséli el arról, hogyan foglalták el az évek során apránként, lépésről-lépésre az öt lakrészre osztott ingatlan egyetlen helyiségébe történt 1969-es beköltözésük óta a százhatvan négyzetméteres házat, hogy három generáció: - szülők, gyermekek és unokák is - együtt élhessenek benne. 

A nemrégiben felújított Erdő utcai öreg ház kellemes hangulata érintette meg a fiatal párt, akiknek megtetszett nekik az a sok apró ötlet, amellyel a több mint százéves házat a benne lakók a mai kor igényeinek megfelelően, de a ház jellegét és hagyományos építészeti megoldásait megőrizve alakíthatták át.

A Budakeszi Szépítő Egyesület a Koller-kápolna felújítását tervezi.

A tulipánfa hajdanában kastélyparkok féltett dísze volt, és ma is az a kertbarátok körében.

A Budakeszi Szépítő Egyesület májusban kezdett hozzá a Fő téri könyvesbolt oldalában álló Koller-kápolna rendbe hozatalához.

Idegen földben nyugodni, a halálban hazátlannak lenni, emléket örző rokonok, barátok sóhajokkal szaggatott imáit nem hallhatni... Szomorú sors, amit sajnos sok budakeszi család ismer.A temető 2. parcellájában álló kőkereszt sírkertünkben a legrégibb. Elődeink 1782-ben állították. A Hagyományőrző Kör 1993-ban “kiszabadította” az enyészet és a bozót rabságából. Azóta hirdeti emléktábla: “Rokonaink és ismerőseink emlékére, akik idegen földben nyugszanak.” Idő ütötte sebek tucatja gyengíti hatalmas kőtestét, kővirágait nehéz évszázadok viszontagságai hervasztják.

Az, ami érdek nélkül tetszik, vagyis szép. Külsőleg, belsőleg tetszetős és nem utolsó sorban jó benne élni, használni. Különleges érték az a régi épület, mely elmúlt korok hangulatát idézi. Ugyanilyen érték egy jó arányú új épület, vagy egy szép vonalvezetésű utca egységes házsorával, egy fasor, egy park vagy a kilátás a kálváriáról, esetleg a rálátás a környező domboldalra, vagy a János hegyre. Komoly érték az egész település kialakítása, utcaszerkezete, közterületei és a település környezete, s különös értéknek tartom a „településmag”, a régi falu egységes kialakítását.